A fene se érti! Mármint az idei gyümölcsárakat. Noha hetek óta a vízcsapból is az folyik, hogy milyen kiváló nálunk az ez évi termés – tényleg bő a kínálat és szép is a pultokon a sok gyümölcs –, az árak valahogy „fennragadtak”. Talán mégsem oly jó a termés, mint mondják? Vagy nem igaz, hogy a keresletnél jóval nagyobb kínálat törvényszerűen letöri a piaci árat? Netán valamiféle manipuláció áll a háttérben?

– Ami a termést illeti, az az ország egészén és minden gyümölcsből valóban kiegyenlített és bőséges; eddig igazán nem panaszkodhatunk – így Szabó József, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács elnöke, aki Székesfehérváron maga is 80 hektáron termeszt meggyet, kajszit, őszibarackot és szilvát. – Ha nagy jégkár nem éri a mezőgazdaságot, akkor jó évünk lesz az idei. Eddig az időjárás javarészt kedvezett, bár a kánikula már utolérte a cseresznye, a meggy végét és a ribizlit. A nagy meleg azért baj, mert a hazai termesztőknek emiatt nehézségei támadnak a piaci értékesítéssel. Például a ribizlibokrok külső oldalán a szemek nagyon hamar teljesen beértek, a belső oldalán pedig még kemények, zöldek, fehérek. Így a legnagyobb felvásárlónk, a hűtőipar nem tudja a legjobb – már piros, de még kemény szemű – gurulós minőség árán, azaz 100-150 forintért átvenni, csak jóval olcsóbban, ötven-egynéhány forintért. A piacon meg a „felemás” ribizlit nem veszik meg az emberek, a kereskedők ezért nem is kérnek ilyet. A meggyel más a helyzet. Ha az európai termést nézzük, akkor mindenütt – a németeknél, a dánoknál, a lengyeleknél, a cseheknél is – azt látjuk, hogy 30-40 százalék volt a kiesés, miközben nálunk a korábbi évek termésének bő másfélszerese az idei; igaz a késői fajták egy részét a lezúdult sok eső megrepesztette és a monília is megtelepedett. Mégsem hozott eddig a meggy nekünk annyit a konyhára, mint vártuk, mert a tavalyi – 1 euró körüli áron felvásárolt – termésből az árkiegyenlítés céljából még bőven tartottak a nagy üzlethálózatok a raktáraikban, így a megrendelésük most még szerény. És emiatt a feldolgozók sem rendeltek az idei meggyből sokat. Az efféle kivárás nem tesz jót az egyébként bőséges és a tavalyinál jóval olcsóbb – most csak 60-100 forintos felvásárlási árú – magyar meggynek… A cseresznyével szerencsére nem volt hasonló gond, az szépen fogyott és a termelők jó áron adhatták tovább. A kajszi lesz a következő. Ebből az európai össztermésben mutatkozik némi hiány, miközben a magyar termés átlagosnak ígérkezik. Az ár pedig így várhatóan kiegyenlített lesz, ami azt jelenti, hogy termelő nem jár rosszul, a hazai vevő pedig még meg tudja fizetni a múlt évinél várhatóan kicsit szerényebb árat. Az őszibaracktermés is hasonlóan jónak ígérkezik. A fakivágások miatt ugyan valamelyest csökkent a termőterülete, a hozama viszont ezt éppen ellensúlyozza. Szilvából az átlagot meghaladó és almából is igazán bő termés várható. Igaz, a szilvával a nagy készletek miatt talán lesz hasonló értékesítési gondunk, mint a meggyel.
Ami pedig a fogyasztói árakat illeti, azok korántsem követik mechanikusan a kínálat bőségét-szűkösségét és termelői árak alakulását sem. Az imént említett meggyet például elvben most nagyon jó áron kellene átvenniük a külföldi megrendelőknek és a hazai feldolgozóknak, miközben a belső piacon viszonylag alacsony maradna a fogyasztói ára. Ám ez ellen dolgozik az árkiegyenlítő készletekkel a „kivárás” a nemzetközi piacon, a hazain pedig az, hogy minél több szemből áll az értékesítési lánc, annál drágább a végső ár. Ha három-négy felvásárlón, nagykereskedőn és más közbülső állomáson át jut a termék a piacra, és mindenki ráteszi a maga hasznát – zömmel ez jellemző! – akkor a fogyasztói ár akár a termelői ár háromszorosát is elérheti. Kisebb árréssel dolgoznak a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek és „barátibb” áron – a kiskereskedőknél kérnek a kétharmadáért–háromnegyedéért – kínálják többnyire a gyümölcsöt. Ám ők a teljes forgalomnak ma még csak az egyötödét adják, s ez nem elég az általános árletöréshez…
Az egyik TÉSZ, a Dalmo Baranya Megyei Gyümölcstermesztő és Termékértékesítő Szövetkezet elnöke, Bognár József azt mondja, azért idén se minden gyümölcs jött be nekik. – A kajszibarackot mifelénk fagykár, azután még jégkár is érte, így a térségben eleve borsosabb az ára, mint másutt. De az ország többi tájain sem adhatják el sokkal olcsóbban, mert a fagykárok miatt Franciaországban és az európai piacon egyebütt is hiány van belőle; a nagy kereslet miatt nem csoda, ha az ára magas és nem csökken a mostani 300-350 forintról, amennyiért mi adjuk. Ugyanis másoknál drágább a kajszi; a viszonteladók még rátesznek legalább egy százast az árra. A meggybőségi krízis érint minket is; a feldolgozóknak nagyban csak 50 és 75 forint közötti áron tudjuk átadni a tavalyi 220 forint helyett, az étkezési meggyet pedig a piacon a múlt évi 250-300 forint helyett úgy 150-ért kínálhatjuk kilónként. És ezzel viszonylag még olcsók is vagyunk, mert a kiskereskedők most is 200-250 forint körüli árat kérnek érte. A cseresznye kilója a saját hálózatunkban 250 forint jelenleg, a kiskereskedelemben 4-500-at kóstál, de úgy hallom, a pesti piacokon még többet, és a külpiacokon is 3 eurót adnak érte. Őszibarackból a jelek szerint több terem majd, mint tavaly és jobb lesz a minősége is, de az árát még korai lenne megjósolni; érzésem szerint olcsóbb lesz a tavalyi 250 forintos átlagnál.
vgp

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!