…hát nem, azt nem lehet mondani, hogy nyári „uborkaszezon” van a
történésekben. Pedig éppen ilyenkor szokták kitalálni a bulvárlapok
szerkesztői, hogy a postás megharapta a kutyát, hogy az ilyen és ehhez
hasonló hírekkel emeljék a lapszámot. Persze mindaz, ami kis hazánkban
történik mostanság, egy normális országban bulvárhírnek számít, amelyet
mosolyogva vagy hitetlenkedve olvas a normális ország polgára.
Volt itt az elmúlt hetekben „kiszivárogtatás”, és utána nem azzal foglalkoztak, hogy mi, hanem azzal, hogyan szivárgott ki, ami talán el sem hangzott, vagy ha igen, akkor hogy is van ez? Az „Ő fekete, én fehér, ő mindig hazudik, én soha” című társasjáték és szomorú szappanopera újabb fejezetével lettünk megint szegényebbek.
Az ország romokban, a gazdaság válságban az ellenzék szerint, de lesz valaki, aki talán kivezet minket ebből, mint Mózes az övéit – csak azt nem tudni, a tenger tud-e már róla.
Az egy százalékon álló, valaha több szavazatot látott pártban az egyik jelölt elsöprő fölénnyel – két szavazattal – legyőzte a másikat, ami a párt jelen támogatottságához viszonyítva valóban hatalmas számnak tetszik.
Miután az ország a csőd szélén áll, megint csak az ellenzék szerint, hogy javítsunk anyagi helyzetünkön, ősszel négy-öt milliárdért elmehetünk megint népszavazni egy már nem is aktuális kérdésről, amelyet egy egykori kiváló futballcsatárról elnevezett házaspár, gondolom, „isteni sugallatra” kitalált.
Szóval, csoda egy ország, csoda egy nyár!
De azért volt ünnepi könyvhét is, ami jó. Most éppen Majláth Mikes László „Egy depressziós humorista vallomásai” című kötetét olvasom, nagy élvezettel. Rólunk szól. Erről a mi kis ideszorult életünkről. Sok minden mellett, van benne egy kedves, elszomorító és elgondolkodtató anekdota Halmai Imréről, a negyvenes-ötvenes évek népszerű komikusáról, aki nem annyira színpadi alakításaival, mint inkább szellemes bemondásaival lett a hajdani művészvilág közkedvelt figurája.
1956-ban disszidált. Kollégái, barátai hívták haza, de ő azt válaszolta, csak akkor jön, ha kimennek.
– Kik? – kérdezték a barátok. – Az oroszok?
– Nem – mondta Halmai. – A magyarok.
Ja! Jut eszembe még. 80 éve született egy fantasztikus színész: Márkus László…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!