Iványi Gábor lelkész, a teológusokat, szociális munkásokat,
pedagógusokat képző budapesti Wesley János Főiskola  rektora, a
hajléktalanokat a fővárosban anno először felkaroló emberbarát,
hatgyermekes apa, sőt nagyapa – mint III. kerületi parókus – bajban
van.


Úgy, mint ember- és állatbarát! Hiába jönnek hozzájuk, a főváros legkülső csücskében lévő cirka egyhektáras területre holnap nagy örömmel-várakozással vak gyerekek állatsimogatóra, félő, hogy a kerületi polgármesteri hivatal „jóvoltából” a kancát a csikajával, a szamarat, bárányt, kecskét és a nyuszit hamarosan el kell távolítani. Pedig a Wesleyhez tartozó két budapesti iskola növendékei – kőbányai és lőrinci hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyerekek – is gyakran idejárnak. Több száz aláírás tanúsítja a környékből – igaz vagy kétszáz méterre nincs sem lakótelepi épület sem más a közelben –, hogy nem zavarja őket a parókia kis farmja, amely patyolattiszta. Igazolta ezt a „rajtaütéssszerűen” kiküldött hivatali ember is, de eddig mit sem számított… Meg hát az állatok nem haszonállatok… A csacsi is kezes, a beteg, sérült gyerekek nyugodtan „szamaragolhatnak” a hátán. Amikor a kanca megellett, ki kellett tenni a kiscsikó fotóját a kapura, hogy a környék már az újszülöttet is láthassa! A lakótelepi gyerekek szüleikkel, nagyszüleikkel répát, almát hoznak, ha állatnézőbe „simire” jönnek…
Kedden, június 24-én mégis bírósági tárgyalás lesz. Először a kerületi polgármester, Bús Balázs döntött akképpen, még tavaly, hogy a környéken nem lesz állattartás. Ezt megfellebbezte Iványi, ám a testület helybenhagyta a polgármester verdiktjét. Így lett a per. Amszterdamban, Londonban, Bécsben lehet állatot tartani. Úgy tűnik a mi Budapestünk „világabb” város. Meg kevésbé toleránsabb! Mint mondani szoktuk, nem igen a négylábúakra célozva ezzel: „nagy az isten állatkertje”. De annyira, hogy egy icipici nem fér bele?
– gündisch–

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!