A környezetemben mindenki folyamatosan panaszkodik, hogy zavaros,
hektikus, kiszámíthatatlan az élet, és mennyire vágynának már egy kis
állandóságra. Rendszerint a politikával példálóznak, különösen, mert
rólam tudják, hogy figyelemmel kísérem az országos, és lakóhelyemen a
helyi politikai történéseket is.

Baloldali vagyok. Szerintem nem is lehet más, aki a harmincas években Békés megyében született zsellércsaládban, mégis megadatott neki, hogy diplomát szerezzen, tanítson és békében leélje az életét, immár Budapesten. Panaszkodhatnék én is, hogy nyugdíjas pedagógusként mennyire nehéz, de nem szoktam tenni, helyette örülök a tanítványaim sikerének, és reménykedem abban, hogy az unokáim – átlépve a szüleik és a nagyszüleik generációját megosztó árkot – képesek lesznek szép, és emberi világot teremteni. Bal- és jobboldaliak egyaránt.  
Addig is örülök azoknak a kis állandóságoknak, amiket sikerült megteremtenem. Hiszen az is stabilitás, ha mindig ugyanoda adjuk a szavazatunkat, és tudjuk, miért. Állandóság, ha ugyanazokat az újságokat olvassuk, én például a Vasárnapi Híreket mindig, mert megbízunk bennük, szeretjük a szerzőket, és azonosulni tudunk velük. Állandóság, ha családunk tagjaival meg tudjuk értetni, hogy miért áll közelebb a szívünkhöz egyik politikai párt a másiknál, és meg tudjuk győzni őket az általunk vallott elvei és elképzelései helyességéről, és – lehet, hogy régies gondolkodásmód az enyém, de hiszem, hogy – a szépségéről is. 
Elmondhatom, szerencsés ember vagyok, mert nekem ezt az állandóságot sikerült megteremtenem a családomban. Az unokám sikeres tanulmányai mellett is fontosnak tartja a politikát, így aztán mindkét kerületben, ahol élete eddigi 21 évében lakott, jelentkezett a baloldali ifjúsági szervezetbe. Először a XVIII. kerületben vett részt a munkájukban, ahol megismerkedett az ifjúsági szervezetek életével, és természetesen, a politikai ellenfelekkel is. Ezért aztán nagyon meglepődött, amikor a VIII. kerületbe költözve, felkereste az MSZP helyi szervezetét, ahol találkozott egy új párttárssal, akit már jól ismert. Igaz, a túloldalról: a fiatalember a XVIII. kerületi Fidesz jelöltjeként indult a helyi választáson. Unokám meglepetése csak fokozódott, amikor kiderült, hogy nem csak a fiatalember, hanem az általa elnökölt Fidesz közeli Albatrosz Egyesület alelnöke és sok tagja ma már az MSZP VIII. kerületi szervezetében politizál. Az unokámat úgy fogadták, hogy azt hitték, hirdetésre (!) jelentkezett a pártba. Amikor értetlenkedve rákérdezett, hogy milyen hirdetésre, egyikük elmondta, hogy a világhálóra feltett hirdetéssel toboroznak szociáldemokrata érzelmű fiatalokat. Unokám meg is találta a hirdetést: komoly karrierlehetőséget ígérnek a jelentkezőknek. Ráadásul ezek az ifjak az MSZP Felelősségteljes Életért Platformjának is tagjai egytől egyig.
Mondhatnák erre, hogy ugyanaz a jelölt két kerületben, két pártban az is egyfajta állandóság. Az internetes hirdetés pedig maga a korszerűség. De nem hiszem, hogy ennek bárki is örülne. Nem hiszem ugyanis, hogy hirtelen megvilágosodás vezette ezeket az ifjakat a baloldalra. Mint ahogy a tagfelvételi botrány után nehezen hihető, hogy egymondatos hirdetéssel csak a baloldal népszerűségét akarták növelni a fiatalok körében.
Az unokám persze kérdez, és én nem tudok válaszolni. Nem értem, hogy ennyi tagbotrány és csalás után ez hogyan fordulhat elő. És különösen nem értem, hogy a pártszervezet miért hagyja?
Tóth Miklósné, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!