Rájárt a rúd az elmúlt hetekben David Beckhamre. Az angol futballválogatott 32 esztendős reaktivált kiválósága, aki a nyáron igazolt át a Real Madridtól Los Angelesbe, a helyi Galaxy csapatához, úgy-ahogy kikecmergett a még Európából magával hozott sérüléséből, hogy aztán augusztus végén hosszú időre ismét kidőljön a sorból.
Legalább hathetes kényszerpihenőt jósoltak neki, de a rehabilitációja a reméltnél is jobban és gyorsabbra sikeredett, így e hét közepén már ismét játékra jelentkezett. Teljes felépülésében meglehet jókora szerepet játszott az is, hogy a családi tragédia sötét árnyéka elröppent a fejük fölül: a néhány napja szívrohamot kapott édesapja ugyanis szerencsére túlélte a halálos veszedelmet, amit egy infarktus jelent. Az 59 éves Ted Beckhamet a mentőautóban újra kellett éleszteni, végül is a London Chest Kórházban stabilizálták állapotát, s most már jól van. David a baljós hírre a legelső Los Angeles-i járattal hazarepült, s két húgával együtt szorított apjuk felépüléséért. Utóbb csatlakozott hozzájuk a farmerkollekcióját akkortájt éppen Japánban népszerűsítő Victoria Beckham is, az asszony a távol-keleti országból utazott férje után, apósa betegágyához, aki az újraélesztést követő többórás, végül eredményes orvosi küzdelem után magához tért, s életben maradt.
A majdnem tragédiáról aprólékosan beszámoló bulvársajtó szerint a sokkból éledő futballklasszis egy nagy adag gyümölcssalátával lepte meg Ted Beckhamet, akinek hoszszas unszolására volt csak hajlandó a baj múlásával visszatérni az Egyesült Államokba. A búcsúzáskor azonban az őt nyugtatgató szülőapját még javában arra noszogatta, hogy a gyógyulásához ideálisabb terep lenne Los Angeles, költözzön hozzájuk. Az apa-fiú kapcsolatnak amúgy is biztosan jót tett a találkozó, még ha azt az élet, pontosabban a halál közeli szituáció rendezte is meg, tudniillik Ted és David viszonya megromlott 2005-ben, amikor az idősebb Beckham – fia akarata ellenére – könyvet jelentetett meg David Beckham: az én fiam címmel. Hogy aztán az édesapa követi-e majd fiát Kaliforniába, nem tudni, az viszont tény, hogy David a stresszes helyzettől szabadulva villámléptekkel lábalt ki sérüléséből.
Jól példázta ezt hétközi felbukkanása a Galaxy edzésén. Örömmel fogadták, ám a teljes képhez hozzátartozik, hogy a gárda éppenséggel nélküle nyerte meg utolsó három meccsét, míg korábban vele együtt is sorra szenvedte el vereségeit Angyalváros élcsapata. Mivel sérülése óta egy percet sem játszott, a visszatérése korántsem lesz egyszerű, a Houstonban ma esedékes mérkőzésen például még nem lép pályára, a térdében rakoncátlankodó szalagokkal csínján kell bánnia, s a bokasérülés emléke is túl friss még ahhoz, hogy azonnal harcba vessék, a fokozatosság jegyében tervezik hát visszatérését. Ne feledjük, mert ezt ők sem teszik: az angol klasszis július 13-a óta, eddigi hat amerikai meccsén összesen 310 percet focizott. Egy hatékony, kiváló formában levő Beckhamre persze égető szüksége lenne a Galaxynek, hiszen a bűngyenge idénykezdést követően fel tudott zárkózni, jelenleg 27 pontja van, s csak 6 pontnyira áll a playoffban, a rájátszásos szakaszban való részvételtől. Vagyis még szerephez juthat a bajnoki végjátékban, ha az alapszakasz maradék négy összecsapását sikerrel veszi a gárda. Edzője, Frank Gallop mindenesetre dicsérte Beckhamet, mondván: „David jól mozgott, keményen odatette magát az edzésen, bár még nem végzett teljes erejű sprinteket. Viszont jól érzi magát, és mindannyiunk számára nagy dolog, hogy ismét itt látjuk magunk között, a futballpályán. De csak akkor játszik megint, ha száz- százalékos állapotban lesz.”
Az Európából érkezett idol, de legalább is a legnépszerűbb „jövevények” közé tartozó „Becks” türelmetlenül várja a visszatérést, ám addig is, amíg újfent megmutathatja, mit tud, pályán kívüli sikerekkel kell beérnie. A legfrissebbel egy szavazáson rukkolt elő, amelyet a BusinessWeek végeztetett el. Az amerikai magazin felmérése annak kifürkészését célozta, kik a sportvilágot a leginkább befolyásolni képes személyiségek, mármint persze Amerikában. Az ez által az egész kérdezősösdit nem is kicsit belterjessé tevő teszt végeredménye szerint a legnagyobb hatású személy az NFL, a Nemzeti Futball Liga – a tojáslabdás fociról van szó, nem az európai, igazi labdarúgásról! – főigazgatója, bizonyos Roger Goodell, a listán harmadik az NBA-nek, a profi kosarasok szuperbajnokságának főigazgatója, David Stern, s kettejük közé ágyazódott be a mi kontinensünkön tán egyedül igazán ismert amerikai golffenomén, Tiger Woods. A sorban ezután javarészt sportági ligafőnökök és különböző médiamogulok következnek, s akár önminősítőnek is nevezhetnénk, hogy az első 30-ban alig hat élsportoló szerepel, pedig hát ugyan ki befolyásolhatná jobban a sportközvéleményt, lehetne a legnagyobb hatással a nézőkre, ha nem a csúcsteljesítményt nyújtó szuperversenyző – Amerikában maradva – kosárban, amerikaifutballban, baseballban?...
Ám de maradjunk a tényeknél, helyesebben a szubjektív és nagyon is lokális szempontokat tükröző lajstromnál, amelyen Woods mögött – a 13. helyen – Peyton Manning, az Indianapolis Colts amerikaifutballistája jön, míg a kifejezetten élsportolók között a harmadik – összességében pedig a 17. – helyezett, és a legjobb európai is egyben: David Beckham. Öreg kontinensünkről csak ő utána fért fel a legbefolyásosabbak ranglistájára a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke, Jacques Rogge (ő a 18.), aztán a világ legnépszerűbb sportjának, a labdarúgásnak az első embere, a FIFA-főnök svájci Joseph Blatter (29.), s a jelen férfiteniszének legjobbja, a szintén svájci Roger Federer (30.) A BusinessWeek felmérése szerint a legmagasabban jegyzett női sportoló a 73. helyen tanyázó orosz, ténylegesen azonban Amerikában élő Marija Sarapova.
Lehet, hogy az a 17. hely nem is olyan rossz pozíció?...
(Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!