Kővágó Zoltán: egy diszkoszvető óriás Szolnokról

 Vagyis mindig ott található az élmezőny legjobbjai közelében. Olimpiai ezüstérme önmagáért beszél, habár egy kicsi szomorúság is vegyül ebbe az örömbe, hiszen második helyét annak köszönhette, hogy Athénban a győztes Fazekas Róbertet megfosztották olimpiai aranyérmétől. Kővágó harmadik olimpiájára készül, és már az elmúlt évben teljesítette a kiküldetési szintet.

Miként került diszkosz a kezébe?
– Nagyon fiatalon kezdtem el sportolni, édesanyám ugyanis testnevelő tanár, aki hamar rászoktatott a rendszeres testmozgásra, és mivel ő atléta volt, így természetesnek tűnt, hogy én is ezt a sportágat választom. Eleinte mindennel megpróbálkoztam, dobással, ugrással, de végül is kiszúrták, hogy a dobás lesz az a szakág, amely nekem a legjobban megfelel. Ezen belül is a diszkosz tetszett a legjobban, és azzal ismerkedtem meg a leggyorsabban. Habár sokan kétkedtek abban, hogy ez a szám nekem való, hiszen akkoriban nyúlánkságom mellé súly még nem társult. 13-14 éves koromig szinte az atlétika minden ágát űztem, hárompróbáztam, ahol futni, ugrani kellett és kislabdát dobni. Majd 15 évesen elköteleztem magamat a diszkoszvetés mellett, és szinte pillanatok alatt kiderült, hogy jó volt a választásom.
Ebben a számban is vannak úgynevezett álomhatárok. A fiataloknak az 50 méter, a kicsit idősebbeknek a 60, a legjobbaknak pedig a 70 méter.
– Ez így igaz. 16 évesen dobtam túl az 50 métert, 18 évesen a 60-at, és már csak 5 centi hiányzik a 70 méterhez, amelyet néhány évvel ezelőtt teljesítettem.
Milyen reményekkel utazott ki Athénba?
– Nagyon sűrű volt a mezőny, ugyanolyan, mint amilyen most lesz Pekingben. Eleinte az volt a célkitűzés, hogy a döntőbe, és azon belül is pontszerző helyen végezzem. Hála istennek jól ment a dobás, és 67 méter 4 centivel a harmadik helyen végeztem, majd a már ismert okok miatt egy fokkal előbbre léptem a dobogón.
Kanyarodjunk vissza egy kicsit a korábbi időpontokhoz. Mikor aratta élete első sikerét?
– 15 évesen megnyertem az országos serdülőbajnokságot. 17 évesen pedig a nálam idősebbek között részt vehettem a juniorvébén, ahol a negyedik lettem. Innentől kezdve pedig már számoltak velem a nálam idősebbek között is, egyre-másra értem el a jó eredményeket.
Amint hírlik, szigorú parancsnok.
– Amit megkívánnak tőlem, azt megteszem, honvéd főhadnagy vagyok a szolnoki helikoptereseknél. Én ízig-vérig katonának érzem magam, és szeretem magam körül a katonás rendet.
Milyennek látja most a nemzetközi élmezőnyt, néhány hónappal Peking előtt?
– Nem nagyon változott az elmúlt években a mi számunkban az elit. Jóformán ugyanazok viszik a prímet, és vannak a dobogó közelében, akik néhány évvel ezelőtt is ott voltak már. Igaz, néha vannak meglepő dolgok is, egy észt fiú vezeti most a világranglistát, 71 méter fölötti dobással, akit úgy tíz évvel ezelőtt 10-15 méterrel vertem, most pedig...
Ennek a számnak az állócsillaga a litván Virgilius Alekna, aki olimpiai, világ- és Európa-bajnok. Miként látja az ő esélyeit?
– 35 éves kora ellenére még mindig a legjobbak közé tartozik, és minden világversenyre fel tudja magát szívni. Lehet, hogy most is sikerül neki. Nemrég igen csak  nagyot dobott: 70. 21 métert!
Nem tartozik a könnyű emberek közé, a szó minden értelmében. Könnyen hozza a versenysúlyát?
– Mint minden ember, én is szeretek enni, így nem egyszer előfordult már, hogy 140 kiló fölé ment a súlyom, mivel feleségem, aki kiváló sprinterként magyar bajnok volt, jól főz. Ám amikor a versenyidőszak megkezdődik, akkor aszkéta módon figyelek a súlyomra, és pár hónap alatt munkával le tudok adni 20 kilót. Most úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi 120 kiló körüli súlyom a legmegfelelőbb ahhoz, hogy jó eredményt érjek el.
Ha éppen nem az atlétikával foglalkozik, mit csinál a legszívesebben, van valamilyen hobbija?
– Mint minden átlagember, én is szeretek olvasni, zenét hallgatni, tanulni, mert újabb diplomát akarok szerezni, amellett imádok motorozni. Azaz csak imádtam, mivel tavaly egy súlyos motorbalesetem volt, amikor egy részeg autós elütött, és sokáig azt a sérülést nem tudtam kiheverni, mert a dobó kezem is megsérült. Idehaza is akadnak komoly ellenfelek. Köztük Máté Gábor és a nemrég visszatért Fazekas Róbert.
Mindhármuknak lesz repülőjegye Pekingbe?
– Máté Gabinak és nekem már megvan, és meg kell mondjam, drukkolok Fazekas Robinak, hogy sikerüljön a visszatérés, mert korábban ő az egyik meghatározó egyénisége volt ennek a számnak.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!