Szomorú hollandok
A XX. század elején Aruba a világ legnagyobb aloét exportáló szigete lett, ömlött a pénz, mindenki jól élt. 1927-től már a tengeröböl olaját is kitermelik, amerikai és holland cégek. A gazdagság miatt egyre inkább felerősödtek az önállósági törekvések. Végül 1986-ban Aruba függetlenné vált, köztársaságként, bár az államfőt továbbra is a holland uralkodó nevezi ki, hat évente. A külpolitikát is Hollandia irányítja, és a védelemről is ők gondoskodnak. Ugyanakkor van már helyi parlament, bár az épület engem a magyar művelődési központok építészeti világára emlékeztetett, a helyiek nagyon büszkék rá. Huszonegy képviselő dolgozik itt, kiegészítik a holland törvényeket saját jogszabályokkal.
A hollandok közül sokan szomorúan vették tudomásul, hogy Aruba már nem a Holland Antillák része. Pedig maradt még szigetük bőven: Curacao, Bonaire, Saint Martin fele és még két sziget alkotják a flamandok karibi területeit, ahol a helyieknek EU-s útlevelük van, és az antillai gulden mellett az eurót is elfogadják. Azért Arubán is maradtak még hollandok bőven, amikor még az Eb elején nyert a csapatuk, elárasztották az utcákat, és hajnalig ünnepeltek a pálmafák tövében. Most már a foci miatt is rossz a kedvük. Vigasztalja őket az a tudat, hogy idén rekordszámú amerikai nászutas érkezik Arubára. Kedvelik a fehér homokú strandokat, a zöldes színű, meleg vizű tengeröblöket, és azt, hogy a biztonság szinte tökéletes, még erőszakos árusok sincsenek. Mintha Amszterdam elitnegyedében sétálnánk.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!