Sarah Jessica Parker élete szerepét játssza a Szex és New York-filmben

 A világhírt a hat évadot megélt Szex és New York tévésorozatnak köszönheti, melyben Carrie Bradshaw-t, a szókimondó újságírónőt alakítja. A csípős humorú, cipőmániás szingli megformálásáért megannyi Arany Glóbusz- és Emmy-díjjal jutalmazták. Nem csak a sorozatban kereste sokáig az igazit, több vonzó, sikeres férfiúval – ifjabb John F. Kennedyvel, Matthew J. Foxszal, Nicholas Cage-dzsel, Robert Downey Jr.-ral – is randizott, míg kikötött a hozzá hasonlóan gyermekszínészből lett sztár, Matthew Broderick (Meglógtam a Ferrarival, Producerek) mellett. Kisfiuk, James Wilkie most 6 éves. SJP az anyaság és a karrier összeegyeztetéséről is beszélt az IndieLondon brit filmes portálnak, és szigorúan egyetlen poént sem adott ki a napokban bemutatott Szex és New York mozifilmből, melynek nem csak főhőse, de producere is volt.

l A Charlotte-ot alakító Kristin Davis azt nyilatkozta, a Szex és New Yorkban játszott szerepe miatt önt az emberek már-már szexuálterapeu-
tának tekintik, és az utcán is leszólítják, hogy a problémáikra tanácsot kérjenek. Igaz ez?
– Valóban volt ilyen, de ma már nem fordul elő. Amikor a sorozatot vetíteni kezdték a tévében, az emberek nem idegesítően tolakodóak voltak, hanem megnyíltak, őszinték voltak velem és életük intim részleteit fedték fel előttem. Nők és férfiak egyaránt. Nagyon meglepő volt ez számomra, de meg is értettem őket. Ilyen a televízió természete. Rendkívül gyorsan bekerül a nézők személyes szférájába, egész egyszerűen azért, mert az otthonukban van. Tudtam, hogy a sorozat megfogta az embereket, mert elsőként ütött meg egy bizonyos hangot, mely különösen a nőkre volt nagy hatással. Tisztában voltam vele, hogy a nézők miért fordulnak hozzám, a helyzet mégis furcsa volt számomra, mert nem tartom magam jó tanácsadónak. Legyen szó akár az anyaságról, a szülői, házastársi vagy gyermeki szerepekről, nem hiszem, hogy bölcs tanácsokat tudnék adni. Egyszerűen nincsenek tuti válaszaim. Viszont nagyon hízelgőnek tartom, hogy emberek ennyire azonosítottak a szereppel, és ilyen bizalommal fordultak hozzám, habár sokszor döbbenten hallgattam vadidegen emberek részletes beszámolóit az intim életükről. És higgye el, néha valóban minden részletre kitértek!
l Milyen érzés volt ismét Carrie Bradshaw bőrébe bújni?
– Csodálatos! Valamikor 2006 tavaszán kezdtem el dolgozni a filmen, tehát mikor 2007. szeptember 19-én elkezdtünk forgatni, szinte hihetetlen volt számomra, hogy mindent sikerült összehoznunk, minden apró darabot sikerült a helyére illesztenünk. Michael Patrick Kinggel (a forgatókönyvíró és rendező) rengeteget dolgoztunk a film előkészítésén, és a produceri teendők óriási kihívást jelentettek számomra, úgyhogy a szerepet kénytelen voltam hanyagolni egészen a forgatás kezdetéig. Aztán hirtelen eljött szeptember 19., elkezdhettük a forgatást, és ez felért egy álommal. Michael Patrick ragyogó munkát végzett. Csodálatos történetet írt, és életem nagy szerepét kaptam tőle, valóságos örömmámorban úsztam.
l A sorozatban meghatározó volt a kor szelleme, de a sorozat és a film története között eltelt három-négy év. Hogyan oldották meg a történet folytatását?
– Michael Patrick biztos jobb választ tudna adni erre a kérdésre, mint én, hiszen az ő írói tehetségének köszönhetően sikerült áthidalni ezt az időbeli ugrást. A film négy évvel a sorozat vége után kezdődik, de a történet ott folytatódik, ahol abbamaradt. Most elsősorban Carrie élete van a középpontban. Sokkal többet foglalkozik a film Carrie és Big (Chris Noth) kapcsolatával, de persze a barátnőivel is, a munkájával, és azzal, hogy merre is tart Carrie élete. Ahogy öregszünk, mindennek egyre nagyobb értéke lesz, az emberek is egyre fontosabbak. Életünk súlypontjai egyre tisztábban körvonalazódnak, miközben a könnyelműség, a szeszélyek egyre inkább háttérbe szorulnak, hiszen az ember felnő. Azt hiszem, a film igazából erről szól, és nem arról, hogy mi is az igazán menő manapság. A korszellem mellékes, az nem lehet egy forgatókönyv alapja. A történetet kell jól megírni, és azt hiszem, Michael Patricknek ezúttal sikerült, szerintem nagyszerű munkát végzett.
l Milyen volt a szingli nők példaképének lennie az egész világon, úgy, hogy évek óta férjnél van?
– Nem tudom, hogy az egyedülálló nők számára a szingliség vagy a női barátságok bemutatása volt fontosabb a sorozatban. Szerintem ezek a kapcsolatok számtalan nőnek rendkívül sokat jelentenek. Boldog vagyok, hogy a sorozatnak ilyen nagy hatása volt az emberekre, és hogy ennyien vették a fáradtságot, elmentek a moziba, és megnézték a filmet. (A film minden idők legsikeresebb bemutatója volt Amerikában, az első hétvégén több mint 55 millió dolláros bevételt hozott.)
l Amint mondta, ez a történet a barátságról szól elsősorban. Önnek vannak szoros baráti kapcsolatai?
– Igen. A legtöbb barátomhoz már legalább tizenöt vagy húszévnyi barátság köt, sőt, vannak olyan barátaim is, akikkel több mint harminc éve jóban vagyunk. Nagy családból származom, nyolcan vagyunk testvérek. A legtöbb testvérem egyben a barátom is, persze őket már egész hosszú ideje ismerem, és még mindig nagyon szeretjük egymást. Sokat jelentenek nekem a barátaim, és remélem, hogy én is nekik.
l A sorozat egyfajta feminista forradalmat indított.
– Így igaz, de mi tulajdonképpen csak szerencsés emberek vagyunk, akiket megtisztelnek ezek a szavak. Eljön az ideje annak is, mikor elismerik azokat a nőket, akikről a sorozatot mintáztuk. Nekünk csak részünk volt abban a fantasztikus szerencsében, hogy eljátszhattuk ezeket a szerepeket.
l A film producereként gondolkozott már azon, hogy lesz-e folytatása a filmnek?
– A Szex és New Yorknak?
l Igen, vagy úgy látja, ennyi elég is volt belőle?
– Korai lenne erről előre nyilatkozni. Sok más filmnek voltam már a producere, nem ez volt az első, és remélem nem is ez lesz az utolsó. Azonban eddig ez volt a legkomolyabb, legnagyobb dolog, amiben producerként részt vettem, már ha csak az energiaráfordítást nézem, vagy azt, hogy mi forgott kockán. De még nem tudok nyilatkozni egy következő Szex és New Yorkról. Az biztos, hogy imádtam a filmen dolgozni.
l A való életben is olyan cipőimádó, mint Carrie? Hány pár cipője van?
– [nevet] Nem, én egyáltalán nem vagyok ilyen! Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a cipőket, csak ez nekem már nem férne bele az életembe. Persze én is szeretek vásárolni, és azon ritka alkalmakkor, mikor erre lehetőségem nyílik, igazi élvezet. Azonban nem okoz olyan eufóriát. Sokszor kifejezetten rosszul érzem magam egy-egy vásárlás után, és a lelkifurdalásom miatt a zsákmányolt holmi nagy részét vissza is viszem. Amióta gyerekem van, elég vacakul érzem magam, ha a szabadidőmet arra pazarlom, hogy boltról boltra járok. Ezért nem tudom már ezeket a felszabadult vásárlásokat beiktatni a saját életembe.
l Mit tud mesélni Carrie filmbeli útjáról?
– A film nagyon tömény. Rengeteg történés van benne, el sem tudja képzelni, mi minden! Óriási dolog történik Carrie-vel, ami teljesen átformálja, sőt, alapjaiban változtatja meg az életét és őt magát. Sok szempontból ő már egy teljesen új személyiség, aki épp élete legnagyobb próbatétele előtt áll. És most már minden teljesen más körülötte.
l Mennyire nehéz dolgozó anyának lenni?
– Számomra a fiam áll az első helyen. Ha vele nem tudok eleget törődni, akkor semmi más sincs rendben. Ha ő jól van, minden a helyére kerül, azonban ha ő nem elégedett, vagy csak arra gondolok, hogy nem kapja meg azt, amire szüksége van, akkor nincsenek egyensúlyban a dolgok. Úgy vélem azonban, hogy ez együtt jár az anyasággal, sőt, ha dolgozó anya akarsz lenni, folyamatosan együtt kell élned az állandó lelkiismeret-furdalással. Ez a dolgozó anyák sorsa. Igazság szerint ez az én hibám, hiszen szeretek dolgozni, és szeretném azt hinni, hogy a   munka jobb szülővé tesz.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!