Egy most 31 éves fiatalember pályáját röviden így lehetne összefoglalni: Tapolcától Pekingig. Az illető pedig nem más, mint Boczkó Gábor, a Honvéd kiváló párbajtőrözője, aki kétszer volt junior-világbajnok, háromszoros felnőtt egyéni Európa-bajnok, tízszeres magyar bajnok, és jelenleg vezeti szakágában a világranglistát.
– A véletlennek köszönhetően, mivel fiatal koromban leginkább a labda vonzott, ezen belül is a foci, meg a kézilabda. Édesapám, aki a tapolcai Bauxit Bányász sportköri elnöke volt, egyszer azt mondta, menjek el vele egy vívóversenyre. Elmentem, és nagyon megtetszett.
Rögtön észrevették, hogy érzéke van hozzá?
– Eleinte nem tudtam dönteni a foci és a vívás között, volt olyan periódusa az életemnek, amikor mind a két sportágban igazolt versenyző voltam. Aztán végül is a vívás mellett döntöttem, eleinte tőröztem, de az kevésbé tetszett, majd áttértem a párbajtőrre.
Hány éve van a páston?
– Idestova 21 éve.
Mikortól tartja magát igazán párbajtörőzőnek?
– Miután a tőrről áttértem erre a másik fegyvernemre, egyre jöttek az eredmények, hiszen voltam kadett-világbajnoki ezüstérmes, junior-világbajnok, és 1997-ben felkerültem a Honvédhoz. Életemben először a felnőttválogatott tagjaként egy évvel később ott lehettem újoncként az Európa-bajnokságon.
Miként debütált?
– Számomra álomszerűen sikerült a kontinensviadal, hiszen életem első nagy versenyén rögtön Európa-bajnok lettem.
Ezek után meg is ragadt a legjobbak között?
– Az egyéni sikerek ezt követően nemigen jöttek, és a csapatba sem kerültem be, mert az volt a vélemény, hogy győztes csapaton ne változtass, korábban ugyanis a fiúk világbajnokok lettek, és emiatt nem lehettem ott a sydneyi ötkarikás játékokon.
Második olimpiájára készül. Hogy sikerült az első?
– Az ember nem szívesen emlékszik vissza arra, amikor se neki, se a többieknek nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy az ember azt reméli. És most remélem, hogy Pekingben jobbak leszünk, mint négy évvel ezelőtt.
A nyúlánk versenyzők közé számít 190 centi fölötti magasságával. Ez előnyt jelent, vagy hátrányt ebben a sportágban?
– Is-is. Nagyobb szúrási felületet adok azzal, hogy ekkorára nyúltam, de ugyanakkor karjaim hosszúsága előnyt jelent a nálam alacsonyabbakkal szemben.
A vívásban a balkezesek némi előnyt élveznek általában a többiekkel szemben.
– Nos én nem vagyok balkezes, de rengeteget edzem balkezesek ellen, mert a magyar csapatban, azaz a legjobb magyar párbajosok között többen is a „sutával” vitézkednek. Ezért ha egy nemzetközi versenyen szembe kerülök egy balkezessel, akkor az itthoni gyakorlásnak köszönhetően sokat profitálok ebből.
Hogyan látja a nemzetközi mezőnyt az olimpia előtt?
– Nem azért mondom, mert az én sportágamról és fegyveremről van szó, de úgy érzem, hogy nálunk a legerősebb, a legkiegyensúlyozottabb a társaság. Akik kvalifikálták magukat Pekingre, azok közül tíz nevet is fel tudnék sorolni, kiknek a sikere nem okozna meglepetést. Hála istennek ezek közé számítunk mi, magyarok is, mert közülünk az a három, aki az egyéni versenyben elindul, ott lehet a végelszámolásnál is.
Maradjunk még az előző felvetésnél. Akad-e olyan versenyző, aki biztos, hogy dobogós helyre számíthat?
– Bármily furcsán hangzik, lett volna valaki, az orosz Pavel Kolotkov, aki számos világtrófeát nyert már, gondolok itt olimpiára, világbajnokságra és kontinensvia-dalra. De ezúttal hiányozni fog, mert nem sikerült megszereznie a kvalifikációt. Ennek ellenére még lehet, hogy ott lesz, mert ha jól hallottam, akkor az oroszok szabad kártyát akarnak a számára kérni, mert az a honfitársa, akinek sikerült a pekingi repülőjegy megszerzése, még nem tartozik a világnagyságok közé. Habár a sportágunk kiszámíthatóan kiszámíthatatlan.
Az utóbbi időben az olaszokon, a franciákon, a németeken, az oroszokon és rajtunk kívül megjelentek a távol-keleti vívók is.
– Igen, akad jó kínai és koreai pengeforgató, ellenük nagyon nehéz vívni, mert nem tartják be a konvenciókat, vagyis ha belelendülnek, akár felszúrhatják a legjobbat is, mint a húst a nyársra. De úgy érzem, nem lesznek ott a döntőben.
Ami meg a csapatot illeti, ott hogyan látja az esélyeinket?
– Mi úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk. A csapatban benne van a siker lehetősége, de ezért át kell verekednünk magunkat a hagyományosan jó párbajtőröző nemzeteken. De mi mindent megteszünk azért, hogy feledtessük az athéni fiaskónkat.
Ha éppen nem vív, akkor mivel tölti a legszívesebben szabadidejét?
– Szeretek sportolni, tehát aktívan pihenni, de az utóbbi időben a legszívesebben felpattanok a motoromra és egy jót száguldozok, de azért vigyázok, nehogy baj legyen a rendőrökkel, és főleg nehogy megsérüljek az olimpia előtt.
Néhány évvel ezelőtt diplomát szerzett. Hasznosítja már a tanultakat?
– A Szent István Egyetem közgazdasági szakán végeztem, egy ideig dolgoztam édesapám mellett, de most úgy ítélem meg, hogy mindennél fontosabb az olimpia, ezért csak erre koncentrálok, és minden edzésidőmet kihasználva sokat gyakorlok mesteremmel, a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzővel.
Mivel lenne elégedett?
– Ha egyszer végre igazán kijönne a lépés egy nagy világversenyen az egyéniben, de ami talán ennél is fontosabb, a csapatversenyben.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!