Torres vagy Schweinsteiger lesz az esti döntő hőse?

 A németek népszerű „Schwejnije” eddig nagy szolgálatokat tett, s bár az elején csak csere volt, majd ki is állították, a folytatásban nem csak kihagyhatatlanná vált, hanem egyenesen nyerőembernek bizonyult, aki góljaival és gólpasszaival főszerepet vállalt abból, hogy a Nationalelf egészen a mai döntőig jusson. Torres, bár akadtak megvillanásai, kevésbé villogott eddig, mint tette azt a spanyol bajnokságban, de meglehet, hogy éppen a mai fináléban mutatja meg igazán, mit tud. Amúgy ha a németek nyernek, negyedszer lesznek Európa-bajnokok, a spanyolok sikerük esetén második Eb-elsőségüknek örvendhetnének.

Kinek hoz szerencsét a 13-as szám, azaz ki nyeri az utóbb persze majd csak a vesztesnek baljós sorszámú labdarúgó Európa-bajnokságot? Éppenséggel azt is kérdezhetjük a ma esti, bécsi döntő előtt: a németek negyedszer, avagy a spanyolok másodszor? A válasz nagyjából fél 11-re megszületik, hacsak nem lesz hosszabbítás, netán büntetőpárbaj a felek között az Ernst-Happel Stadionban, mert akkor belenyúlhat az éjszakába annak eldöntése, hogy a Nationalelf, vagy a La Roja lép fel Európa futballtrónjára 2008-ban.

Ami azt illeti, messze nem egyforma az „uralkodói” hiányérzet, hiszen az eleddig egyetlenegyszer Európa-bajnok spanyolok immár 44 éve várják az ismétlést. Ugyanakkor a németek utoljára 1996-ban – akkor, 1972 és 1980 után éppenséggel harmadik alkalommal – diadalmaskodtak az Eb-n, viszont előtte négy esztendővel alulmaradtak a fináléban, az utóbbi két kontinentális futballseregszemlén a dobogó közelébe se jutottak. A „díszemelvénytől” való távolságtartás azonban még inkább jellemzőbb a spanyolokra, akik 24 éve verekedték el magukat az aranymérkőzésig, ám a 84-es siker kapujában elbuktak. A végső diadal pedig meglehetősen régen jött össze, hiszen a számukra üdítő kivétel 1964-ben következett be (2-1 a Szovjetunió ellen), azóta viszont még az elődöntő is ritka vendégnek számít az ibériaiak háza táján. Apró érdekesség, de az 1984-es finálé egyik főszereplője az a Michel Platini volt, aki a spanyolokat 2-0-ra verő francia alakulat szellemi vezéreként az Eb gólkirálya lett 9 találattal, most pedig az UEFA, az európai szövetség első embereként van jelen az osztrák-svájci közös rendezésű viadalon, s persze ott lesz az esti német–spanyolon is.
Miként a spanyol uralkodó, a kifejezetten sportimádó János Károly király, s várhatóan Don Juan Carlos fenséges pereputtya ugyanúgy tiszteletét teszi, mint a németek császára, Franz Kaiser, azaz Beckenbauer, az egyetemes germán futball emblematikus alakja, s persze kancellár asszonyuk, Angela Merkel is felül a lelátóra. Az izgalmak amúgy ezúttal csak a pálya irányából várhatók a díszvendégek számára is, amennyiben az elmúlt napok ítéletidőt hozó órái után – a meteorológiai előjelzések szerint – az égiek kegyesek lesznek a döntőhöz, ha igaz, egyenesen pazar futballidő várható ma estére. Napközben legföljebb 27 Celsius- fokig megy fel a hőmérséklet, este pedig enyhe szellő lengedez majd a pázsit fölött, felfrissülést hozva a tikkadt néző- és futballseregeknek egyaránt.
 Na nem mintha az égiek – akár áldatlan – áldásán múlhat a finálé végkimenetele, miként kétséges, hogy az egyik leginkább foglalkoztatott – bár pillanatnyilag aligha kedvelt – német asztrológus is megmondhatná a „tutit”, aki szerint a csillagok állása nem honfitársainak kedvez, olyannyira, hogy a maga részéről, „szigorúan tudományos alapon” német vereséget jósolt. Tudniillik a mérkőzés azért alapvetően mégiscsak a gyepen fog eldőlni. Kapaszkodót tehát próbáljunk meg inkább földközelben lelni, például abból kiindulva, hogy a németek hagyományosan jók a végcsatározásokban, míg a spanyolok hovatovább két esztendeje legyőzhetetlenek. Az „Armada Invencible” mestere, Luis Aragones, az Eb után lelépő, pontosabban eztán már a török Fenerbahcénél edzősködő, hamarosan 70 éves szövetségi kapitánya immár 21 meccs óta nem kapott ki csapatával, ami legalább annyira figyelemre méltó, mint amennyire kellő ellensúlynak tűnő tény a riválissal szemben, még ha – az angol excsatár, Gary Lineker örökbecsű mondását kölcsönvéve – „a végén mindig a németek nyernek” is. Ez utóbbinak az esélye természetesen most is megvan, hiszen Joachim Löw ütőképes együttest rakott össze, amely eddigi öt mérkőzéséből egyedül a horvátok ellen nyújtott pocsék teljesítményt, egyébként azonban – különösen az előzetesen igen sokra taksált portugálokkal szemben – azért hozta megbízható, masszív és eredményes futballját. Ám de a spanyolok náluknál is kiegyensúlyozottabban játszottak, s az olaszokkal vívott csatát leszámítva, ahol az Aragones-
legénység sem csillogott, nemcsak hatékony, de szemre is tetszetős futballal rukkoltak elő. A védelmük is stabilabbnak tetszik, mint a németeké, amely meg-megingott, miközben a támadóalakzatok tekintetében legalább annyira jó a hispánok Xavi-Fabregas-Silva-Torres fémjelezte csapatrésze, mint a Ballack-Schweinsteiger-Podolski-Klose féle német „tengely”. És meglehet, hogy a döntő különbség a két végpontnál, azaz a kapusok esetében jelentkezik, amennyiben a nem pusztán fiatalabb, de egyértelműen jobb hálóőrnek számító Casillas óvja a spanyol, és a kihagyásokra „tradicio-
nálisan” képes veterán Lehmann a német kaput.
Az biztos, hogy unatkozni nem fogunk, s mi, magyarok elfogulatlanul kívánhatjuk, hogy győzzön a jobbik csapat, és persze a jó foci.

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!