Ősgyíkok és csörgőkígyók

Az amerikaiak a legbátrabbak a világon. Ezt egy derék bostoni fiatalember bizonyította be, aki laza mozdulattal utánanyúlt egy igen ronda, egy méternél hosszabb ősgyíknak, majd felemelte, és így rémisztgette a lányokat.
Azért én se vagyok puhány, hosszas töprengést követően téptem egy vastag, zöld levélkét az egyik közeli bokorról, és a kezemből etettem az iguanát. Ekkora gyíkokat korábban csak Galápagoson láttam, nem gondoltam, hogy az arubai szállodák kertjében is előfordulnak. Pedig igen, ideszoktak, a turisták pedig buzgón etetik őket. Emlékszem, a Galápagos-szigetekre belépve szörnyű fenyegető papírokat kellett aláírnom, melyben elismertem, hogy jogosan lesz iszonyatos a büntetés, ha akár egy kekszet is odaadok az állatoknak. Itt meg lazán majszolták az ősgyíkok a sajttortát, meg a reggeli többi maradékát. Észrevettem gyíkokat a medencénél, a homokban, a bokrok tetején, a vízben, szinte mindenütt.
Tényleg nem mindennapi a sziget élővilága. Elmentem egy terepjárós túrára, és az egyik sziklánál éppen fontos dolgom akadt. Bementem a bokrok közé, és olyan hangot hallottam, mint amikor a kocsimnak leeresztett a bal hátsó kereke. Aztán meg is pillantottam a sziklás talajon a kígyót. Persze rohantam viszsza a dzsiphez. A helyiek szerint arubai csörgőkígyó volt, mert abból sok van errefelé. Nem volt nálam épp állathatározó, de nem hiszem, hogy a kígyót figyelve türelmesen lapozgattam volna. Élénken él ugyanis bennem annak az ausztrál fiatalembernek az esete, akinek a legnemesebb szervébe kóstolt bele egy hüllő, borzasztó történet, mert a dolog nem csak fáj, de égő is.
A tenger élővilága még izgalmasabb. Láttam hatalmas, félelmetesnek tűnő, de ártalmatlan, mélykék halakat, szivárványhalat, óriási teknősöket. Állítólag háromféle cápa látogatja az itteni vizeket: a macskacápák, a tigriscápák és a pörölycápák. Szerencsére látogatásukat nem akkorra időzítették, amikorra én, így csak vendéglátóm elmondása alapján tudok beszámolni arról, hogy békésen szoktak úszkálni a pipás-szemüveges turisták körül, a mélyebb vizekben, ahová hajóval viszik a bátrakat.
A papagájok is őshonosak a szigeten. Régen az arawak iniánok minden fiúcsecsemő homlokát baltával megütögették, hogy a még lágy koponyacsont picit megváltozzon, a gyerek szeme dülledjen ki, hogy később csendben felfele tudjon nézni, és így könnyedén elejtse az óriáspapagájt. Ma már mind az arawak őslakók, mind a papagájok száma csekély, így ezt a hagyományt törölték.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!