Savanyú a szőlő

Történészként szakmai ártalmam, hogy tudom: a keresztény, konzervatív, polgári, jobb- és szélsőjobb honnan meríti a baloldal-ellenes (nemcsak tömény antikommunizmusukat, hanem a baloldal bármely áramlata elleni ellenességüket, gyűlölködésük témáit). A mintegy másfél évszázad óta ismételt ellenséges szövegeiket kívülről tudom, ezért nekem már rendkívül unalmasak elcsépelt szitok-átok mondataik, ocsmány jelzőik. Másfelől megvetést vált ki belőlem a nép tudati képességeit, a nemzet kulturális szintjét lényegében lebecsülő propagandájuk, az a feltevésük, hogy kis országunkban mindenki – bocsánat a jelzőért – hülye, tyúkeszű, még arra sem képes, hogy észben tartsa, mit mondott az ellenzék az előző, vagy a régebbi napokon. Nehéz elviselni ellenfeleiket degradáló, az országot megosztó ideológiájukat, gyűlöletet szító politizálásukat, alpári magatartásukat, a véleményüket nem „csípőkkel” szembeni lenéző, gőgös, cinikus, bunkó  viselkedésüket. Ezért általában nem nézem, hallgatom, olvasom őket.
A napokban mégis kivételt tettem. Amikor a hírekből, az újságokból tudomást szereztem arról, hogy a Mercedes Kecskemétre telepíti egyik gyárát, az EU kutatási és fejlesztési központja pedig szintén kis hazánkban épül ki. Rákattintottam a Hír Tv-re. Lássuk, hogyan nyelik le a „kormánysikerbékát”.
Kíváncsi voltam arra, hogy a „Fidesz tévé”, amely naponta, szinte megállás nélkül, ismétli a „kilátástalanságot és reménytelenséget”, miként kommentálja ezeket a gazdasági és egyéb szempontból cáfolhatatlanul jelentős döntéseket. Meg kell mondanom, hogy csalódtam. Most nem találtak magukra, mondhatni lefagytak, mint egy számítógép. Ahogy pestiesen mondják: a két ügy hallatán „megállt a Fidesz-ész, és ácsorgott.”
Végül a legegyügyübb, a legbutább megoldást választották: hallgattak róla. Ez a hallgatás viszont arról ordított, hogy a vezérkart megzavarta a kormány cáfolhatatlan sikere, Orbán propagandagépezetének okosai nem tudták, hogy mit tegyenek. Gyurcsány és kisebbségi kormányának sikerét elismerni öngól lett volna, támadni meg cikis. Nemcsak a neves cég és az EU miatt, hanem azért is, mert nem is olyan régen Orbán még milliónyi munkahelyet ígért a szegény magyar népnek a nem dolgozóknak (és dolgozóknak is,  hiszen ennyi munkanélküli nincsen hazánkba). Ezek után csak nem kárhoztathatják a kormányt azért, mert máris munkahelyet teremt. Itt a 22-es csapdája. Inkább úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Nagyokat hallgattak a két eseményről, miközben a kormány aljasságairól a feltett lemez forgott. De ezzel elárulták magukat, pitiánerségüket is: azt, hogy semminek sem tudnak őszintén örülni, ami a baloldalról jön.
Ezt támasztotta alá, sajnos, Varga Mihály, az egyébként egyik viszonylag korrekt szakemberük, másnapi szűkszavú, rendkívül visszafogott nyilatkozata is. Egyfelől kénytelen volt elismerni, hogy a Mercedes-ügylet jó dolog, de azonnal hozzá tette, mintegy mégis jelentéktelennek, említésre nem méltónak értékelve a döntést: „ez kevés a kormány részéről, több kellene.” Egyébként érthető a fanyalgás, mert a Fidesz számára rendkívül rosszkor jött a két – bárhogyan csűrik-csavarják: kormányzati – siker. Az a bizonyos szőlő nagyon, de nagyon savanyú. Ez alkalommal érdemes volt a Hír Tv-re kattintani.

Strassenreiter Erzsébet 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!