A bevásárlóközpontokban, multikban, logisztikai központokban dúskáló Budaörs, a szintén Pest megyei agglomerációs Telki, a fürdővároska Hévíz, netán a Bács-Kiskun megyei „borfőváros”, Soltvadkert? Na, melyik a leggazdagabb magyar település? Tippelhetünk! Mi itt a VH szerkesztőségében megtettük: ami azt illeti, mindegyik kapott voksot. Csak Csomád nem. Pedig egy korábbi statisztikai felmérés szerint bizony Csomád volt a leggazdagabb! A Budapesttől kőhajításnyira, alig 15 kilométernyire fekvő, még ezer lelket sem számláló faluban tősgyökeres, helyi szlovák nemzetiségűek élnek, tisztesen. Földből, tehénből.

A GfK Hungária Piackutató Intézet az egy lakosra jutó vásárlóerőt mérve állítja össze kétévente Magyarország településeinek rangsorát. Csomád 2004-ben végzett az első helyen, maga mögött hagyva a tehetős fővárosiak által a rendszerváltozás után felfedezett, a Zsámbéki medencében lévő Telkit. Hévíz akkor a dobogó legalsó fokáig jutott, s két esztendeje már a csúcsra ért – a következő felmérésre ősszel kerül sor. Egy Hévíz környéki kockás abroszos, melegkonyhás kiskocsmának a bejáratánál amúgy tábla látható: „Térjen be hozzánk! Ha nem teszi, mindketten éhen halunk – ön is, én is!” Itt tehát tudnak valamit a vendéglátás létfontosságáról…
A GfK vásárlóerő-adatai azt a rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmet jelentik, amellyel a háztartások és a lakosok rendelkeznek – magyarázta el Tisza Andrea, a cégcsoport – a világon a negyedik legnagyobb, eredetileg német piackutató intézet médiaügynökségének, a Netaktívnak a munkatársa. A KSH-tól származó jövedelemstatisztikát használják forrásként, amely kizárólag a személyi jövedelemadó-bevallásokból származó adatokat mutatja. A GfK azonban figyelembe vesz sok mást is, például a vonatkozó munkanélküliségi statisztikákat, a lakosság és háztartások számát, a vendégéjszakák számát, a személygépkocsi-ellátottságot, a vállalkozók és vállalkozások számát, a telefonnal való ellátottságot stb. Vásárlóerő szempontjából mindennek alapján az ország nyugat-keleti megosztottsága továbbra is fennáll: a megyék rangsorában Győr-Moson-Sopron megye vezet és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a sereghajtó – az utolsó előtti a 19-ből Borsod-Abaúj-Zemplén; a települések rangsorát pedig Hévíz vezeti – az egy főre jutó vásárlóerő index itt 146,9. A város 2002-ben még a 26. helyen állt a több mint 3000 települést magában foglaló listán. A legmagasabb vásárlóerő indexű vidéki települések között második helyen Telki áll; s aligha véletlen, hogy két nagy idegenforgalmú település, Balatonföldvár és Tihany követik az élbolyban. A Gfk tanulmányának megállapításai szerint Magyarországon jelentős változás nem történt: a leszakadó részeknek a legkisebb vásárlóereje; az öt legkisebb egy főre jutó vásárlóerővel rendelkező település – a borsod-abaúj-zempléni Kiscsécs, Csenyéte és Rakaca, a baranyai Gilvánfa, a szintén borsodi Szakácsi – többségében némi javulás érzékelhető, de az ő vásárlóerejük még így is csupán az országos átlag harmadát teszik ki. Telkiben az ott lakók fejenként 428-szor több adót fizettek 2006-ban, mint – mondjuk – Csenyétén – egy telki polgár átlagosan közel 630 ezer forint személyi jövedelemadót fizetett be két évvel ezelőtt a büdzsébe, mint a romák lakta aprófaluban, ahol mindösszesen 1300 forintot fizettek fejenként, azaz inkább átlagosan a lakók… Szja-szempontból közel 400 ezer forintos egy főre eső adóval a Pest megyei Csobánka a második, érdekes módon egy Zala megyei kistelepülés a harmadik ebben: Gosztola.
Vértes Árpád, Hévíz polgármestere – Hegedűs Lajossal, a hévízi Szent András Kórház, a „tókórház” igazgató főorvosával együtt – Hajdúszoboszlón, a „konkurenciánál” tartózkodott, amikor utolértük. Éppen Sóvágó Lászlótól, Szoboszló első emberétől vette át új tisztjét, a negyven hazai települést tömörítő Magyar Fürdővárosok Országos Szövetségének elnökségét. Vértes egyébként az egyik első hévízi panzió, a Piroska tulajdonosa. Mint elmondta, Hévíz közel ötezer lakosa – a létszámot bizony szinte az egész évben megötszörözik a fürdővendégek, hiszen itt négy évszakos a szezon – rengeteget köszönhet a gyógytónak. Több mint húszezer évvel ezelőtt a természet olyan kinccsel ajándékozta meg településüket, mely tényleg egyedülálló a világon. A városka „zöld szíve”, a 4,4 hektáros, tőzegalapú tó a Föld legnagyobb fürdésre is alkalmas melegvizű gyógytava. A wellness-
kínálat színes palettája, a mediterrán klíma, a zegzugos utcácskák hangulata, a pannon táj szépsége mind-mind hozzájárul a gyógyuláshoz, felüdüléshez.  Mind emiatt a „leg” Hévíz! Itt minden közterületet kamera figyel – nem is volt tíz éve erőszakos bűncselekmény! Tiszta, virágos, biztonságos. Hét négycsillagos és egy ötcsillagos szálló, az 1994-ben harminc taggal megalakult – mára 300 tagot számláló – Hévízi Szobakiadók Szövetsége járul hozzá a gazdagodáshoz: az idegenforgalmi adó, az IFA 360 forint/fő/éjszaka, ebből úgy 260 millió folyik be évente, ezt toldja meg az állami büdzsé fejlesztésekre forintonként két forinttal. Az iparűzési adó is közel ennyi. Ebből (is)tartják fenn a közintézményeket; a város költségvetése 2 milliárd 200 millió.
De hogy még egy ilyen „legtelepülésen” is vannak gondok, azt jelzi: a város honlapján éppen most jelent meg egy hír, miszerint Hévízen is érvényesül az az országos tendencia, mely a takarékbetét-állományok stagnálását, s közben a hiteligénylések növekedését mutatja. A lakosság megtakarítani nem vagy keveset tud, arra pedig nincs lehetősége, hogy forintját most magas árfolyamú euróra cserélje. A valuta árfolyamváltozását azonban a polgármester szerint mégis ki lehetne aknázni, főként a hiteltörlesztések esetében. Márpedig Hévízen rengetegen építkeznek – az állandó lakosoknak kedvezve a város tőlük nem is szed építményadót!G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!