Mostanában egyfajta Gömbös-kultusznak vagyunk tanúi. A hírhedt Magyar
Gárda szekszárdi zászlóalja például Gömbös Gyula nevét viseli.

A „hálás utókor” még szobrot is állított neki. Pár éve, Szegeden, a megszépült Kárász utca egyik könyvesboltjának kirakatában volt egy könyv, ezzel a címmel: Gömbös Gyula – Válogatott politikai beszédek és írások. A kötetet a Politikai gondolkodók című sorozatban adták ki. Gömbös, mint politikai gondolkodó?!
Ki volt valójában ez a „nagy hazafi”? Az egykori kapitány, az 1919-es a szegedi ellenforradalmi irányzat egyik meghatározó alakja, a szélsőjobboldali MOVE elnöke, az Etelközi Szövetség és a Honszeretet nevű, szintén szélsőséges titkos társaságok befolyásos tagja. A húszas években a Fajvédő Párt egyik vezetője.
Különös, de igaz: Gömbös 1930-ban – mint honvédelmi miniszter – előterjesztést nyújtott be a kormányzónak, hogy őt, aki addig százados volt, Horthy soron kívül léptesse elő tábornokká. Ezt a kérést a Legfőbb Hadúr készséggel teljesítette. „Hősünk” 1932. október 1-jétől 1936. október 6-ig miniszterelnök volt, de megtartotta magának a honvédelmi tárcát is. Elhíresült 95 pontos „nemzeti munkaterve”, amelyben mindenkinek mindent megígért, valójában nem volt más, mint hiteltelen propaganda.
Az európai kormányfők közül elsőként(!), 1933. június 17–18-án – Horthy megbízásából – Berlinben és Erfurtban tárgyalt Hitlerrel. Szoros kapcsolatot alakított ki Mussolinivel is. Ötvenéves korában, 1936. október 6-án halt meg Münchenben, ahol gyógykezelték.
Így néz ki egy „politikai gondolkodó” sajátos karrierje a huszadik század első felében. Döntsük el, hogy a magyarországi szélsőjobboldali irányzatok élharcosa, a Führer és a Duce hű szövetségese megérdemli-e az utókor kitüntető figyelmét!
Nemes József, Orosháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!