Azonos gondolatok

Ilyen Nemes József levele is. Minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy manapság gőzerővel folyik nálunk a Horthy-korszak restaurálása. Önmagában ez a tény – természetesen – egyáltalán nem megnyugtató, „csupán” csak az, hogy ha más is így látja, akkor tudom: még ép eszemnél vagyok.
Talán nem véletlen, hogy a szerkesztő a két utolsó levelet egymás alá tette. (Négyessy Lajos: „Ej, ráérünk arra még?” és Budai Krisztián: „Bokorirtás Fidesz módra”.) Ok-okozati összefüggés van ugyanis a két levél között. Budai ugyanúgy borzalmasan érzi magát, mint szép hazánk több millió lakója (köztük én is), a tehetetlenség miatt. Nem tud semmit sem tenni az eluralkodott erkölcsi és jogi csőd ellen. Az okot Négyessy írta le: „Tágítanunk kellene műveltségünk szűk keresztmetszetét”. A „magyar ugarból” csak tanulással kecmereghetünk ki. A műveletlen ember könnyen esik áldozatául a demagógiának, sok helytelen, káros ügynek megnyerhető. Felhasználható a pillanatnak, a „meg nem gondolt gondolatnak”, ha eljő a választás.
Nagy érdeklődéssel olvastam Vasvári cikkét („Szél nélkül nem megy”) – úgy is, mint paksi lakos. Sok írás foglalkozik manapság a csillapíthatatlan energiaéhséggel. Sokféle megoldást javasolnak, de mindegyiknek van valamiféle hátulütője. A legkézenfekvőbb, a legolcsóbb azonban valahogy „elkerüli” mindenki figyelmét. Ez a vízi erőmű. Na és itt most – hihetetlen, de igaz! – kényes politikai témához érkeztem: „a” vízi erőmű. A Duna vizén. Bős–Nagymaros. Emlékszünk még? Vajon van valakinek fogalma arról, hogy hány forint, dollár, euró stb. folyt le „azóta” a Dunán? Ki érti ezt? Moldova György egy egész könyvet szentelt a témának („Ég a Duna”). Mindhiába.
Vajnai Jánosné, Paks

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!