… nem írták meg a napilapok, még a bulvárok sem, nem mondta be sem a rádió, sem a tévé – villámlátogatáson jártam Velencében.
Illetve ez már nem is volt annyira villám ahhoz a húsz évvel ezelőttihez képest, amikor az akkor még létező Jugoszláviából „átugrottunk” megnézni Velencét. A Szent Márk tér egyik sarkáig jutottunk el annak idején, de a sok galambtól meg a még több turistától szinte semmit sem láttunk…
Most azért egészen más volt. Három nap ebben a csodálatos díszletvárosban! Ültem gondolában, amely végigvitt a szűk kis utcákon, ahol a nagy forróságban nem folyik az aszfalt – mert nincs is – helyette víz és víz mindenütt. Miután a városnak ezen a részén ugye nincs autóforgalom sem, minden a vízen történik. Áru- és szemétszállítás, vízitaxizás; saját motoros hajók, kis csónakok – de tengeralattjáró azért nincs. Viszont kényelmesen lehet közlekedni a menetrend szerinti vaporettókkal, amelyek szellősek, komfortosak, és mindenhová elvisznek.
Itt jutott eszembe, hogy bár mi nem vagyunk Velence, de itt a Duna meg az a kevés híd, amelyek összekötik Pestet Budával. Nem is értem, miért ne lehetne például napi közlekedésre használni a „kék Dunát”. Bizony, lehetne hosszában, meg keresztben is. Most, amikor állítólag ősztől a Margit híd is le lesz zárva, reménytelennek látszik majd egyik oldalról a másikra jutni. Komolyan érdekelne, hogy miért nem jut senkinek az eszébe, hogy milyen egyszerű lenne például Újpestről eljutni Budafokra – a vízen. Vízibusszal.
Ezeken gondolkodtam, miközben megcsodáltam a fantasztikus velencei maszkkészítők remekeit, ettem papírvékony tésztájú, finom pizzát, és felfedeztem az egyik férfidivat-üzletben egy álomszép inget, magyar pénzre átszámítva mintegy háromszázezer forintért. Nem vettem meg.
Tolongtam a tömegben, kivéve vasárnap este, amikor a mindig nyüzsgő, zsúfolt Szent Márk téren három buddhista szerzetesen, két apácán és hat japán turistán kívül csak mi voltunk. A gondolák kikötve, az utcákon szinte senki, csak a nyitott ablakokból hallatszott a tévé hangja, amint az olaszok elbúcsúztak az Európa-bajnokságtól.
Én meg azon töprengtem, miért ne lehetne nálunk hajózni a Dunán, keresztben meg hosszában…
Gálvölgyi János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!