Könyörgök, ejtsük túszul!

A tisztánlátás kedvéért tegyük hozzá, hogy a pénzt a házaspár kölcsönbe adta, a banki kamat négyszereséért, amiben persze semmi kivetnivaló nincs, a sajtó is csak az üzletembert nevezte „kétes hírűnek”, az ügyvédpár férfi tagjáról pusztán annyit jegyeztek meg, hogy a 90-es évek olajpereiben alapozta meg szakmai hírnevét.
Banális ügy, szóra sem érdemes. Egyik napilap is csak azon akadt fönn, hogy az ügyvédek azóta zavartalanul dolgoztak, holott tettükre még az elkövetés napján fény derült. Pedig, ha valamibe, hát ebbe igazán nem lehet belekötni. Nemcsak azért, mert – mint a megyei ügyvédi kamara elnöke nyilatkozta –, vádemelésig nem lehet fölfüggeszteni a kamarai tagságot, hanem mert az ügyvédházaspár, a magyar társadalom jelenlegi jogérzéke szempontjából példamutatóan viselkedett.
Nem vagyok ismerős Baján, de minden további nélkül el tudom képzelni, hogy a házaspár ügyvédi irodája éppen az ominózus eset óta virágzott föl igazán. Egymásnak adták a kilincset az ügyfelek, az egész országban híre ment, hogy az igazságot Baján kell keresni. Ha valaki, hát egy ügyvédházaspár nagyon is tudja, hogyan működik a magyar igazságszolgáltatás, belülről ismerik. Adósuk ellen maguk is pert indítottak, és csak évekig tartó jogi „hercehurca” után döntöttek a gyors és hatékony megoldás, a túszejtés mellett. Az, hogy lebuktak, pusztán egy apró gikszernek köszönhető.
A magam részéről amúgy a legkevésbé sem helyeslem a jogi ügyek ilyetén intézését, ám egy dolog az elv, más dolog a gyakorlat. Nem azt mondom, hogy a gyakorlatban csupa végeláthatatlan jogi procedúra, elfuserált, furcsa, felemás bírói ítélet létezik, csak azt, hogy ezek száma elérte a kritikus tömeget. Akkora tömeg már, hogy a köztudatban képes elfedni az amúgy nyilván többségben lévő, normális bírósági munkát, ráadásul olyan emblematikus eseteket képes fölmutatni, mint a fideszes képviselők kordonbontási esete, vagy a Gárda-per első fordulójának önkiszolgáló biztosítása.
Ilyen körülmények között teljességgel érthető, ha átlagos háztartásokban is fölmerül a kérdés: szívem, szerinted inkább pereskedjünk a szomszéddal, amiért húsz centit elkerített a telkünkből, vagy hívjuk meg vacsorára, kínáljuk meg egy kiadós veréssel, esetleg ne engedjük haza, míg alá nem írja, hogy szemétkedett és visszaadja a húsz centit?
Naiv lúzerek persze mindig vannak. Szegeden például egy vállalkozó kiállt a fővállalkozójának telephelye elé, mert az nem fizetett ki neki 22 millió forintot egy építkezés munkálataiért. Búsképű, magányos figura volt, afféle Don Quijote. Kezében kockás esernyő, nyakában böhöm tábla, rajta a jól ismert kérdések és felkiáltások: „Ki védi meg az alvállalkozókat? Elég volt! Átláthatóbb szabályozást!”
Képét föltették az internetre is. Hadd mulasson a nép.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!