Gore vigaszdíja

Mert a rangelső amerikai lap szerint bármennyire dicséretes is a volt alelnök és társainak tevékenysége felhívni az emberiség figyelmét a fenyegető klímaváltozásra, ez valójában nem egyének, hanem kormányok dolga volna és a Bush-kormány sajnos siralmasan teljesített e téren is. Csak akkor ismerte el a nyilvánvalót, ha már muszáj volt, s nem maradt más választása, bojkottálta mindenki más kezdeményezéseit, lett légyenek bármennyire jók, s elvetett minden akciót, ha az csökkentette volna az ipar profitját.
Együtt a Timesszal, világszerte számtalan hasonló vélemény jelent meg az oslói döntés hírére: valójában a világ érdemelne vigaszdíjat, hogy hét esztendeje elcsalták Gore-tól az amerikai elnökválasztást. Merthogy ez történt, az immár vitathatatlan, sokan tárták fel, hogy Bush floridai kormányzó öccse irányításával miként tartottak távol sok ezer – túlnyomórészt demokrata szavazónak tekinthető – feketét az urnáktól, álságos ürügyekkel. Márpedig ennek az államnak – az elnökválasztást javára billentő – elektorait Bush alig ötszáz voksnyi előnnyel nyerte el, s ezt is csak úgy, hogy a konzervatív többségű szövetségi főbíróság ítélte javára, máig vitatott jogászkodással.
Hogy sok minden másként alakul, ha Gore kerül a Fehér Házba, azt vitatni sem lehet. Már csak azért sem, mert jó néhány kulcskérdésben beigazolódtak jóslatai. Gore volt az első politikus, aki (másfél évtizede) arról beszélt, hogy az internet teljesen megváltoztatja világunkat. Már akkor ellenezte az iraki háborút, amikor Bush és csapata még csak a világ becsapásával volt elfoglalva. S szívügye, nemzetközi filmdíjakkal is jutalmazott vesszőparipája a környezetvédelem. Már ennyi is bőven elegendő annak belátásához, hogy nem csak ő vesztett csalárd módon, hanem Amerika és a világ is. Nem csoda, ha most laphirdetések jelentek meg, a New York Timesban is, sürgetve őt: induljon a demokrata elnökjelöltségért. Ha ezt tenné, alighanem kínos perceket okozhatna a mostani éllovas Hillary Clintonnak, ám Gore vélhetően tényleg okos és bölcs is, vagyis tudja, hogy magának is. A jövő őszi elnökválasztás győztesének kikiáltott demokratáknak és mindkét főszereplőnek csak ártana egy Clinton–Gore párharc, s a volt alelnök hét év alatt megszerzett tekintélyének maga a kampány, az óhatatlan sárdobálásaival. Ha kívül marad, Gore meg is marad a demokraták és az amerikai politika nagy befolyású személyiségének, ami több, mint ami kijár majd másfél esztendő múltán a majdani exelnök Bushnak. Ennél nagyobb vigaszdíj aligha létezhet, s ezt még elvenni sem lehet Gore-tól.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!