Hírínség
Ha másból nem is, a híradókban a kis abszurd hírek súlyos elharapózásából tudhatnánk, hogy végérvényesen itt a nyár. Veszedelmes és rejtélyes vadállat tartja rettegésben szegény inkei lakosokat, egyszerre esett teherbe 17 amerikai iskoláslány (miután mind megnézték a Junót?!). Mikor még a hírcsinálók is szabadságra mennek, nehéz színvonalasan megtölteni a máskor oly szűk adásidőt, ezért kerülhetnek be kisebb fajsúlyú, erősen bulvárba hajló események is a hírműsorba. A néző is megengedőbb, elvégre a nyári melegben jobb is a könynyeden emészthető táplálék, mint a szellemi velős pacal. Az ellenben érthetetlen, miféle hírértéke van annak, hogy mibe kerül a kempingezés vagy a wellnessnyaralás Horvátországban, ami szinte minden nap benne van az M1 Híradóban – hacsak nem szponzorálja valaki, hogy megjelenjen. Egy magazinműsorban miért is ne, de a közszolgálati híradóban?
Néhány napja újra indult a Kert Attila hírigazgató szerint „a nézőink körében és szakmailag is nagy sikert aratott” Balatoni Nyár, melyben a kihelyezett stúdióból Balaton körüli programajánlókat, helyszíni riportokat sugároznak, de kitérnek a vízminőségre és az időjárásra is (a lángos és a hekk íz-érték arányára miért nem?). Nincs semmi bajom a Balatonnal, én is ott nyaralok legszívesebben, de van egy sanda gyanúm, hogy a Balatoni Nyár nagyjából 700 ezer fős átlagos közönsége a Híradó végén ott maradt, hogy megvárja a sporthíreket, de hát már az is szakmai siker, hogy nem kapcsoltak el egy RTL klubos vagy TV2-s reklámblokkra.
Ők bizonyosan nem bánják azt sem, hogy az M1 Híradóját a futball Eb ideje alatt sporthírekkel töltik fel. Még mindig jobb, mint a fránya politika, meg közélet… Akár még örömet is szereznek ezzel azoknak, akik hozzám hasonlóan érdeklődnek az Eb iránt – bár azért én sem ilyen mélységben, megelégszem a meccsekkel és ráhangolódásként a szakkommentátorok elemzéseivel. Azt már túlzásnak tartom, hogy lehet a köztévé Híradójában hír az, hány kivetítőt építettek Bécsben a focirajongóknak, vagy hány stájerországi rendőrt rendeltek fel vidékről biztosítani a rendezvényeket. Olyan létfontosságú információkat is megtudhatunk, mint hogy a török és a horvát szurkolók akkora békességben vannak, hogy egymás mellett árusítják a zászlóikat. Ha már kiküldtek egy tudósítót Horvátországba wellness-riportot készíteni, legott csinált egy anyagot arról is, miként várják Dalmáciában az Eb-negyeddöntőt, kockás papírba csomagolják a cukorkákat. Ez a mesterségesen táplált Eb-láz épp olyan önreklám, mint a félórás ajánló a filmek előtt – csak azt a reklámblokkban, a helyén nyomják. Persze a bevételeiket növeli, ha így még egy kicsit fel tudják tornázni a sportesemény nézettségét, melyre oly büszkék – az első héten csaknem ötmillióan kapcsolták be a focimeccseket, ám a Barátok közt egyeduralmát még az Eb sem tudta megdönteni. Csak azt hallgatják el, hogy a siker valójában nem saját teljesítményüknek szól, hanem egyszerűen a mi pénzünkön vásárolt műsorok (akárcsak a BL vagy a Moto GP) győzelme.
A közvetítésekre eddig nincs panaszom, hacsak az nem, hogy nem Hajdú B. István a kommentátor (aki az [origo] házi szavazásán is a legnépszerűbb sportriporter lett), de ott van nekik Gundel Takács Gábor (a második legnépszerűbb), és fölöttébb szimpatikus, hogy a telesportos hölgyek is helyt kaptak a műsorokban. Bár, mikor az egyik BL-meccs előtt először megláttam Somogyi Diát a stúdióban, én kis naiv azt hittem, ő is lesz a kommentátor. Ha jégkorcsolyát, teniszt, vagy tornát közvetíthet nő, futballmeccset miért nem? Mikor D. Tóth Kriszta még az olasz csapatnál is jobban ismeri a lesszabályt!
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!