Mel Brooks hobbija a II. világháború

   A háború után színpadi komikusként, parodistaként lépett fel, majd a tévé és a film világában is szerencsét próbált. Mivel senki sem merte kiadni, független filmként mutatták be szokatlanul szókimondó musicaljét, a Producereket, melyért megkapta a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscart, és amelynek színpadi változata a Madách Színházban óriási sikerrel fut jelenleg is. További filmes sikerei voltak a Fényes nyergek western-vígjáték, Az ifjú Frankenstein, a Világtörténelem I. rész, az Űrgolyhók, és a Drakula halott és élvezi. Anne Bancroft színésznővel kötött házasságából született Max fia szintén író lett. Az 1965–69 között futó, A balfácán című tévésorozatából készült a „Get Smart” kémvígjáték, mely ZseniKém – Az ügynök haláli címen kerül a magyar mozikba, Steve Carell (Evan, a minden6ó, A 40 éves szűz), Anne Hathaway (Az ördög pradát visel) és Dwayne „The Rock” Johnson (Csak lazán!) főszereplésével, Peter Segal (Csupasz Pisztoly 33 1/3, Az 50 első randi) rendezésében, melyről a 81 éves Mel Brooks a Los Angeles Times amerikai napilapnak mesélt.

l Mit mondana A balfácánról azoknak, akik túl fiatalok ahhoz, hogy emlékezzenek erre a tévésorozatra a hatvanas évekből?
 Ez a James Bond-filmek és a Mel Brooks-komédiák őrült elegye. Ragyogóan ötvözi a vígjátékot a speciális filmtechnikai trükkökkel, ami nagyon ritka. Általában a nagyszabású, különleges effektekkel készült sci-fikben és más zsánerű filmekben alig van humor. Ha pedig vígjátékról van szó, filmtrükkökből van igen kevés, vagy egyáltalán semmi, lásd a Felkoppintva című komédiát. Néha azonban létrejön ez a fura egyveleg, amely irtó jól sülhet el.
l Ilyen lett például az Űrgolyhók is. Mi a titka?
Azt mondanám, a titok a tehetség. Vagy meg van valakiben, vagy nincs. Ha odaadják bárkinek a Fényes nyergek című western-vígjáték ötletét, hogy csináljon belőle filmet, szinte biztos, hogy a film a közönségességre lesz kihegyezve. Csak a fingós jelenetekre. A csapatommal ezzel szemben olyan filmmel álltunk elő, amelynek fő mozgatórugója a fekete sheriffel szembeni előítélet. Érteni kell a filmkészítéshez, ennyi.
l Sok filmjét dolgozzák fel mostanában. Ön akarta ezt így, vagy másoknak jutott eszébe?
Teljesen változó. Egyszer felhívott valaki, hogy mozifilmet készítenek A balfácánból. „Tényleg?” – kérdeztem – „és mi lesz a címe?” – „A balfácán” (a magyar forgalmazásban ZseniKém – Az ügynök haláli ). Azt feleltem, ez igen bölcs választás, hisz’ húsz évvel ezelőtt is készült egy feldolgozás A balfácánból, A meztelen bomba címmel. Na, az nagyon buta cím volt! (Vajon mit szólna Mel Brooks a magyar fordításhoz? – a szerk.)
l Meg sem kérdezték, mit szól a film címéhez?
Nem, egyáltalán semmi közöm nem volt hozzá. Fel sem hívtak. Ezzel a stábbal azonban az első naptól kezdve kapcsolatban álltunk, folyamatosan kikérték a véleményemet, erről-arról, én meg mondtam, hogy klassz, vagy passz. Nagyszerű rendezője volt a filmnek, a csodás Peter Segal. A forgatókönyvírók is remek munkát végeztek, a producerek ifjak, rámenősek, eszesek voltak, de a legragyogóbb teljesítmény mégiscsak a főszereplő Steve Carellé.
l A balfácánnak vannak rajongói a kémbizniszben?
Egyszer megismerkedtem valakivel a CIA-től, aki nagy rajongója volt a sorozatnak. Azt mondta, „én is a szállítmányozási osztályon dolgozom!” Aztán rám kacsintott, „tudja, igazából a CIA-nél.” Én meg mondtam neki, hogy „rendben, értem, de talán több pénz van a szállítmányozásban, esetleg mégis jobb lenne, ha ott dolgozna.” Aztán a fickó elmesélte, hogy a CIA-sek mennyire szerették A balfácánt. Pedig én azt hittem, utálják. Úgy látszik sokkal értelmesebbek, mint gondoltam.
l Szándékában állt megbántani őket?
Nem. De nem fontos számomra, mit éreznek, nem is haragszom rájuk. Az én feladatom, hogy kiálljak, és szórakoztassam a lehető legtöbb embert. Az a munkám, hogy másokat megnevettetek. Nincs küldetésem. Nincs fáklyám, melyet égetnem kell, hogy az embereknek utat mutassak. Ők az én üzemanyagom. Örülök, ha nem túl bölcsek, az csak jó nekem.
l Mit szólnak A balfácán forgatókönyvírói a humoros ötleteihez? Nem kínos ez számukra? Vagy végighallgatják udvariasan, aztán nem használják fel a poénokat?
Az teljesen normális, ha végül nem kerülnek a filmbe az ötleteim. Ez része a munkánknak. A hatalmasok, vagyis a producerek sokszor mondják, hogy „ó, ez nagyszerű, imádom, zseniális!” Aztán sosem látod viszont. A fiam, Max Brooks néhány évig a Saturday Night Live, az Amerikában minden szombaton élőben jelentkező kabaréműsor egyik poénírója volt. Tizennyolc író dolgozott a műsoron. Olyanok voltak, mint a kiskutyusok, akik küzdenek, hogy elérjék az anyjuk csecsét. Így próbáltak meg eladni egy-egy poént. Aztán a hatalmasok eldöntötték, melyik kell, a többi kuka. Szerintem ez visszataszító. Sokszor egy hálózsákban aludt az íróasztala alatt, hogy bármikor rendelkezésre állhasson.
l Amikor ön volt kabaréíró, akkor is ilyen könyörtelen volt a showbusiness?
Nem, egyáltalán nem. Mi fiatalok és bolondok voltunk. Kitettük a szívünket. Nem tudom, hogy dolgoztunk-e annyit, mint a Saturday Night Live írói, de biztos, hogy beleadtunk apait-anyait. Ma már furcsának tűnhet... Szombatonként volt a műsorunk, és délután volt egy ruhás főpróba közönséggel, hogy kipróbáljuk a poénokat. Ez egykor kezdődött, és tartott úgy egy-másfél órát. Három fele elkezdtük újraírni a műsort. Hétkor pedig már indult a show, így volt négy óránk a folyamatos javítgatásra és újraírásra. És mindig nagyszerű műsort készítettünk.
l Producere volt az 1986-os, A légy című horrorfilmnek. A fia pedig írt egy zombi-thrillert, World War Z címmel. A horror családi hagyomány Brookséknál?
Max igazi komikusi vénával van megáldva. De igaz szerelme és szenvedélye a különféle zombi történetek írása-olvasása. Jómagam második világháború-rajongó vagyok inkább, mint horrormániás. Ez a hobbim. És Max is ilyen. Valószínűleg többet tud a német és orosz tengeralattjárókról, mint bárki más a földön.
l Az eredeti A balfácán-film idejében, az 1960-as évek végén még hajmeresztőnek tűnhetett Maxwell Smart cipőtelefonja. Ma viszont bárki el tud képzelni egy olyan mobilt, amely cipőbe van építve.
Igen, azt hiszem, valójában Buck Henry és én találtuk fel a mobiltelefont. Persze akkor még nem tudtuk, hogy mit teszünk. Egyébiránt a mai napig semmilyen honoráriumban nem részesültünk emiatt. A hangtölcsért (óriási üvegbura, mely alatt a kémek a titkos műveleteket beszélték meg, de miközben egymást nem értették, a beszélgetést a szobában mindenki jól hallhatta) szintén felturbózták a mostani filmben.
l Ezekkel a fura találmányokkal a jövő kémtechnikai eszközeit próbálták megjósolni?
Nem tudom. A telefonos ötletet a Dick Tracyből loptam. Dick Tracynek volt egy olyan órája, amelybe bele volt építve egy tévé vagy rádió. Ő ezen az órán keresztül kommunikált. Én meg arra gondoltam, ez így túl egyszerű és túl szép. Tegyük ezt a kommunikációs berendezést egy cipőbe. És működött.
l Mennyire nehéz Maxwell Smartból bolondot csinálni?
Annyira okosnak kell lenned, amennyire csak lehet, ha hülyét akarsz játszani. Peter Segal rendező és a forgatókönyvírók tisztelik a közönséget. És a film vetítése során sokszor volt olyan érzésem, hogy a közönség sokkal értelmesebb, mint én. Mikor egyszer a Fényes nyergeket néztem együtt a közönséggel, arra gondoltam, miközben mindenki majd’ szétpukkadt a nevetéstől, hogy ezek az emberek vannak olyan értelmesek, mint én. Komédiaírás közben soha sem szabad lenézni a közönséget. Én mindig a legjobb képességeim szerint írtam.
l Mikor a közönséggel találkozik, melyik munkájáról kell a legtöbbet beszélnie?
Az Űrgolyhókról. Nem tudom miért. Mindig Sima Yoghurtról és Skroob elnökről kérdeznek. Ez az a film, amelyet a fiatalok is láttak már. Az idősebbek a Fényes nyergekről beszélgetnek, de a kissrácok biztos, hogy az Űrgolyhókra terelik a szót. Egyébként épp most készül az Űrgolyhók rajzfilmváltozata. Ebben két figura hangját kölcsönzöm, a jedimester Yoghurtét, és az intergalaktikus főgonosz Skroob elnökét. Hát, mit mondjak, Skroob nem jár messze a Bush-elnökségtől...
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!