Európai csúcsfutball már megint nélkülünk

Ha kukacoskodni akarnánk, éppenséggel rögtön finomítani kellene az állításunkon, hogy tudniillik nem is a legjobb tizenhat csapat ez, hiszen példának okáért a világranglistán a már az első százból is kiszorult osztrák együttes kizárólag a házigazda jogán lehet ott az Eb-n, de ne tegyük, hiszen óhatatlanul savanyú a szőlő jelleget ölthetne a dolog. Meg aztán túl sok szépre és jóra nem is nagyon számíthatnak a sógorék, akik várhatóan a pofozógép szerepét játszhatják el a részben saját Európa-bajnokságon. Igaz, a társrendező Svájc válogatottja se valószínű, hogy dobogós lesz, de legalább nem kell szégyenkezniük az ottani szurkolóknak együttesük csapnivalóan gyenge tudása miatt.
Amúgy sem egyértelműen öröm a futball-házigazdaság, legalább is a szomszédságunkban. Az osztrákok csaknem negyven százalékát tudniillik egyenesen hidegen hagyja az Európa-bajnokság, a héten nyilvánosságra hozott felmérés szerint olyannyira, hogy a megkérdezettek közül csaknem minden harmadik azt mondta: még csak tudomást sem vesz az Eb-ről. A Die Presse meg is jegyezte: „Hát nem úgy tűnik, hogy különösen nagy volna az eufória...” És a társrendezőnek még az sem szolgálhat igazi vigaszul, hogy az „Eb-elvetők” zöme nő.
Ha tovább finomítjuk a bevezetőben rögzítetteket, válogatottunk hiányzása nem jelent teljes „magyartalanságot” az Eb-n, amennyiben Kassai Viktor személyében lesz bírónk a kontinentális csúcseseményen, még ha a hivatalos minősítése szerint negyedik játékvezetőként való szerepeltetése ezúttal kimerül a partvonal menti ténykedésben, mivel nagy valószínűséggel meccset nem fog vezetni. De hát becsüljük meg „részfoglalkoztatását” is az Eb-n, amelynek másik magyaros vonása akár jellemzőnek is minősíthető, amennyiben egy magyarnak született labdarúgó focizik majd, csakhogy osztrák színekben. Garics György annak idején próbált közelebb férkőzni a magyar válogatott kerethez, de a szakvezetés nem méltányolta igyekezetét, magyarán: nem kért belőle, ő pedig felvette az osztrák állampolgárságot (is), s ebbéli minőségében már válogatott tudott lenni: Ausztria nemzeti együttesének tagjaként fut majd ki a gyepre az amúgy az olasz élvonalbeli SSC Napoli lé-
giós hátvédjeként klubszinten már karriert csinált Garics fiú.
Hogy a pályákon – a négy osztrák és négy svájci színhelyen: Bécsben, Innsbruckban, Salzburgban és Klagenfurtban, illetve Bázelben, Bernben, Genfben és Zürichben – lesz feszültség, majdhogynem garantált, de az is, hogy a stadionokon kívül ugyancsak forrhatnak majd az indulatok. A futballhuliganizmus néven világjárvánnyá „fejlődött” jelenség éberré is teszi a házigazdákat, s míg a svájciak – afféle banktitok módjára – elhallgatták a vonatkozó adatokat, az osztrákok közzétették, hogy náluk összesen 27 ezer rendőr lesz szolgálatban az Európa-bajnokság alatt, s a hazai rendfenntartók munkáját 1125 külföldi kolléga segíti. Utóbbiak között lesz csaknem 900 német rendőr, de horvát, lengyel, svéd, görög, spanyol és orosz kollégák is óvják majd az Eb bajmentességét.
Hogy az európai focirandi mennyire fajsúlyos, egyszersmind főfájást is okozó esemény, jelzi:  Ausztria – szigorúan az Eb idején – „átmeneti jelleggel, szakaszosan és a helyzettől függően” visszaállítja a határellenőrzést, tehát az odautazók csakis érvényes útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal léphetik át a határt.
A külsőségek után a „belsőségekről”: ki nyerheti a 13. Eb-t? Ha Ausztria leghíresebb jósának, Rosalinde Hallernek hiszünk, akkor francia aranyéremmel zárul a torna. A látnok nem sok hívet szerezhetett az övéikért valóban szurkoló honfitársak körében, amikor azt jövendölte, hogy az osztrákok már a csoportmeccsek során kiesnek,  míg a németek a negyeddöntőben veszítenek a portugálokkal szemben. „Előrelátása” alapján Bázelben Horvátország Portugáliával, míg Bécsben Olaszország Franciaországgal játszik elődöntőt, majd jön a francia–portugál finálé, az előbbi  válogatott „beígért” sikerével. Erwin Koeman, a magyar válogatott vadonatúj holland szövetségi kapitánya szerint Németország nyer,  avagy a halálcsoportban szereplő olasz, francia, holland versenyfutás továbbjutóinak valamelyike. „Erősek a portugálok is, akikre külön figyelek a  világbajnoki selejtezők miatt, hiszen egy csoportba kerültünk velük, de nem érzem úgy, hogy képesek lennének megismételni a négy évvel  ezelőtti bravúrt, és újra eljutni a döntőig. Ugyanez a véleményem a görögökről is. Óriási meglepetés volt, hogy 2004-ben nyertek, nem tudom elképzelni, hogy megismételjék ezt a sikert” – így Koeman, aki játékosként tagja volt az 1988-ban Európa-bajnokságot nyert holland válogatottnak, a múlt hét végén pedig – igazán tetszetős debütálásként – magyar csapatával 3-2-re legyűrte Budapesten a görögöket. Igaz, ez nem Eb-meccs volt, hanem barátságos előkészületi találkozó, valós tét nélkül.
A kontinensviadal amúgy nem pusztán szakmai dicsőséget jelent majd, hanem hoz a konyhára is, főleg a leendő győztesnek. A Német Labdarúgó Szövetség például fejenként 250 ezer euróval – tegnapi árfolyamon mintegy 60 millió forinttal – jutalmazza a  válogatott tagjait, ha megnyerik az Európa-bajnokságot. A nem is annyira titkos esélyesek között számon tartott spanyoloknál hasonló esetben 214 ezer euró üti egyenként a játékosok markát.  (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!