Orbán átütemezési felvetése árthat a forintnak

(Ami, ha folytatódik a trend, érintheti sok százezer honfitársunkat: emelkedhetnek azok törlesztőrészletei, akik svájci frankban, japán jenben vettek fel hitelt.) Az okok között ott vannak a nemzetközi gazdaság ellentmondásos fejleményei, de ott van más is. A londoni nemzetközi pénzpiac is vette a jelet, amikor oda befutott a jelzés Orbánnak a Baross Gábor nevét viselő társaságban elmondott beszédéről. Ez most nem egy bizalmas eszmefuttatás volt egy főiskolában „kiscsoport” előtt, amelynek esetében utólag még vitatkozni lehet, kiszivárgott-e a dolog, vagy maga a spirituális vezető dobta be, hogy „tesztelje a vízhőmérsékletet”. Ezúttal egy tele tanácskozó terem volt a színhely, és tudni lehetett, hogy nem telik el hosszú idő és a szöveg, netán a magnótekercs is, ott a londoni elemzők asztalán. Így történt: már idéztek a hangfelvételből, amely szerint kormányra kerülése esetére Orbán ezt mondja: „nagy kérdés, lehet-e valamiféle nagy megállapodást kötni adósságátütemezésről, adósságcseréről, vagy a jó ég tudja, milyen technikákról, amelyeken szakértőink törik a fejüket, amihez szintén egy együttműködő, kooperatív közeg szükséges.” Ehhez képest némelyek cáfolni próbálták az elhangzottakat, s csak amikor biztosra vették, mondta amit mondott, akkor reagált a pénzpiac. Logikusan: ahogy egy hazai banki vezető mondta a VH-nak, ezzel a szóval, „átütemezés” nem lehet játszani: a pénzembernek erről a csőd jut az eszébe, állami szféra esetén az államcsőd.

A jelek szerint tudja ezt Orbán is, hiszen éppen most jelölte ki Szapáry Györgyöt – Járai korábbi helyettesét –, hogy „segítse a Fideszt egy olyan nemzetközi kapcsolatrendszer megteremtésében, amely legkisebbre csökkenti egy jobboldali kormány megalakulása esetén a tőkekivonás kockázatát”. A rizikót tehát érzékeli, miközben a tűzzel játszik: ha ellenzéki vezérként  kétértelmű-talányos szavai lefelé lökhetik a forintot, akkor kormányfőként könnyen szüksége lehet a nagybefektetőkhöz akkreditált hivatásos lebeszélő emberre. Csak épp az a kétséges, hogy ha egyszer a tőke-exodus már megindul, mit ér a lebeszélő szó, akárkié…
A Fideszben – lapunk információi szerint – bizonyos fokú idegesség is tapasztalható vezetőjük legutóbbi megnyilvánulásaival kapcsolatban. Hisz nem volt velük egyeztetve mindaz, amit Kéri László fórumán mondott, sem pedig az, amit az adósságállomány kezelésével kapcsolatban legutóbb felvetett. Egyesek attól tartanak, hogy mindez felesleges konfliktusokat gerjeszthet. (Egy jelentés szerint volt kancelláriaminisztere, Stumpf István azt mondta, rendkívül szerencsétlen dolog, hogy egy egyetemi klubban történt beszélgetésből ekkora politikai program alakult ki, hiszen látható, a szocialista párt erre építette negatív kampányát...) Némelyek azt mondják, az impulzív pártvezér önbizalmának növekedése van mindennek hátterében, ami azzal függ össze, hogy az elit egy bizonyos részében demonstratív rokonszenvvel figyelik törekvéseit.
Tükröződik ez egyes egyházi vezetők kategorikus kijelentéseiben a legutóbbi számvevőszéki jelentés megállapításaival kapcsolatban, amely kevesli az egyházi közoktatási intézmények 2005–2006-os kiegészítő normatív támogatását, ez ügyben felelősségrevonást is javasol és további jogvitáknak is utat nyit.  Bölcskei Gusztáv református püspök szerint az állam-egyházak vitában egyértelműen az egyházaknak adtak igazat. (Valósághoz hűebb lenne úgy fogalmazni, hogy az állam és az egyházak eltérő számítási módja után megjelent egy harmadik lehetséges értelmezés, ami szükségessé tette: mielőbb kormányrendeletben rögzítsék a tételes, minden részletre kiterjedő számítási módot.) Az üggyel kapcsolatban Erdő Péter bíboros is nyilatkozott, mondván, az ÁSZ igazolta az egyházak korábbi megállapításait. Gyulay Endre nemrég nyugalmazott – ám a háttérmunkában azért igen aktív – püspök pedig a szombati Magyar Nemzet hasábjain („Mi öreg nyugdíjasok” kezdetű cikkben) figyelemreméltó, az élet minden szférájára, így a szociális és családügyekre, környezetvédelemre, hadügyre kiterjedő cikkben körvonalazott egy sajátos követelményrendszert. (Elképzelése szerint például az Országgyűlésben „csak olyan ülhet… akit személyében választanak meg, nem pártlistán.”) E követelményrendszer  kimunkálásában „nem lehet X. Y., a Kelet, vagy a Nyugat egyik-másik országának érdeke a szempont”.
A múlt elkezdődött?
B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!