OroszországHollandia 3-1

Akik a latin futball diadalát, jelesül spanyol–portugál döntőt vártak a labdarúgó Európa-bajnokságon, súlyosan csalatkozniuk kellett, hiszen az álomfinálé egyik remélt szereplője, a portugál válogatott elvérzett a németek állította akadályon. De vajon ott lesz-e a másik „jelölt”, a spanyol? – ez a mai nap kérdése, hiszen este lép pályára a legjobb négy közé jutásért az ibériai félsziget másik szuperalakulata, a kérdés, hogy a spanyol armada meg a „futballrókaságban” is kiváló, a célfutballt a látványos labdarúgással elegyíteni képes olaszok jelentette feladatba bukik bele, vagy veszik az akadályt.
Mert hiába a squadra azzurra a világbajnoki cím védője, ha egyszer az Eb-n eddig mérhetetlenül gyengén játszott. Pontosabban a hollandoktól elszenvedett, nagyon is simának mondható 3-0-s kudarc, majd a románokkal vívott 1-1-es meccs után a legutóbb vb-ezüstérmes franciákkal szemben – a mondhatni felettébb magabiztos 2-0-s diadallal – azért már felvillantott valamit eddig rejtett tudásából és a lassan éledni látszó harci szellemből is Roberto Donadoni legénysége. Éppen ez utóbbi mérkőzés adhat némi alapot a talján válogatott elkötelezettjeinek, hogy bízzanak kedvenceikben, meg aztán okkal idézhetik fel a múltbeli példákat arról, hogy az olaszok nemzeti csapata hagyományosan pocsékul kezd minden világversenyen, hogy aztán valamiképpen gyakorlatilag mindig továbbjusson a csoportküzdelmekből, nem ritkán egészen a fináléig „elvergődve vb-n, Eb-n egyaránt. Vagyis e logika szerint ma este további javulást mutat majd csizmaország együttese, és az eddig nem remeklő, de egyszer – esetleg éppen most – tán mégiscsak eredményessé előlépő gólvágójuk, Luca Toni továbbrepíthet az elődöntőbe. Már persze ha a spanyolok hagyják. De hagyják-e?

Ami azt illeti, a múltbeli gyengélkedések éppenséggel náluk sem voltak ritkák, s ha a csoportselejtezőket sikerrel vették is, a folytatásban rendre közbejött valami, s csaknem mindig kiesés lett a vége, leszámítva a kirívó esztendőt, 1984-et, amikor Európa-bajnok lett a gárda. Meglehetősen régen volt ez…
Most viszont tényleg egységesnek, erősnek, pszichésen és fizikailag egyformán kiegyensúlyozottnak tűnik a válogatott, amely csoportjában 4-1-re „kivégezte” az oroszokat, aztán 2-1-re a masszív svédeket, s a tartalékosan felálló csapatuk is képes volt a három pont megszerzésére, 0-1-ről fordítva 2-1-re a svájci–osztrák közös rendezésű kontinentális csúcsvetélkedőre még Európa-bajnokként érkező görögökkel szemben. Egyszóval eddig diadalmenet, százszázalékos teljesítménysor szegélyezi a spanyolok útját, s úgy vannak vele: mért ne folytatnák a sikerszériát az olaszok ellenében is?
A spanyol sportsajtó szerint vasárnap a világbajnok olaszokat is meg kell leckéztetni. Az optimizmust táplálja például az As című újság minősítése is, eszerint feltartóztathatatlan a nemzeti együttes, amely immár 19 mérkőzés óta őrzi veretlenségét, s az utóbbi 9 meccsét kivétel nélkül megnyerte. „Luis Aragones alakulata kiváló bizonyítványt állított ki magáról a csoportkörben, így joggal álmodhat tovább, mert eddig semmit sem bízott a véletlenre” – szögezte le a lap szakkolumnistája. Ráadásul – tesszük már mi hozzá – 2006 novembere óta legyőzhetetlen a spanyol együttes, amelyen kívül a „tizenhatok” közül csak a horvát és a holland gárda vette még ugyancsak három győzelemmel az Eb csoportkörös szakaszát. A hollandok oroszok elleni, lapzártánkhoz „igazított” fellépése előtt - amelynek külön érdekességét az adta, hogy az egykori csatárkiválóságból lett szövetségi kapitány, Marco Van Basten irányította hollandok ellen szintén holland szakember, Guus Hiddink vezette csatára az oroszokat - a tökéletes trióból a horvátok már kiszálltak, amennyiben a péntek esti negyeddöntő a végállomást jelentette déli szomszédaink számára. Hiába remekeltek hát például a németek ellen, 2-1-re elpáholva, s olykor már-már megalázó szerepkörbe kényszerítve a germán futballhadat a horvátok, a nemcsak fanatikus lelkesedéssel, de ügyesen is futballozó törökök tegnapelőtt megleckéztették őket. Ez a párviadal hozta az Eb eddigi egyik legizgalmasabb találkozóját, amely a 0-0-s „alaphelyzetet” követően a hosszabbítás hajrájában dőlt el. Mint egy különös krimiben 119 percen át nem esett gól, aztán bő két perc alatt kétszer is: elébb a horvátok szereztek vezetést, majd az utolsó utáni pillanatban, alig valamivel a lefújás előtt egyenlítettek a törökök, s jöhetett a drámai végkifejlet büntetők formájában. Mivel ilyenkor már az idegeké (is) a főszerep, kiderült, hogy a törököket faragták erősebb fából, akik sorra nagyszerűen értékesítették a tizenegyeseiket, míg a horvátok hármat is elrontottak, ennél fogva nekik maradt a sírás-rívás, a törököknek viszont a túláradó boldogság, egyszersmind az elődöntő, ahol a németekkel szemben igyekeznek folytatni a bravúrszériát. Ez sem lesz könnyű, de a végén mindig a németek nyernek futballközhely igazsága korántsem biztos, hogy ezúttal is érvényre jut. Azért ha tippelni kéne, a magunk részéről hajlunk rá, hogy német–olasz finálét jósoljunk jövő vasárnap estére. Még akkor is, ha az eddig talán a leglátványosabb futballal előálló spanyolok agg mestere, a 69 éves Aragones egyáltalán nem kételkedik csapata – amely az Eb egyik legfiatalabb átlagélekorú gárdája – végső sikerében. A kapitány így fogalmazott: „Remélem, a legjobb csapat győz. A legjobb csapat pedig a spanyol.” (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!