Országos átlagban három hetet kell várnunk műtétre, ha nem sürgős
beavatkozásra van szükségünk. A felügyelet által vizsgált félszáz
kórházban – egy-két „necces” esetet kivéve – éppen olyan, ha nem jobb a
helyzet, mint az Európai Unió többi államában, azok kórházaiban.
A legtöbbet a gerincstabilizáló műtétre kell várni! Majdnem egy egész esztendőt, 343 napot! A csípő- és térdprotézis-beültetésre átlagosan 105 napot várunk, szürkehályog-műtétre pedig az idén 45 napot, a tavalyi 37 helyett. Sovány vigasz, hogy például Nagy-Britanniában a csípő- és térdprotézisműtétre nálunk sokkalta hosszabb ideig, 244-281 napot várakoznak a betegek, az említett szürkehályog- operációra pedig 206 napot.
Várólista mindig is volt – csak éppen virtuálisan, valahogy úgy, mint Orwell Állatfarm című igencsak elgondolkodtató könyvében, ahol mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek… Nos, az „egyenlőbbek” némi „hálás kézfogás” után előre araszolhattak, a szem- vagy éppen csipőprotézis-műtétre várva. Tavaly január óta viszont létezik Magyarországon az Egészségbiztosítási Felügyelet Kovácsy Zsombor orvos-jogásszal az élén, aki a kezdetektől ambicionálta, hogy a hazai egészségügy átlátszóbb legyen minden biztosított számára, s ha valaki netán „nem lát át”, akkor panasszal élhessen.
Várólista mindig is volt – csak éppen virtuálisan, valahogy úgy, mint Orwell Állatfarm című igencsak elgondolkodtató könyvében, ahol mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek… Nos, az „egyenlőbbek” némi „hálás kézfogás” után előre araszolhattak, a szem- vagy éppen csípőprotézis-műtétre várva. Tavaly január óta viszont létezik Magyarországon az Egészségbiztosítási Felügyelet Kovácsy Zsombor orvos-jogásszal az élén, aki a kezdetektől ambicionálta, hogy a hazai egészségügy átlátszóbb legyen minden biztosított számára, s ha valaki netán „nem lát át”, akkor panasszal élhessen. Ezért a felügyelet – céljai szerint – védi a biztosítottak jogait, nyilvántartja az egészségügyi intézmények munkájával, a gyógyítás minőségével kapcsolatos adatokat; segít abban, hogy egészségi gondjaink megoldása során mi magunk helyes döntéseket hozhassunk, s olyan szolgáltatást kapjunk, amely méltó a tízmillió biztosított ellátásáért felelős, közel ezerötszázmilliárd forintnyi forrásból gazdálkodó rendszerhez. Ahol pedig mindez nem valósul meg, ott szakmai segítségnyújtással, illetve szükség esetén szankciókkal garantálja felügyelet az elvárható ellátási színvonalat.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet-nek havonta jelentést kell küldeniük a kórházaknak arról, hogy az egyes várólistáik és betegfogadási listáik esetében az újonnan jelentkező, sürgős ellátást nem igénylő betegeket milyen várható időn belül tudják ellátni. A felügyeletnél 117 várólista vezetésére kötelezett hazai intézményre lebontva megvannak a listák: ennek alapján tájékozódhatunk, hol milyen beavatkozásra mennyi ideig kell félve-izgatottan várnunk… Az átlagosnál több beteget ellátó intézményekben az átlagnál többet kell várni. Amúgy átlagosan országosan három hetet, ha nem sürgős beavatkozásra van szükségünk. A felügyelet által vizsgált félszáz kórházban – egy-két „necces” esetet kivéve – éppen olyan, ha nem jobb a helyzet, mint az Európai Unió többi államában, azok kórházaiban. A legtöbbet a gerincstabilizáló műtétre kell várni! Majdnem egy egész esztendőt, 343 napot! Mármint átlagosan. Hat hétnél kevesebbet kellett várni ilyen nehéz műtétre a várólistát jelentő intézmények felében, azonban a Budai Egészségközpont Kft. Majdnem ötéves(!) várakozási ideje „csigalassúságú” különbséget eredményezett az átlagban. A csípő- és térdprotézis-beültetésre átlagosan 105 napot – ez ugyan már majd’ egy hónappal rövidebb idő ahhoz, hogy a fájdalmakkal küzdő beteg műtőasztalra kerüljön, mint amennyi tavaly volt… Csökkentek a különbségek az intézmények között a szürkehályog-műtétre történő várakozásban, ha ez együtt is járt az átlagos idő kismértékű növekedésével: 45 nap áll szemben a tavalyi 37 nappal. A fővárosi önkormányzat XI. kerületi, Tétényi úti Szent Imre Kórházában nincs orthopédia – így értelemszerűen László Imre főigazgató főorvos nem jelent le várólistát mondjuk csípőízület-műtétről. A szemoperációk terén októberig vannak előjegyzett műté-teik a szigorúan kóddal jelzett betegeik számára. A Győri Petz Aladár Oktató Kórház orthopédiai várólistájára tavaly december 1-jén reggel felkerült páciensbe idén február 1-jén délután operálták bele a járását-mozgását helyrehozó csípőprotézist.
A hazánkban vezetett kórházi várólisták hossza nem tér el az európai átlagtól, vagyis a magyar biztosítottaknak sok esetben ugyanannyit kell várniuk a nem sürgős műtétekre, mint az olaszoknak, svédeknek vagy angoloknak. Az Európai Unió országainak egészségügyi szolgáltatását is vizsgáló European Health Consumer Index szerint Magyarországon – csakúgy, mint az EU tagállamainak felében – a nem sürgős műtétek esetében 100 „nem sürgős” betegből 50-et tudnak ellátni 90 napon belül. Persze az embernek, ha valami fáj – minden sürgős! Kincses Gyula, az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) alapító főigazgatója néhány nemzetközi adatot is a VH rendelkezésére bocsátott. Csípő- és térdprotézisműtétre Nagy-Britanniában nálunk sokkalta hosszabb ideig, 244-281 napot kell várakozni, szürkehályog-operációra pedig 206-ot; a finneknél az előbbire 206-274, az utóbbira 233 napot. A norvég adatok a magyarokhoz közeliek 133-160, illetőleg 63 nappal. Svédországban egy szemműtétre fél évig is várni kell, pedig a skandináv egészségügy ugye példás… E szürkehályog-beavatkozásra Svájcban kerülhet a mi várólistánk szerinti terminuson belül sor: 1,3 hónap – azaz cirka negyven napon belül… Ausztriában a miénkhez hasonlóan nagy a várakozásszóródás csípő-ügyben: míg átlagban 3,2 hónap a várólista, addig van olyan körzeti-tartományi intézmény, ahol egy egész esztendőt fog át a fájó várakozás…
Székely Tamás egészségügyi miniszter a minap két megoldást is kínált a jövőre nézve az Országgyűlés egészségügyi bizottságának szezonzáró ülésén az ellátórendszer működéséről szóló jelentés kapcsán, hogy csökkenjen a műtétekre várakozás ideje. Az egyik szerint az országos átlagnál rövidebb várakozási idővel bíró kórház nem utasíthatja el a területén kívülről jelentkező betegeket, a másik verzió szerint pedig a 90 napig vagy annál már hosszabban várólistán lévő páciensek pedig – ha igénylik, automatikusan igénybe vehetik más fekvőbeteg-intézmények szolgáltatásait. Nos, ez bizonnyal jó, csak éppen nem tudni, hogy Mátészalkáról egy lábfejműtétre váró örömest megy-e fájós baljával vagy jobbjával a mégoly jó szombathelyi Markusovszky kórházba? Mert bizony „messzi az a messzi”. S nem csak neki, hanem a hozzátartozójának is: bár kis ország vagyunk, beteglátógatóba egy „kis hazaival” azért három-négyszáz kilométert utazgatni soknak tűnhet az amúgy sem túl mobil lakosság körében. Az már egy másik kérdés, hogy az ember lánya/fia hall jó/rossz híreket a különböző kórházakról – ezeket már alá is támaszthatja az Egészségbiztosítási Felügyelet minőséglistája –, orvosokról, netán operáló „sztársebészekről”. E hallomás is növelheti a várólistát. S ez esetben talán a ragaszkodás érthető – nem csupán tetten érhető lehet.
Gündisch Mónika
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!