Várat még magára a Balaton új reneszánsza

Ami a Balatont illeti, az biztos, hogy nem a parti büfék és az éttermek olcsósága adja a tó vonzerejét, bár néhol még „pesties” árakat is látni. Szemesen például 300-350 forint volt egy krigli hazai sör, 150-200 a palacsinta, 200-250 a lángos. De a déli part „fővárosában”, egy siófoki kávézóban ugyanaz a hazai sör már 490, egy 28 centis pizza pedig a feltéttől függően 1000-1600 forintot kóstált – és ugye ez még csak a szezon eleje…
A Balaton reneszánsza címmel tartottak konferenciát június végén Budapesten. Akkor Suchman Tamás, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke arról beszélt: tavaly több vendég ment a magyar tengerhez, mint egy évvel előbb, s ez a trend most is. Szerinte a javuló vízminőség, az idegenforgalmi fejlesztések sora és a környező országok korlátozásai miatt kezd újra felkapottá válni a tópart. Szorgalmazta, mielőbb minősítsék egy tervezési, statisztikai régióvá a Balatont, s közölte: a tó és környéke fejlesztésére 7 év alatt 163 milliárd forint jut. Érdemes tüzetesebben is szemügyre venni a Központi Statisztikai Hivatal adatait. A 2006-os és a tavalyi évet összehasonlítva kitűnik, hogy az idegenforgalmi torta legnagyobb szelete Budapesté és a Közép-Duna-vidéké, ahol a vendégek száma 2,5 százalékkal nőtt 38,7 százalékos arányúra, a vendégéjszakáké pedig 1,3-mal 34,5 százalékra, míg a második helyen álló Balaton „csak” a vendégek 16,9 százalékát vitte el, ám egy év alatt 6,2 százalékkal nőtt a forgalma. A javuló statisztika mögött az van: a hazai vendégek többen és többet nyaraltak a Balatonnál és például a Tisza-tónál. Ennek okai között pedig bizonyosan nagy a szerepe annak, hogy egyik évről a másikra 27,2 százalékkal nőtt meg a kiadott üdülési csekkek értéke és 110,2 százalékkal(!) – 825 649-ről 1 743 000-ra – a támogatottak száma. Ez lehetett a balatoni fellendülés fő oka is… S árulkodó a leglátogatottabb tíz magyar város listája: Budapest, Hévíz, Hajdúszoboszló, Siófok, Bük, Balatonfüred, Sopron, Zalakaros, Debrecen, Eger. A top 10-ből a második, a negyedik és a hatodik – balatoni.
Az év elején a főszezon balatoni szállodai előjegyzései 5-7 százalék emelkedést mutattak, s a várható vendégszám hasonló arányú bővülését jelezték a német, holland és dán utazásszervezők is. A magyarok nyári terveit májusban mérette fel a Magyar Turizmus Zrt. Akkor a lakosság 57,5 százaléka tervezett utazást szeptemberig, s több mint a háromnegyedük (76,1%) belföldi úti célt választott. Ezek közt továbbra is a legnépszerűbb a Balaton, ahová
1 648 109-en készültek, míg a második Budapest és a Közép-Duna-vidék, ahová feleannyian se akartak menni – csak 642 766-an.
– Folyamatosan javul a Balaton vízminősége 1995 óta, s az utóbbi pár évben ideálisnak mondható – így Bíró Péter akadémikus, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (Tihany) igazgatója. – Az algainvázió megszűnt, a múlt héten a tapolcai medencében 10, a siófokiban 6 mikrogramm/liter klorofillkoncentrációt mértek a kollégáim, ez pedig messze elmarad a „virágzást”, a felhabzást okozó 75 mikrogrammos határértéktől, ami a ’80-as években bizony előfordult. Sokan panaszkodtak 2002–2004 között a déli parton, hogy nagyon alacsony a vízszint, szigetek látszanak ki és csaknem egy kilométert kell sétálni, hogy úszhassanak. A tó azóta regenerálódott, a nádasok kiváló állapotán is meglátszik ez. Az utóbbi idők csapadékos időjárása nyomán nemcsak a part hullámvédelme miatt jóváhagyott – a siófoki vízmércén 110 centis – vízállást érte el, hanem jó 15 centi felesleg is felhalmozódott, ami a Sió-csatornán leereszthető. Ma is 112-113 centi a vízállás. Tudni kell: ha hosszan tartó nagyon száraz és forró idő jönne, akkor is legfeljebb napi 1 centimétert apadhat a vízszint a párolgás miatt.
– A mai helyzetet jól jelzik a számok és valóban örvendetes, hogy a tó vize jó, hogy van forgalom, és a belföldi részben már pótolja a visszaesett nemzetközit. De ne szépítsük: 2000-ben még 7,1 millió vendégéjszakát töltöttek a tónál, ami 2005-re 5,9 millióra csökkent, s nyolc évvel ezelőttitől a forgalom még elmarad. A trend megfordult, de reneszánszról még korai lenne beszélni – fejtegeti Lengyel Márton, a Magyar Turisztikai Egyesület elnöke, a Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolájának rektora. – Sok szép és jó terv született, hogy mit is kezdjünk a Balatonnal; a 2005-ben kidolgozott  programunk került be az Új Magyarország Fejlesztési Tervbe. Akkor visszamenőleg vizsgáltuk a hosz-
szú távú terveket és trendeket, s a legmeglepőbb az volt, hogy kiderült: eddig bizony egy terv sem valósult meg. Miért? Ennek legfőbb idegenforgalmi szakmai oka az, hogy nem volt a turizmusnak igazi gazdája, noha vagy húsz szervezet nevében is szerepel az, hogy „Balaton”. Csak épp olyan nem akadt, amelyik egymaga elegendő jogkörrel, anyagi eszközzel és szakértelemmel is rendelkezett volna a hatékony irányításhoz – s valamelyik mindig hibádzott. A programunk egyik fő javaslata volt, hogy alakítsuk ki a Turisztikai Desztinációs Menedzsmentrendszert (TDM). Ez alulról építkező, az érdekelt köz- és magánszervezetek partnerségén alapuló professzionális szervezet. Az országban elsőként épp itt, Gyenesdiáson jött létre a TDM, s ma már 15-20 településen alakult meg. A TDM több mint marketing, idegenforgalmi hirdetés és utazásszervezés; a hosszú távú, tudatos építkezés, a fejlesztés és a szakszerű működtetés a lényege. Arról van szó, hogy az összes érdekeltet bevonva kell kialakítani az optimális jövőképet, és az ahhoz vezető tervek megvalósítását menedzselni, monitorozni is szükséges. Ahhoz, hogy új reneszánszról beszélhessünk, rengeteg fejlesztés kell – és nem is csak turisztikai, hanem inkább közlekedési és lakossági infrastrukturális, mert a turizmus vendégei is azt használják. Amíg a települések állapota szegényes, amíg a 60-as évek nyaralói adják a tópart jellegét, addig nem remélhetünk igazi reneszánszot. Úgy kellene gazdálkodnunk a Balatonnal, mint egy nemzeti kinccsel. Nagyon jó, hogy épülnek a sztrádák, modernizálják majd a vasutat, turistákat fogad már a sármelléki repülőtér, de az egész térség fejlesztési politikáját ki kellene dolgozni. Beleértve a foglalkoztatási koncepciót is, hogy ahol nyáron tömegek pihennek, ott télen ne 100-200 idős ember árválkodjon a nyárra várva. Az egész térség újjáteremtése bizony még várat magára. Pedig lehetne a Balaton és környéke újra világhírű és nem csak a vízzel, a vízisportokkal, hanem a szezont széthúzva, egész évben az összes attrakciójával és szolgáltatásával csábító turisztikai célpont. Ennek még csak az elején tartunk: a szép terveknél…
– Nemcsak Budapestből, a Duna-kanyarból a Balatonból és a Hortobágyból áll az ország – mondja Róna Iván, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója. – A kereskedelmi szállások vendégéjszakái közül csak minden másodikat regisztrálnak e legnépszerűbb régiókban. Az észak-magyarországi, a nyugat-dunántúli és a délkelet-alföldi régió is felívelőben van; idén kétszámjegyű forgalomnövekedésre számíthat mind a három. S vannak divatos húzó ágazatai is a turizmusnak, amelyekben a vidék jeleskedik: ilyen a Tisza-tavi vízisport, a vadvízi evezés a Felső-Tiszán, a lovaglás, a kerékpáros, gyalogos túrázás és a legdivatosabb, a wellness-spa. Ez különbözik a gyógyturizmustól. Hajdúszoboszló volt a reumások régi és lesz a fejlesztések után az új Mekkája is, ám a wellness nagyon sokfelé kínál egészségmegőrző, kreatív és élménydús programokat; minden régi és új fürdőnk errefelé veszi ma az irányt. S Budapest nemzetközi nagy rendezvényei mellett mind több település ajánl néhány napos komoly attrakció-
kat; az évi 3000 fesztivál között ezres, tízezres vendégsereget csábító vidékiek is vannak, mint a miskolci operafesztivál, a szegedi játékok, a bajai halászléfőző verseny, a szolnoki gulyásfesztivál vagy a békéscsabai kolbászfesztivál. S ha széthúzódik a mezőny, az jó, mert tovább marasztalja a vendéget.
(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!