Szél nélkül nem megy

– A világ energiaínségére nem lehet gyógyír az atomenergia, mert az emberiség nem tudja kielégíteni nukleáris erőművekkel a Föld összes energiaigényét; ez fizikai képtelenség – fog a szóba Illés Zoltán, a Fidesz környezetpolitikusa. – Ma Magyarországon Paks fedezi a teljes villamosenergia-igény 40 százalékát, a többit pedig épp ilyen, a klímára ártalmas erőművek termelik. Paks a működéséhez áramot használ, méghozzá a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonsági előírásainak megfelelően nem közvetlenül saját maga által termeltet. Így az atomerőművi berendezések, szivattyúk, világítás által fogyasztott áramnak a nagyobb részét is a hagyományos erőművek állítják elő. Beláthatjuk: városi mítosz csupán, hogy az atomerőmű, csak azért, mert nincs kéménye és nem bocsát ki CO2-t, már „tiszta”, nincs környezeti hatása, s a klímára veszélytelen energiaforrás. Környezeti hatás az is, ha az atomerőművi hulladékokat el kell helyezni. Épeszű ember nem akarja, hogy egy reaktorral problémák legyenek, s nem is szívesen lakna, művelne földet, szervezne turizmust egy atomtemető mellett.
Illés a német példát tartja követendőnek; ott az az érvényes döntés, hogy 2021-ig Németország bezárja az összes atomerőművét. – Igaz, hogy a szociáldemokratákkal 2005-ben kötött koalíciós megállapodást – hogy hosszabb távon lemondanak az atomenergiáról – épp ezen a héten rúgták fel a német konzervatív pártok s az atomerőművek mellett álltak ki –, de az eredeti döntésük ma is hatályos. A precizitásukról, gazdasági szempontjaikról híres németek aligha őrültek meg, amikor így döntöttek. Ők három érvet vettek figyelembe, amit nekünk is akceptálnunk kellene – vélekedik. – Egyrészt fontosnak tartották az energiaforrások diverzifikálását. Megjegyzem, a német áramigény 30 százalékát termelik nukleáris erőművek, s a társadalom  nagy- része ezeket ellenzi. A másik szempont, hogy a környezeti problémákat – klímaváltozás, atomerőmű-hulladékok elhelyezése – megoldják. S a harmadik: ha egy forrásból ered nagy mennyiségű energia, az kevesebb munkahelyet is teremt, mint a sok kisebb kapacitású. Németországban ma a villamosenergia-termelésben a megújuló energia 12 százaléknyi, ennek a fele szélenergia. Ám csak ez az utóbbi 40 ezer munkahelyet jelent, szemben az áram 30 százalékát adó atomszektorral, amely csupán 10 ezer embert foglalkoztat.
– Úgy vélem, hazánkban – az EU elvárásaihoz igazodva – a villanyáram 20-25 százalékát 2020-ra már megújuló szél-, geotermikus, illetve napenergiából és a biomassza hasznosításából kellene előállítani! Még nem késő, mert nincs nyilvános döntése a kormánynak a paksi erőmű élettartam-hosszabbításáról, s érvényes országgyűlési határozat is csak a bátaapáti atomtemető kutatásáról született. Ideje tehát erről a kérdésről széles körű társadalmi és szakmai vitát indítani.
– Elsősorban az ország természeti adottságai, másodsorban hatásfokbeli és technikai okok miatt Magyarországon a megújuló energiá-kat nem lehet a végsőkig kiaknázni – fejtegeti Zágoni Miklós fizikus. – Vízienergiában nagyon szegények vagyunk. A szélerőművek nem olcsók, s ezekkel az a baj, hogy itt nem fúj folyton a szél, és olykor napokig semmi áramot nem adnak, olykor pedig sokat is; a termelésük itt nagyon ingadozó. S gond az is, hogy az áram-visszatáplálásuk még megoldatlan; a hazai villamosenergia-rendszer nem tudja fogadni a nagy szélben, de alacsony áramfogyasztás idején fölöslegben termelt áramot. A biomasszát nagy méretekben áramtermelésre használni az alacsony hatékonysága miatt nem érné meg. Ahogyan a geotermikus energiát is csak lokálisan érdemes kiaknázni, hisz’ legalább ezres a szorzó az ebből kihozható energiamennyiség és az atomenergiából kihozható között. S nincs is az áramtermeléshez elegendő geotermikus energiánk. A napenergia ugyan alkalmas kollektoros melegvíz-előállításra, de az értelmes méretű áramtermelő napcellamezőt – ami még háztartási méretekben, egy háztetőnyi felülettel kalkulálva is nagyon drága – csak ott érdemes telepíteni, ahol szinte minden nap süt a nap.
Azt hiszem, új atomerőmű építésére nem szorul rá az ország, s tudtommal szó sincs új atomvárosról, második Paksról a Tisza mentén vagy bárhol másutt. A jelenlegi paksi erőművi blokkok még körülbelül 10-15 évig bírják. Legfeljebb az jöhet szóba, hogy a négy öregedő reaktorból kettőt cseréljenek modernre, biztonságosabbra, nagyobb – és ami a fő –, dinamikus teljesítményűre. Az ilyenek ugyanis visszaterhelhetők, és képesek a rendszerbe befogadni a bizonytalan áramtermelésű szélerőműveket, amelyeknek ma éppen emiatt korlátozott – csak 3000 megawatt lehet – az összteljesítménye. S ez ellen nem érdemes ágálni, a megújuló energiaforrások egyelőre nem tudják fedezni az igény növekedését.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) igazgatóságának elnöke, Hatvani György úgy kezdi: nézzük, mi a helyzet ma, és hová tartunk! – Hazánk köztudottan igen nagy energiaimportra szorul; a villamos energia zömét a túlnyomórészt Oroszországból behozott gázból (40%) és importált dúsított uránból (szintén 40%) állítjuk elő, a többit (20%) a hazai szénerőművek adják. Ami a villamosenergia-ellátás biztonságát illeti, ma a rendszer megfelelő erőművi kapacitással rendelkezik, azaz el tudja látni az országot. De a tartalékok tekintetében már akad probléma, ugyanis az Európai Egyesített Villamosenergia Rendszer (UCTE) által áramimport nélkül előírt tartaléknál az év néhány periódusában kisebb a hazai. A másik gond, hogy a jelenlegi erőműparkunk elöregedett, a blokkok átlagéletkora már majdnem 25 év. S egy-egy blokkot, legyen szó gázról, szénről vagy nukleárisról, épp ekkora élettartamra terveznek. A villamosenergia-igényünk folyamatosan – évi átlagban 2 százalékkal – nő. Most évi 42 terawatt/óra az áramfelhasználásunk, de 2020-ra 50-55 terawatt/óra lesz! Addigra a ma meglévő 8900 megawattos erőművi kapacitás egy része elavul, s az igények növekedését is figyelembe véve a biztonságos energiaellátáshoz összesen 7 ezer megawatt új erőművi kapacitást kell létrehoznunk. Ez nem lehetetlen, de olyan új blokkokat kell építenünk, amelyek 15-20 év múlva is üzemben lesznek. Előrelátónak kell lennünk. Fontos, hogy most jól döntsünk, milyen erőműveket is akarunk.
A MAVIR igazgatósági elnöke szerint lehet gázra is alapozni. Erre mutatkozik befektetői hajlandóság, több cég tervez ilyen erőművet, például Gyönyűn, Vásárosnaményban, Nyirtassnál vagy bővítésül Százhalombattán. Ám a gáz rohamosan drágul, és kérdés, hogy két évtized múlva mennyi lesz még belőle a világon, s ha elég, akkor tovább nőne a már most is erős függőségünk. A szén is szóba jöhet, de abból is kevés és gyenge minőségű a hazai készlet, tehát importálni kellene, ráadásul a globális felmelegedés miatt ez aligha lenne bölcs döntés. – Mi a kivezető út, amivel nem nő a függőség, elfogadható árú s megfelel a szigorodó CO2-kibocsátási előírásoknak? Csak kettő ilyen van: a megújuló energiák és az atomenergia. Mind a kettőnek reális az esélye. Az uniónak és Magyarországnak is vannak igényei, reményei a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban, hisz’ fontos, hogy a környezet ne károsodjon és a fejlődés fenntartható legyen. Csak az a kérdés, hogy ezek mennyire finanszírozhatók. Így az marad: el kell menni a megújuló energiaforrások felhasználásával a lehetőségek felső határáig, de tudomásul kell venni, hogy a teljes igényt ezek nem fedezik. S a többit a fenntarthatóság és gazdaságosság elve szerint atomenergiával kell megoldani. Meggyőződésem, hogy e kettőt a megfelelő arányban ötvözve fogjuk majd fejleszteni, az arány pedig azon is múlik, mennyi befektetői pénzt lehet előteremteni erre a célra.
(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!