Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos két
törvénymódosítást. Osztom mindazok véleményét, akik azt mondják, hogy
ezek az Ab-nak (ismét) rossz, életidegen, rózsaszín illúziókon alapuló,
a hajdani „főnök” doktrinerségét magán viselő határozatai. Mindkét
megsemmisített jogszabályt a köztársasági elnök küldte az
Alkotmánybírósághoz.
Az Ab megsemmisítő határozatainak indoklásaiban jól felismerhetőek azok az argumentumok, amelyek Sólyom Lászlónak a két törvénymódosítás ellen tett nyilatkozataiban elhangzottak. Bizonyos vagyok abban, hogy az átfedések nem a véletlen művei. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a „hasonlóságok”, nagyrészt annak „köszönhetőek”, hogy az Ab új elnöke, dr. Paczolay Péter, a 90-es években az Alkotmánybíróságon, majd 2005 után a Köztársasági Elnöki Hivatalban is Sólyom László mellett, illetve közvetlenül az elnöknek dolgozott. Mind a hivatalban, mind a minisztériumokban, a jogtudományi karokon és az intézetekben, valamint az Ab és az LB testületeiben köztudott volt, hogy Paczolay (jó tanítványként) Sólyoméhoz erősen hasonló, vagy „principálisával” teljesen azonos jogfelfogást, és (korántsem gyakorló bírói, netán a jogalkotótól származó autentikust figyelembe vevő, hanem) tudományos, mondhatni könyvtári vagy tanszéki interpretációt követ.
Most tehát határozatban deklarálták: lehet továbbra is „gyűlöletbeszélni”, mert hogy mindenkit egyenlően megillet a szólás joga, és ez az alapjogi védelem nem tagadható meg pusztán azért, mert az elhangzottak mások érdekét, szemléletét, érzékenységét sértik. Az Ab határozata nem csak naiv, életidegen és a „parttalan illúzió” kergetése, hanem veszélyes és kártékony, szélsőségeseket bátorító, mintegy „felhívás keringőre”. Hiszen ha nem fenyegeti semminő törvényes szankció (vagy legalább a vagyoni reparáció kikényszeríthetősége) a verbális gyalázkodót, gyűlölködőt, a jobboldalon egyre szaporodó szélsőségesek készek nagyon hamar tettlegesen bizonyítani, hogy a politikai élet alakítói.
A realitások ismeretének hiányára a hetven felé közeledve, kevésbé bölccsé, inkább makacs-
csá „érlelődött”, és valami „dafke attitűddel” élő emberek csoportjának tudóskodására utal az Ab-nak a Ptk. módosításával kapcsolatos határozata (is), amikor azt mondja, hogy „az emberi méltósághoz fűződő jog csak természetes személyt illet meg alapjogként, közösségeket nem”, és ezért „a Ptk.-t tavaly októberben módosító rendelkezések a véleményszabadság aránytalan korlátozását jelentenék.” Az Ab illúziója ebben az esetben az, hogy „szabad és demokratikus társadalomban a kirekesztő, szélsőséges nézeteinek hangoztatásával magát szorítja perifériára”. De előtte szétver(et) falut és tanyát, házat és hazát.
Higgyék el bíró uraimék, így lenne, ha hagynánk! Ugye egyetértenek velem, jobb félni, mint megijedni. De legjobb, ha megelőzik/megelőzzük a bajt. Miután a köztársasági elnök önökre hárította a felelősséget, ez utóbbi lett volna az önök dolga, de önök most sem végeztek Ab-hoz és saját rangjukhoz méltó, élet- és emberismeretről tanúskodó, jó bírói munkát. (Iparosok, mesteremberek között az ilyen – már megbocsássanak – selejtnek nevezik.)
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!