Vili hetedszer a világ tetején a bakon ülve

l Pesti gyerek létére, hogyan került kapcsolatba a lovakkal?
– Erre nehéz magyarázatot találni, mert szinte gyerekkoromtól kezdve vonzódom hozzájuk, és ezt a vonzalmat csak erősítette, amikor édesapámtól kaptunk egy pónilovat. Majd később elkezdődött fogathajtó- pályafutásom. 1984-ben ültem először úgy a bakon, hogy versenyeztem.
l Mind a ketten, öccsével együtt világbajnokok. Rögtön a fogathajtás vonzotta?
– Engem igen, az öcsém viszont díjugratóként kezdte, és csak néhány évvel később kapcsolódott be a fogathajtásba, igaz, mielőtt aktívan versenyzett volna, egy ideig volt a segédhajtóm a kettesfogatos versenyben.
l Mikortól érzi magát igazán jó hajtónak?
– Az, hogy jó hajtó valaki, ahhoz jó lovak is kellenek. De ha arra gondol, hogy mikor értem el az első olyan eredményt, amire büszke vagyok, akkor arra 1989-ig kellett várnom, amikor 22 évesen tagja lehettem a világbajnokságon győztes csapatnak.
l Hány lóval foglalkozott, amióta e sportágba belevágott?
– Szinte kimondani is sok: több mint száz lovat próbáltam ki az elmúlt évtizedekben, s közülük lett kiválasztva az a három, „akikkel” versenyzem. Persze 1984 óta többször átalakult már a fogatom.
l Négylábú társai közül akadt-e olyan, amely különlegesen a szívéhez nőtt?
– Szinte mindegyik! De akadt közülük egy, amellyel 1996 óta versenyzem. Ő pedig Mythosz, egy most 16 éves kanca. Fantasztikus társ, hallatlanul okos, kedves és jó versenyző. Erre csak azt a példát tudom felhozni, hogy nemcsak az én kettesfogatomban, hanem öcsém négyesfogatában is többször versenyzett világbajnokságon; ketten Zolival 13 aranyérmet szereztünk, és ebből a 13-ból 11 alkalommal Mythosz benne volt  valamelyik nyertes fogatban. Jelenlegi két társa Walter és Nápoly.
l Kedvenc lova 16 éves. Meddig versenyezhet ebben a lovat és embert próbáló sportágban Mythosz, hiszen három számban kell helyt állnia, a díjhajtásban, a maratoniban és az akadályhajtásban.
– Tényleg lovat próbáló az,  amit az ember elvár négylábú társától. A mostani világbajnokság volt az utolsó versenye Mythosznak, és ezután nyugdíjba vonul. Nem fogok megválni tőle, nálunk a lovasparkban éli majd le nyugdíjas éveit, és ha szerencsém van, akkor talán még utóddal is meglep minket. Egyébként még egyszer rajthoz állok vele, méghozzá a december 7-én és 8-án rendezendő lovasnapon, amelyet a Budapest Sportarénában tartanak majd, ahol egy különleges versenyre is sor kerül. Kihívtuk öcsémmel az öttusázókat díjugratásban, ezt követően pedig autóba ülünk, összemérjük az erőnket négy keréken egy ügyességi versenyen is.
l A Lázár Vilmos név fényesen csillog a magyar történelemkönyv lapjain, hiszen egyike volt az aradi 13 vértanúnak. Csak névazonosság, vagy rokoni szál is köti a kivégzett honvédezredeshez?
– Nálunk a családban az elsőszülött fiú mindig a Vilmos nevet kapja, utalva az aradi vértanúra, mi a testvérének vagyunk a leszármazottai.
l Nemcsak a sport területén alkotott nagyot az elmúlt időszakban, hanem az üzleti életben is hírnevet szereztek maguknak. Hogy tudja összeegyeztetni a munkát a sporttal?
– Öcsémmel együtt mindketten maximalisták vagyunk, azaz mind a két területen megpróbálunk teljes értékű munkát végezni, hiszen társtulajdonosai lettünk az elmúlt évek során a CBA hazai üzletláncnak. Ami a sportot illeti, ha versenyre készülünk, vagy készülök, akkor naponta két-két órát hajtok délelőtt és délután. Mert ebben a sportágban nem lenne eredmény, ha nem töltenénk sok időt együtt a lovakkal, mert ló és hajtó között maximális összhangnak kell lennie ahhoz, hogy jó eredményt érjen el az ember. Mert szavakkal irányítjuk, azaz megszólítjuk a lovakat.
l Igen izgalmasan alakult a lengyelországi világbajnokság, hiszen sokáig úgy tűnt, hogy messze került az aranyéremtől…
– Valóban, életem talán egyik legizgalmasabb vébéje volt a mostani, mert csak az ötödik helyről kezdhettem az akadályhajtást. Ráadásul azért is, mert hibáztam egyszer, és időtúllépést is összeszedtem. Ekkor nem hittem volna, hogy sikerül nyernem, de a mögöttem lévőket úgy látszik jobban nyomta az aranyéremért folyó küzdelem, mint engem, mert hibáztak, és időtúllépéseket is összeszedtek, ennek köszönhetően sikerült nyernem.
l Ezek szerint mázlija volt?
– A sportban a szerencsére is szükség van. Van, amikor veled van… De volt olyan, amikor nem volt velem, s ezért vesztettem el a világbajnoki aranyérmet – igaz, akkor öcsém, Zoli nyert.
l Meddig tervezi még azt, hogy versenyez?
– Ez egy örök szerelem. Egy biztos, végleg sohasem fogom abbahagyni,  de hogy milyen szinten folytatom, azt még nem tudom.
l Nős, két gyermeke van. Ők milyen kapcsolatban vannak a lovakkal?
– Egy olyan családban, mint amilyen a mienk, szinte első lépéseiktől kezdve a lovak körül sürgölődnek. Kislányom, aki 5 éves, már közölte velem, hogy lovas szeretne lenni, díjugrató, háromévesen a fiam pedig azt mondta, hogy a négy lábat ő két kerékre fogja cserélni, mert motorozni szeretne. Én egyiküket sem fogom befolyásolni abban, hogy milyen sportágat válasszanak.
 l A Lázár családban azért lesz olyan, aki tovább viszi a családi hagyományokat?
– Öcsém fia, a nyolcéves Zolika már versenyszerűen lovagol tovább víve, amit mi édesapánktól örököltünk génjeinkben, aki ugyan soha nem versenyzett, de a lovak szeretetét tőle örököltük.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!