Befagyasztják

Úgy tűnik, a jobboldali párt meg akarja ismételni a nyugdíjasokat sújtó, korábbi döntéseit. Ugyanis az Orbán-kormány 1999-ben a törvény alapján járó 18,4 százalékos nyugdíjemelés helyett a 30 ezer forintnál több nyugdíjjal rendelkezők számára csak 11 százalékot biztosított. A média csupán arról szól, hogy a nyugdíjasokat egyszeri 50 milliárd veszteség érte, ám arról nem ír, hogy ezen veszteség az évek múlásával sokkal nagyobb, mert az évi rendszeres nyugdíjemelésre kevesebb nyugdíj alapján kerül sor.
Sajnos Iván László, a Fidesz legelismertebb nyugdíjas-szakpolitikusa is azt nyilatkozta, hogy a Fidesz-kormány első lépésben csupán a nyugdíjak reálértékének megőrzésére törekszik. Ez azt jelenti, hogy csak az infláció növekedésével arányosan emelik a nyugdíjakat, a bérnövekedést nem veszik figyelembe. Így egyértelmű, hogy a nyugdíjasok életszínvonalának növeléséről még beszélni sem lehet. Ennek hatására tovább nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között, az utóbbiak rovására. Elsősorban nem Orbán Viktor bejelentése, hanem Iván László nyilatkozata késztetett arra, hogy papírra vessem gondolataimat. Ugyanis a szakpolitikus véleménye arról árulkodik, hogy a Fidesz vezetőjének nem véletlen megnyilatkozásáról van szó.
Az Országgyűlésben 2005-ben elfogadott törvény alapján 2006-ban megkezdődött az ötéves nyugdíjkorrekciós program, amely 2010-ig korrigálja a nyugdíj-megállapításokat. Ez több mint 100 milliárd forinttal gyarapítja a nyugdíjasok pénztárcáját. Ez a lépés is hozzájárul ahhoz, hogy az átlagnyugdíj közeledjen az átlagbérhez. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők számára újra indítottuk az a méltányossági nyugdíjemelési rendszert, amelyet az Orbán-kormány megszüntetett.
Mielőtt a Fidesz vezetője és szakpolitikusa arról nyilatkozott, hogy kormányra kerülésük esetén be akarják fagyasztani a nyugdíjakat, jó lett volna körülnézni az Európai Unió országaiban is, ahol megalapozottabb, hosszú távra kiszámítható nyugdíjindexálást valósítanak meg. A kiszámíthatóságnak ugyanis – különösen a nyugdíjasok körében – nagy jelentősége van. Ezt még a rendszerváltás előtt is igyekeztek hazánkban biztosítani, például úgy, hogy 1970-től 1990-ig évente mindig 2 százalékkal emelték a nyugdíjakat.
Az Európai Unió országaiban ugyan különbözőképpen valósítják meg az emelést, de mérlegelik az átlagbér és átlagnyugdíj arányát is, s figyelembe veszik a nyugdíjformák szerkezetét. Az tény, hogy az unió néhány országában csak az inflációt követő nyugdíjemelést alkalmazzák, de ezek többségében az átlagnyugdíj az átlagbér 70 százaléka. Nálunk jelenleg 65. Ezért a hazai nyugdíjindexálás során a nettó keresetet is figyelembe kell venni. Hazánknak egyelőre a Svédországban, Szlovákiában, Cipruson, Csehországban, Bulgáriában és Lettországban alkalmazott nyugdíj-indexálási eljárást kell követni, ahol a bérek és az infláció együttes változása alapján határozzák meg az évi nyugdíjemelést.
Hazánkban a nyugdíjbiztosítás kiadásai alig érik el a GDP 10 százalékát, ami az Európai Unió átlaga alatt van. Ezért az ellátási színvonalat nem lehet túlzottnak tekinteni. Ha a nyugdíj befagyasztása megvalósulna, tovább csökkenne az átlagnyugdíjak aránya a nem túl magas átlagkeresethez képest.
Mindezek miatt csak az a megoldás támogatható – a nyugdíjas szervezetek megalapozott véleménye alapján –, amely szerint a nyugdíjindexálás a jövőben fokozottan bérkövető legyen. Csak így lehet elérni, hogy az átlagnyugdíj közeledjen az átlagkeresethez. Csak így lehet valóra váltani, hogy a bérfüggő nyugdíj az évek múlásával is megőrizze a nyugdíjba vonuláskor megállapított nyugdíj reálértékét.
Bízom abban, hogy a magyar történelemben nem ismétlődik meg a nyugdíjasokat sújtó 1999-es év. Csak rajtunk múlik!
Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló,
a NYOSZ Közgazdasági Bizottságának elnöke,
a Nyugdíjreformot Előkészítő Munkacsoport tagja

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!