Táv­kap­cso­ló

Június 26-ával véget ér a Friderikusz Most két és fél éves műsorfolyama az ATV-n. „Úgy érezzük, ennyi idő alatt kimerítettük azokat a kereteket, amelyek között egy kereskedelmi televízió és egy ilyen típusú műsor együtt tud működni” – mondta el a műsorvezető a szerdai adásban, az ATV és a Friderikusz Produkció közös közleményét olvasva. Valószínű, anyagi természetű vitáik vannak, de lehet, hogy megromlott a csatorna és a nehéz embernek mondott műsorvezető kapcsolata. Az igazi okokat nem tudhatjuk, legalább is addig nem, míg tart a Friderikusz Most hattyúdala.
Nem mondom, hogy iszonyatosan meglepődtem, hiszen a műsor befejezése 2007 júniusában is felmerült, ám akkor mégiscsak megegyeztek az őszi folytatásról. A szakítás most véglegesnek tűnik, és akármi is álljon a háttérben, a következménye az, hogy veszít súlyából az ATV. Igaz, bármely televízió súlytalanabb lenne Friderikusz nélkül. Azt gondolom, nincs nála jobb televíziós riporter, műsorkészítő. Nem csak közéleti, hanem – emlékeim szerint – show-műfajban is verhetetlen. Másrészt viszont ez a műsor az utóbbi hónapokban már nyomaiban sem hasonlított arra, amit ő szeretett volna. Elmaradtak a helyszíni riportok, mint amilyet az egyik vasúti szárnyvonal megszüntetéséről készített munkatársa, vagy mint mikor stábjával két emlékezetes adás erejéig kitelepült az ország legszegényebb településére, a Borsod megyei Kiscsécsre, és mesteri riporteri és oknyomozó munkával tárta föl a szegénység legmélyebb eredőit.
A Friderikusz Most indulása előtt néhány nappal volt szerencsém a műsorvezetővel interjút készíteni. Ekkor négy-öt kamerát vezényelt naponta, felvett több mint két tucat riportert, interjúszervezőket, témakutatókat. Majd’ hetvenfős stábbal, az országot járó közvetítő kocsival állt neki a korszerű, vezető közéleti műsor gyártásának. Aztán a büszke tervek lassanként lesoványodtak, bizonyára az ATV fulladozó költségvetése (és ezzel azonos léptékben nem növekvő nézettsége és bevételei) okán. A téma-összefoglaló kisfilmek eltűntek, maradt a stúdióbeszélgetés. A több helyszínes körkapcsolásnak is befellegzett, az osztott képernyő már csak a stúdióban egymás mellett ülő, egymásra sandítgató vendégeit mutatja, külön kalickában. A végére már szinte kizárólag rádióműsorszerű volt a Friderikusz Most. Épp ezért a Klubrádióban hallgatva is igen élvezetesek az adások. Velem együtt még így is sokan nézték – nagyjából napi 100 ezren és legalább hetente kétszer csaknem félmilliónyian, ami  napi műsornál egy kis csatornán nem  csapnivaló adat. Azért az Index rosszmájúan megjegyezte, hogy az „öregek” nézték, nem a kereskedelmi célcsoport. Megértem, ha az ATV figyeli azt, hányan nézik a műsorait, de ettől még értelmes ember tesz a kereskedelmi célcsoport istenítőire. Csakhogy Friderikusz egész mást akart, ehhez képest lehetett csalódás a műsor. Sérthette ez az önbecsülését is, hiszen mindig is magasra tette a mércét, és csak idő kérdése volt, meddig bírja alább adni.
 Úgy volt vállaltan baloldali, hogy közben a műsor, amit készített, nem volt elfogult. Ahogy a The New York Times is vállaltan demokrata, a lap hitelét és tisztességét ez nem befolyásolja. Friderikusz világnézete nem az elfogultságában jelentkezett, hanem  témaválasztásában, vendégei megválogatásában – bár mikor szerdán a forráskritika nélküli médiát bírálta, nyugodtan behívhatott volna bárkit az általa elmarasztalt lapok szerkesztői közül. „A sajtónyilvánosságban a műsor visszaigazolást csak elvétve kapott” – jegyezte meg közleményében a szerkesztő. Én még nem írtam ennyiszer egy műsorról, és kimondottan rossz kritikát sem olvastam róla, de most nekem is feltűnt, hogy a riporter által előszeretettel ostorozott sajtó jegesen szűkszavúan hozta le közleményét, szinte egy szót sem téve a távirati iroda által kiadott anyaghoz. Az [origo]-n kívül más talán fel se hívta Friderikuszt. Az őszödi beszéd után, 2007. január végén készített négynapos maratoni Gyurcsány-interjú alatt is többször jelét adta a műsorvezető, mily érzékeny pontja a szaktársak elismerésének hiánya: „olvastam a sorozat kezdete előtt a fanyalgásokat”, s később „csak azt olvastam az újságban, hogy ilyen hosszú, ilyen unalmas, tehát az újságírók így álltak hozzá”.
 Friderikusz az [origo]-nak azt mondta, három éven át napi 16 órát dolgozott, elfáradt, egy időre elege van, utazni szeretne. Remélem csak a tévézéstől sokallt be, nem a magyar közélettől, és visszatér még az eke szarvától a képernyőre. Megérdemelné egyszer, hogy megmutathassa, mire képes, ha nem egy műsort, hanem egy egész csatornát kell irányítania. Épp most dulakodnak a jelöltek a köztévé elnöki székéért, de Friderikusz nincs köztük...

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!