Amerika balra tart?
Ha Barack Obama megnyeri a novemberi elnökválasztást, akkor alapvetően meg kell változtatnunk Amerika-képünket, de nem annyira azért, mert a demokraták immár biztosra vett jelöltje fekete, hanem mivel „balos”. Jóllehet a választási kampány aranyszabályai szerint Obama igyekezni fog minél centristábbként kampányolni, a száztagú szenátus – ottani kifejezéssel – legliberálisabbjaként tartják számon. Amit a republikánusok, korábbi kampányokból ismert szokásuk szerint a küzdelem fő témájává fognak tenni. Hiszen a „túl liberális” megbélyegzéssel győzték le Kerryt, korábban Dukakist, hajdan McGovernt: az Obamáért aggódók éppen attól tartanak, hogy – a történelmi méretű vereséget szenvedett – egykori elnökjelölt reinkarnációjaként sikerül őt feltüntetni.
Vitathatatlanul nagy kockázatot vállalt a demokrata párt liberális szárnya a fentiekhez képest is „balra” álló (és kínosan sok múltbeli balradikális kapcsolattal bíró) Obama jelöltségének szinte kierőszakolásával (csak a szabadon döntő szuperküldöttek voksával érte el a bűvös határt). Hiszen egy pénteki tudós elemző szerint valami baj lehet a párt jelöltállítási rendszerével, ha annak győztese e percben kisebb eséllyel indul novemberre, mint a vesztese. S tény, hogy egy sor kritikus előválasztáson Obama képtelen volt megszerezni a kellő támogatást a demokraták hagyományos szavazóbázisában. Ráadásul egyelőre sok Clinton-hívő fenekedik, hogy inkább McCainre szavaz, vagy otthon marad, de nem adja voksát Obamára, s ez inkább a mögöttünk lévő kampánynak köszönhető, mint az előítéleteknek, bár nyilván titkoltan azoknak is.
Obama támogatói azonban úgy okoskodnak, hogy Bush elnökségének elképesztő kudarca folytán most nem a jelölt bőrszíne, vagy szenátusi szavazatai, korábbi kapcsolatai esnek nagyobb súllyal a latba, hanem a republikánus kormányzás elutasítása. S arra hivatkoznak, hogy a kétségtelenül ragyogó szónok nemcsak személyes vonzásával, hanem e tényező folytán is lett képes új és fiatal szavazórétegek megmozgatására, ami valóban ígéretes lehet a demokratáknak. Obama sietett is az ellenbélygezéssel: McCain a „harmadik Bush-elnökséggel” fenyeget (holott valamennyi republikánus jelölt közül ő állt leginkább szemben a Fehér Ház mostani lakójával). November első keddjén tehát az dől el, hogy vajon Amerika a Bush-csapat jóvoltából túl messzire ment-e jobbra és ezért a többség kész visszalendíteni az ingát, akár egy Obamához hasonló „balosig” is. Egy közvélemény-kutató találóan állította, hogy valaki alighanem hatalmas győzelmet arat: vagy Obama, vagy – McCain. A demokraták és főként Obama jelölői egy kis győzelemnek is örülnének.
A. J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!