Szeretett városom, amely szerencsére megmaradt a korábbi ötven-hatvan
ezres lakos-számnál, mégis hihetetlenül megváltozott. Mai lakóinak alig
húsz százaléka született itt, és lakik itt ma is. Az elmentek és
tudással, tapasztalattal felvértezve visszatértek, illetve a más
tájakról idetelepültek folyamatosan változtatták meg a tárgyi és
szellemi valóságában különben is inkább nyugati hatás alatt élő várost.
A korábban is műemlékeiről ismert és sokak által szeretett kisváros az utolsó két évtizedben valami megmagyarázhatatlan folytán, akaratlanul is magába fogadta a számtalan szolgáltatást, biztosítót, bankot, autószalont, benzinkutat, a vendéglátást szolgáló szálláshelyeket, illetve éttermeket.
Ha a régi soproniak közül valaki valami csoda folytán felébredne, és meglátná a fent leírtakon kívül a nagyáruházakat – mai közkeletű nyelven a multikat – (azon túl, hogy azonnal visszafeküdne!) nehezen értené meg, miként lehet, hogy az egyre rosszabbul élő nép mégis elviseli ezeknek a létét, és nem teszi őket tönkre?
Sokszor félelem tölt el, amikor azt olvasom, látom, hogy újabb és újabb nagy cégek kérnek letelepedési lehetőséget városunkba, nehogy valami tőkevesztés érje őket! Bizonyára nem ismerik a honi médiákból áradó információkat, és így talán nem tudják, hogy egy, gazdaságilag és morálisan is a szakadék szélén álló országban városunk sem lehet külön kis fejlődő sziget!
Az is lehet, hogy ők valami mást is tudnak. Titkos megfigyelőik bizonyára el-elmondják, hogy kis városunkban egyre szaporodik a „tíz-, tizenöt, húszévesek lettünk” születésnapi ünnepségre, kedvezményekre hívogató feliratok! Hogy ezért keményen dolgozni kell „fent is, lent is”, azt bizony sokan saját bőrükön megtanulták, vagy meg fogják tanulni. Még sokat fogunk változni, mert kitágult a világ. Ki hitte volna – akár csak néhány évtizede –, hogy valóban ugyanúgy mehetünk Bécsbe, mint Győrbe, és Pozsony sincs messze!
Sógor Ferenc, Sopron
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!