Vállalkozom, tehát vagyok

Mindegy. Élni kell valahogy, és aki nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, az bizony elpusztul. Kegyetlen dolog ez, de hát többek között erről szól az evolúció. A föld porából vétettekre ez természetesen nem vonatkozik.
Szerencsére van munkahelyem, de ki tudja, meddig. Mindenütt csak a bizonytalanság, égen-földön sehol egy fix pont. Igaz, már szegény Archimédesz idejében sem volt, ami az ő esetében talán jobb is, mert még tényleg kiforgatta volna sarkaiból a Földet a csigáival (vö. „Ha a Föld fog sarkaiból kidőlni...” stb.)
Mivel úgymond egy lábon megállni nem lehet, és ez tény, elhatároztam, hogy a meglévő állásom mellett vállalkozni fogok valamire. Na ja, de mire? Éjt nappallá téve törtem a fejem, míg kiötlöttem azt a tervet, amit most megosztok önökkel is. De előrebocsátom, mivel az ötlet az enyém, levédem, csakis én valósíthatom meg, vagy az én engedélyemmel valósíthatja meg bárki más. Ellenkező esetben, jogi útra terelem az ügyet, mint a jó pásztor az ő nyáját.
Amire vállalkozom, egyszerű és nagyszerű. Padkölcsönzés! Van ugyanis jó néhány villamos- és buszmegálló Szegeden, ahol alig néhány pad van, már ha van, amire ráülhetnének a járművükre váró utasok. Sok idős, megfáradt lábú embertársunk kénytelen álldogálni, amíg megérkezik a várva várt tömegközlekedési eszköz. És akkor jönnék én, a hordozható kis padommal, és némi készpénz ellenében felajánlanám szolgáltatásomat. Mondjuk, ötpercnyi ülés öt forint, tíz percnyi tíz, de ez mind részletkérdés. Hát nem bombaüzlet? Ugye!
Azt viszont még most sem tudom, mekkora legyen az a pad. Túl nagy nem lehet, mert akkor nem lenne könnyen hordozható, ha túl kicsi, nem gazdaságos a kihasználtsága. Maximum három személyesre gondoltam, de mégis: milyen hosszú legyen? Ha három angol hölgyre kellene méreteznem a padot, akkor persze tudnám, hogy hat láb és három hüvelyk lenne a megfelelő méret, de így, a hazai viszonyok közt...?
Méhes János, Szeged

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!