Az ikes igék halála
Az ikes ragozás az ősmagyar nyelvben jött létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tárgyat (illetve a cselekvés célpontját) egyértelműen megkülönböztesse az alanytól (a cselekvés végzőjétől). Az ősmagyar kor elején ugyanis elsősorban az alapnyelvi alany–tárgy–állítmány szórend jelölte a tárgyat, és a tárgyragot csak a határozott tárgynál tették ki (a határozott (tárgyas) ragozás sem létezett még ekkor). Ha azonban a szórend felborult, vagy az alany, ill. a tárgy elmaradt, máris kétértelműség támadhatott, s ennek elkerülésére jöhetett létre az ikes ragozás, amelynek eredetileg a mediális, történést kifejező igenemként működött: ez a tör–törik párnál mind a mai napig jól megfigyelhető. A mediális ige ugyanis már önmagában arra utal, akivel/amivel történik valami (tehát ami eredetileg tárgy volt), így egyértelművé teszi, hogy nincs szükség mellette tárgyra. Az ikes ragozás időközben elvesztette eredeti szerepét, funkcióját, mivel elterjedt a tárgy teljes jelöltsége, és szétvált az általános és a határozott ragozás.
Az ikes ragozás visszaszorulása mellett az igetípusok maguk is összekavarodtak: nemcsak egyes ikes igéket használtak iktelenül (pl. búvik ~ búv, rohanik ~ rohan, pökik ~ pök), bizonyos iktelen igéket is elkezdtek ikesen ragozni (pl. szök > szökik, fekszen > fekszik, fesel > feslik). Míg eredetileg az l rag (pl. eszel) kifejezetten az ikes ragozáshoz tartozott, a szerzők egyre inkább használni kezdték s/sz tövű igéknél az eredeti sz rag helyett is (feltehetőleg a két hasonló hang elkerülésére): nézesz helyett nézel, olvassz helyett olvasol, sőt másfajta igéknél is, amelyeknél időközben eltűnt: hívsz, látsz helyett hívol, látol. Mára lényegében kialakult az új rendszer, miszerint az s/sz/dz végű igék többnyire ezt a ragot használják. Balázs Géza Nyelvhelyességi lexikonjában az alábbi típusokat különbözteti meg:
Tiszta, szabályos, állandó: m, l, ik, pl. tetszik, alszik, nyugszik, eszik, iszik, költözik, mászik, dolgozik, fogódzik stb. Ingadozó: m vagy -k, l vagy sz, -ik pl. álmodozik, botlik, ébredezik, költözik, lakik, mérkőzik, távozik, ugrik, utazik, vágyik. Álikes: csak a 3. személyben ikes, pl. hazudik, lábadozik, illik, megjelenik, tűnik, válik, törik, születik, bomlik, bújik, egerészik, gyűlik, hullik, züllik. Analógiás hatásra más személyben is megjelenhet, pl. hazudsz helyett hazudol, ez azonban szükségtelen, hiszen itt nem valódi ikes igéről van szó.
Ingadozó álikes: még a 3. személyben is lehet iktelen, pl. egerész(ik), heverész(ik), akadoz(ik), bomol/bomlik, tündököl/tündöklik. Ikesedés: s, sz, z, dz végű igék egyes szám 2. személyben l végződést kapnak: mosol, teszel, hiszel, nézel, edzel. Az l rag más végződésű igéknél csak nem standard nyelvhasználatban fordul elő, pl. adol, kapol, fogol, sütöl, a standard nyelvben adsz, kapsz, fogsz, sütsz. Ugyanígy, olykor az ikes ragozásra jellemző m is előfordul iktelen igéknél, pl. beszállhatom, haladjam, edzem – a javasolt alak: beszállhatok, haladjak, edzek, hiszen a beszáll, halad, edz nem ikes igék.
Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!