Ildikó ötödik olimpiájára készül

 Világbajnok, Európa-bajnok, főiskolai világbajnok, Világkupa-győztes, szinte felsorolni is nehéz azokat a címeket, amelyeket birtokol. Csak az egyéni igazi nagy siker, az olimpiai és a világbajnoki aranyérem hiányzik gyűjteményéből. A magyar párbajtőrözők nem lesznek könnyű helyzetben a pekingi olimpián, mert egy olyan „terhet” visznek magukkal, amely igencsak nyomhatja őket, hiszen az ezt megelőző két olimpián magyar versenyző, Nagy Tímea szerezte meg az olimpiai elsőséget. Mincza Ildikó ügyvéd lett, és egy két és fél éves bűbájos kislány édesanyja.

Miként került a pástra?
– A véletlennek köszönhetően. Általános iskolánkban vívótoborzót tartott az MTK, és Udvarhelyi Gábor mondta, hogy jöjjek el vívni, akinél hosszú időn keresztül edzettem, de több mint tíz éve már Szőcs Bertalan irányítja a tréningjeimet.
Miből mérte le azt, hogy tehetsége van ehhez a sportághoz?
– Erre a mai napig nem tudok válaszolni, de azt mondta, hogy a mozgásomon látta, hogy jó a ritmusérzékem.
Rögtön kitűnt, hogy tehetsége van ehhez a sportághoz?
– Hála istennek igen, mert nem küldtek el, és folyamatosan fejlődve eljutottam addig, hogy ifiválogatott, majd juniorválogatott legyek.
Mi volt az az eredmény vagy siker, ami után azt mondta, hogy jó sportágat választott?
–  Amikor 1989-ben junior-világbajnoki címet szereztem.
Sokáig kétlaki volt. Tőrözött és párbajtőrözött is.
– Én inkább másként fogalmaznék, éveken át tőröztem, és csak a későbbiek során váltottam át a másik fegyverre.
Tőrben is elért olyan sikereket, mint a párbajtőrben?
– Éveken át voltam válogatott, és a barcelonai olimpián, 92-ben és Atlantában, 96-ban is a tőrözők között szerepeltem, és nem egy világversenyről sikerült érmet hazahoznom.
Egy sikeres tőröző miért váltott?
– Mindig is tetszett a párbajtőr, már csak azért is, mert ott nincs az ember annyira kiszolgáltatva a zsűrinek, mint az úgynevezett tradicionális tőrben. Ha az ember a párbajtőrrel megszúrja az ellenfelet, az ellen nincs apelláta. Amint már említettem, mindig is kacérkodtam a párbajtőrrel, mert az első világbajnoki aranyamat is „beugróként”, a junioroknál azzal szereztem.
Ha ennyire vonzotta, miért nem váltott már korábban?
– Gondolom, minden sportoló álma, hogy az olimpián jól szerepeljen, nos 96-ig nem szerepelt az ötkarikás játékok programján a női párbajtőr. Miután kiderült, hogy már igen, akkor döntöttem végleg a váltás mellett.
Amióta a páston van, a legjobbak közé számít. Van-e pályafutása során olyan emléke, amelyre nem szívesen emlékszik vissza?
– Természetesen, hiszen itt is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Sajnos én a hullámvölgybe akkor kerültem Sydneyben, amikor az olimpiát megelőzően szinte minden versenyen vagy nyertem, vagy dobogón voltam. Sokan azt mondták, hogy előre oda lehetne adni nekem az aranyérmet. Nem így történt. Ugyanúgy jártam, mint kétszeres olimpiai bajnokunk, Nagy Tímea 96-ban, aki az olimpiát megelőzően verhetetlennek bizonyult, és ott nem jött ki neki a lépés, ugyanúgy, mint nekem sem Sydneyben. Igaz, a rá következő kettőn…
Az egyéni verseny mellett a csapatban is mindig a legjobbak közé számított a magyar együttes, aztán...
– Való igaz, 1999-ben és 2002-ben csapatvilágbajnokok lettünk, de az olimpián nem jött ki a lépés egyszer sem nekünk.
Idén figyelve az eredményeket sokáig kétségesnek tűnt, hogy ott lehet Pekingben.
– Sajnos valóban így volt, és csak az utolsó pillanatokban sikerült biztosítani a helyemet  az ötödik olimpiámon.
Ha körbenéz azok között, akikkel korábban nagy csatákat vívott, akad-e még olyan valaki, akivel évtizeddel ezelőtt is nagy csatát vívott?
– Ha jól tudom, akkor már csak a francia Flessel az és én, aki tartja még a frontot.
A korábbi olimpiák előtt többször is szinte előre ki lehetett volna osztani az érmeket. Most akad-e a nemzetközi mezőnyben olyan versenyző, aki biztosan éremre számíthat?
– Hallatlanul erős és sűrű a mezőny nálunk, kapásból tíz nevet is fel tudnék sorolni, akinek győzelme nem okozna meglepetést.
A vívást sikerült összeegyeztetnie a tanulással.
– Hála istennek igen, elvégeztem a jogi egyetemet, ügyvédbojtár vagyok, de az utóbbi időben csak a kislányom nevelésére és a sportra koncentrálok.
A családban már van egy olimpiai
bajnok.
– Igen, a férjem, Nébald György Szöulban aranyérmet nyert társaival együtt a kardcsapatok versenyében. Én azonban nem szeretnék és sohasem szerettem jóslásokba bocsátkozni egy-egy nagy verseny előtt. Erre csak azt tudom mondani, hogy majd meglátjuk. Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!