Kormányzási megállapodásra kell törekedni

l Elnök asszony, e heti ülészáró sajtóértekezletén azt mondta, hogy a kisebbségi kormányzás még jót is tehet a politikai kultúrának, párbeszédre kényszerítheti a politikai erőket. Biztos ebben? Nem csupán a szükségből csinál erényt?
– Lehet így is fogalmazni, valóban a szükségből próbálok erényt kovácsolni, de az már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az a politikai szembenállás, az a gyűlöletstruktúra, ami egyébként jellemezte az országot, nem tartható fenn. Viszont nagyon fontos az is, „és ezt nemcsak én fogalmaztam meg eddig”, hogy kell társadalmi párbeszéd a politikai erők között bizonyos kérdésekben. De legyen ezeknek a vitáknak eredője, olyan, ami a közjót szolgálja. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben, amiben ma a szocialista párt egyedül kormányoz és nincs meg a többsége, nyilvánvalóan minden egyes kérdésben széles körű egyeztetést kell ahhoz lefolytatni, hogy a parlamenti többséget, egy-egy törvénytervezethez, egy-egy javaslathoz megszerezzük. Ugyanakkor én azt is nyilvánvalónak tartom, hogy az őszi ülésszakig rendezni kell azt a bizonytalanságot, ami ma a kisebbségi kormányzást övezi. Hiszen hazai előzmények hiányában mindenkiben felmerül a kérdés, hogy ez a politikai struktúra meddig tartható fenn? Mert jön az adócsomag, jön a költségvetés, s az elengedhetetlenül fontos, hogy elfogadásra kerüljön.
l Az ellenzék kifejezetten azt mondja, és valószínűleg egész nyáron ezt fogja mondani, hogy Magyarországon fenntarthatatlan helyzet alakult ki. S amíg a kisebbségi kormányzás ilyen ad-hoc alapon működik – tehát megegyezéses külsős támogatás nélkül – vagy nem váltja fel egy koalíció, addig ezt az ellenzék joggal mondhatja.
– Én abból indulok ki, hogy mindösszesen másfél hónap telt el a kisebbségi kormányzás idejéből. Ezért is gondoltam, jobb, ha június 9-én befejezzük a parlamenti ülésszakot, és a Szabad Demokraták Szövetsége pártelnökválasztása után lehetőség nyílik minden pártnak arra, hogy a nyáron átgondolja a saját helyzetét, s azt is, hogy a következő két esztendőben mit kíván még végig vinni. Itt különösen a szocialista pártra gondolok, amelynek ebben bizonyosságot kell teremtenie: akarunk-e kisebbségből kormányozni, ha csak ez a megoldás? Egyébként én több alternatívát látok, az első kérdés, hogy van-e ahhoz megfelelő program, ami mellé egy új koalíció köthető. A másik ilyen kérdés, ha ez nem megy, akkor  mi az a program, amit a szocialista párt a következő két esztendőben meg kíván valósítani, s ehhez külső támogató szerezhető-e. Nyilván ez alatt a másfél hónap alatt ezeket nem lehetett végig vinni, de a nyár erre szerintem nagyon jó lehetőséget kínál.
l A héten a szocialista párt vezetői tanácskoztak Dobogókőn. Értsem úgy, hogy körvonalazódott az ajánlat, amit a szabad demokratáknak tesznek?
– Ez még nem konkrét ajánlat, hanem ebből lehet majd  úgymond hívólicitet az asztalra tenni, hiszen ez a dobogókői egyeztetés alapvetően a szocialista párt kétéves elképzeléseit tartalmazza. Nevezetesen azt, hogyan lehet a gazdaságpolitikát harmonizálni a társadalompolitikával, hogyan lehet ebből olyan kétéves programot ajánlani, ami új politikát is jelent a szocialista párt részéről. Ezt a következő hetekben meg kell vitatni a párt különböző fórumain, hiszen fontos, hogy vitában érlelődjön ki, és mindenki számára elfogadható legyen. Ezzel a programmal azt gondolom, hogy nem is lesz különösebb baj, mert e mögé lehet többséget szerezni. Számomra, és én ezt megfogalmaztam Dobogókőn is, az egyik legfontosabb kérdés az, hogyan tudjuk hitelessé tenni saját magunkat, mitől fogjuk hitelessé tenni ezt a programot, amit a következő két évben végre akarunk hajtani.
l Értsük úgy, hogy ön szerint a szocialista párt kétségtelenül sokat vesztett hiteléből, netán elvesztette hitelét?
– A közvélemény-kutatások, illetőleg az abban megfogalmazottak önmagukért beszélnek, ezt egy politikusnak figyelembe nem venni felelőtlenség. Nyilván ebből nem vonható le még végkövetkeztetés 2010-re, azonban a lépéseket jelentően oda kell rá figyelni, és ha szükséges, akkor korrigálni kell a politikánkon.
l A szabad demokraták azzal a feltétellel hajlandók új megállapodást kötni a szocialistákkal, ha személyi változások lesznek. Ezt a sajtó úgy értelmezi, hogy új miniszterelnököt akarnak. Önnek mi erről a véleménye?
– Számomra az elsődleges, hogy milyen program alapján megy végig a következő két esztendő, és fontos mellette a hitelesség. Ehhez képest a személyi kombinációk másodlagosak.
l A sajtóban olyan találgatások vannak, hadd fogalmazzak pestiesen, hogy „Szili fúrja a Gyurcsányt”. Egy: igaz-e? Kettő: milyen a viszonya a miniszterelnökkel?
– Nekem kiegyensúlyozott a viszonyom Gyurcsány Ferenccel. Ezt sokszor, sok helyütt elmondtam, olyan amilyennek egyébként a házelnöknek illik lenni a miniszterelnökkel. Főleg, ha egy pártba tartoznak. S hozzátenném: én mindig az egyenes beszéd híve voltam, és nem személyek ellen politizáltam, hanem ügyekért. Azt, hogy ki miről képzelődik, mindenkinek a szíve-joga. Számomra ebben a pártban, és a baloldalon is alapvető kérdés a véleménynyilvánítás szabadsága. Ez mindig a sajátosságunk volt; ez egy olyan néppárt, ahol többféle, a szociálliberálistól a szociáldemokratáig, minden vélemény megfér. Nem kell nekünk mindenben azonosan látni a világot. Nekem ma egy a fontos: az, hogy az ország helyzete jó irányba változzon, és az emberek visszanyerjék a hitüket. Házelnökként az is feladatom, hogy próbáljam az öt párt működését olyan irányba terelni, ahol egyedül a közjó szolgálata a cél.
l Tavaly év végén elnök asszony javasolta, hogy az egészségbiztosítási törvényről a szavazást halasszák el, de ezt nem fogadta el a frakciója. Nem érzi azt, hogy önnek igaza volt, és ezt felvetette-e pártja vezetőinek?
– Erre nem igazán nekem kell emlékeznem, hanem azoknak, akik másként döntöttek a javaslattal kapcsolatosan. Más eseteket is tudnék említeni. Akkor fontosnak tartottam volna a halasztást. Nyilvánvaló, hogy később a tartalmi korrekcióra meglett volna a lehetőségünk. De így gyakorlatilag egy év alatt fölösleges, nagy veszteségeket okozó ívet jártunk be az egészségbiztosítással kapcsolatosan. Függetlenül attól, hogy miféle minősítéssel illetnek, nekem az a fontos, hogy a lelkiismeretem tiszta legyen, és a választóimnak el tudjak számolni. Akkor is, ha egészségbiztosításról van szó, akkor is, ha Tibetről van szó, akkor is, ha a társadalmi különbözőségek csökkentéséről van szó. És különösen akkor, ha hazamegyek Pécsre.
l Most mélyponton van a szocialista párt. El tudja képzelni, hogy ebből van lehetőség kikecmeregni, és a személyi és politikai feltételek ezt lehetővé teszik?
– Az utóbbi időben sokszor megkapom ezt a kérdést. Az a véleményem, hogy ennek a pártnak megvannak a testületei. Ezekben a kérdésekben nekik kell meghozniuk a jelen helyzetből adódó szükséges döntéseket. Többek közt azt is, hogy mi az a felállás, amellyel az emberek hite, és a mi hitelességünk visszaszerezhető. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon fontosnak tartom azt, hogy elinduljon egy olyan program végrehajtása, melyből az emberek azt érzékelik, hogy a társadalompolitikában, adópolitikában, támogatási rendszerben, a gazdaságpolitikában olyan lépések történtek, amelyek ennek az országnak a felemelkedését szolgálják. Az ülésszakzáró sajtótájékoztatón elmondtam, örülök, hogy ma a parlamentben kétféle megközelítési szint működik együtt. Egyrészről a napi politikai megoldások keresése, ami az egyes törvényekben, országgyűlési határozatokban jelenik meg, másrészt elindult egy távlatos gondolkodás is. Arról, hogy miképpen nézzen ki 2020–2025-ben Magyarország, hogy milyen lehetne egy harmonikusabb társadalom. Van arra mód, hogy bizonyos programokat széleskörűen, tehát valamennyi parlamenti erővel, civilekkel, érdekképviseletekkel egyetértésben fogalmazzunk meg. Ezért hoztuk létre a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot. A hosszú távú gondolkodás sem mellőzheti a társadalmi támogatást. A tanács intézményesíti a civil és más szervezetek részvételét döntések előkészítésében. Az volt a baj az egészségbiztosításnál is, hogy előbb mondtuk ki a tervünket, minthogy azt bárkivel is megbeszéltük volna.
l Úgy érti, ha megbeszélték volna a többi politikai erővel, akkor másként alakul ez a vita?
– Még messzebb megyek. Nem csak a többi politikai erővel, hanem a szakmai szervezetekkel, érdekképviselettel is. Azokkal, akik ennek úgymond nap mint nap a közelében vannak.
l A parlament hitelessége kérdéses. Nagyon rossz erről a közvélemény, a bulvárlapok állandóan foglalkoznak a képviselők költségtérítésével, s azzal, hogy a törvénygyár nem igazán működik. Ebből mennyi a sajtó túlzása, és mennyi a realitás?
– Az én feladatom – és ezt szeretném leszögezni – a parlament tekintélyének és méltóságának a megóvása is. Nyilvánvalóan ez is motivál mikor bármilyen megnyilatkozást teszek. Ha szétnézünk Európában, vagy a világban, talán soha nem süllyedt még olyan mélyre a politikába vetett bizalom, mint manapság. Új válaszokat kell találni. Két héttel ezelőtt Strasbourgban voltam, az interparlamentáris unió ezzel foglalkozó konferenciáján, Magam voltam a raportőre a témának, hogyan próbálják meg a parlamentek a civilekkel felvenni a kapcsolatot. Az emberek valójában a pártpolitikától fordultak el. Azok a problémák, amelyek ma megjelennek, például a társadalmi különbségek, a társadalmi polarizáció, a társadalmak elöregedése, nyilvánvalóvá teszik azt, hogy foglakozni kell a nagy elosztórendszerek átalakításával, a munkanélküliség növekedése, a szociális feszültségek megléte mind-mind azt láttatják az emberekkel, hogy megoldás irányába tett lépések nem hoztak eredményt. Ha nincs érzékelhető eredmény, akkor azok. akiktől várják a megoldást és válaszokat hitelüket veszítik, veszíthetik. De bármelyik házelnök kollégámmal beszélek, náluk ugyanúgy kritizálható az, ami a képviselői fizetésekkel, juttatásokkal kapcsolatos. Félreértés ne essék, nem szeretném kisebbíteni, vagy egyáltalán nem figyelembe venni azt, ami ma a közvélekedés, viszont  az anomáliákat, amelyek például a költségtérítések kérdésében, a '90 óta fennálló adómentességük ügyében vannak, meg kell szüntetni. A kedvezmények nagy részét mi már az elmúlt négy esztendőben rendkívül módon lefaragtuk. Az őszi ülésszakra készülve augusztusban egyébként ezeket a kérdéseket is újra az asztalra fogom tenni.
l Mikor lesz kisebb parlament? Mert a demokrácia egész történetében mindenki arról beszélt, hogy kisebb parlament kéne. Mikor lesz?
– Hát, ez egy jó kérdés. Mondhatnám azt is, hogy soha, de azt is, hogy amikor majd a pártok ebben meg tudnak egyezni és megtalálják azt a minden párt számára elfogadható kompromiszszumot, ahol mindenki megvédi a saját érdekeit. Én egyébként híve vagyok annak, hogy egy jóval kisebb létszámú parlamentet hozzunk létre, de ehhez a választási rendszert is valamelyest korrigálni kell. S ugye a kisebbségeknek sincs meg ma a képviseletük. De eddig még abban sem tudtunk kompromisszumot találni, ami a választókörzetek lehatárolásának kérdését jelenti. Azt kellene látni a frakcióknak, hogy lehet kompromisszumokkal olyan hosszú távú megoldásokat találni, amelyek a következő parlamentek számára a működéshez megfelelő alapként szolgálnak. Hangzatos, hogy kisebb parlament legyen – ezzel minden frakció egyet is ért –, de nem a mikéntjében. Hogy mennyi legyen a létszám, legyen-e egyéni választókörzet és lista, és így tovább.
l Többször beszéltünk ebben az interjúban is a kisebbségi kormányzásról. Nem tudja elképzelni, hogy mégis újra alakuljon egy koalíció a szabad demokratákkal?
– Az ország érdekét kell elsődlegesnek tekinteni. Mindenekelőtt politikai stabilitást. Ahhoz, hogy megbízható befektetési terepet tudjunk kínálni, hogy a változtatásokat nyugodtan végig tudjuk vinni, hogy versenyképes gazdaságot tudjunk teremteni. A stabilitás kulcskérdése az, hogy a többség meglegyen. Ezt azonban többféle módon is meg lehet teremteni. Számomra az az elsődleges, hogy csak az arcot nem vesztő, kölcsönös kompromisszumokkal szabad megteremteni a többséget. A két pártban meg kell legyen a bizonyosság, ami ezt a fajta együttműködést, akár koalíciós szerződés, akár valamilyen másfajta formában ezt biztossá teszi. Fontosnak tartom azt, hogy megtaláljuk azokat a közös pontokat, amelyek mentén a következő két év nyugodtan végigvihető, és amelyek mentén mindegyik párt ki tudja alakítani a saját politikai arcélét, politikai karakterét ahhoz, hogy 2010-ben sikerrel tudja magát megmérettetni. A hangsúly a kölcsönös kompromisszumokon van, ami minden érdekelt politikai szereplőtől, különböző ideológiai irányzatok kemény képviselőitől is bölcs önmérsékletet kíván.

Avar János

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!