Keresztény ország?

Beck úr gondolatai kapcsán Blaise Pascal sorai jutottak az eszembe: „A mindent szelídséggel intéző Istennek az a módszere, hogy az értelembe észokokkal, a szívbe pedig kegyelme segítségével ülteti el a vallást. De ha erőszakkal és fenyegetéssel akarják beleplántálni az értelembe és a szívbe, akkor nem a vallást, hanem a félelmet vetik el benne.”
Mint állampolgár, mint keresztény, én lennék a legboldogabb, ha keresztény, humanista alapokon nyugvó államban élnénk, de egy ilyen „program” síkján haladó „térítés”, mint „keresztény Magyarország”, mennyivel lenne különb, mint bármelyik diktatúra programja? S én sem szeretnék egy ilyen „keresztény Magyarországon” élni...
A másik, ami bennem kavargott, az, hogy a mai politika a három évtizedes Kádár-korszakot összemossa a Rákosi-időszakkal, holott a lakosság tömeges véleménye szerint a Horthy alatti hárommillió koldus országa volt a diktatúra. Szerintem a kádári éra nagyon sok tekintetben nyugalmasabb, békésebb volt, mint a mai. Senki sem bántott, ha eljárt az ember a templomba, és megkereszteltette a gyermekeit – ingyen! Nem úgy, mint ma...
Egy hajdani magyar politikus, akit Berecznek hívtak, valamikor a rendszerváltoztatáskor a Tisztelt Házban úgy fogalmazott, hogy többet kellene tudnunk egymásról, és akkor jobban bíznánk egymásban, mert bizalom nélkül nincs közös cselekvés, amely sok súrlódással jár ugyan, de a legfontosabb az, hogy úgy járjunk el, hogy minden becsületes ember – meggyőződésétől függetlenül – jól érezze magát e hazában. A ma főként íróként ismert egykori politikus bölcs gondolatai napjainkban is megfontolásra késztethetnének egyeseket...
Homonnai Zoltán, Pápa

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!