Új, de nem eretnek gondolat

Enyedi György közgazdász, a magyar települések korábbi „átigazolásainak” ismerője szerint egy-egy község vagy város megyeváltása esetleg indokolt lehet a közlekedési viszonyok, a vonzáskörzetek miatt, de ha egy ilyen átállási lavina elindulna, annak beláthatatlanok lennének a következményei; akár megállíthatatlanná is válhatna a folyamat. – Az alapvető közigazgatási egységek és határaik módosítása nem helyi kompetenciába tartozik, de azért annak is van köze hozzá – fejtegette. – Egy helyi kezdeményezés ugyanis lehetővé teheti, hogy a település ésszerű okok alapján más megyéhez csatlakozzon. Ám a helyi népszavazás csak annyit dönthet el, hogy kívánja-e a különválást a település lakosságának többsége vagy sem. Ilyen volt például, amikor Berente elvált Kazincbarcikától, mert a Borsodi Vegyiművek, amely Berente területén található, igen jelentős iparűzési adót fizetett, s úgy érezték a berenteiek, hogy ez a summa őket illeti és nem a várost, amely csak keveset juttatott vissza nekik a pénzből. Ha az érintett települések úgy döntenek, hogy el akarnak válni egymástól vagy ellenkezőleg, egyesülnének, és ezt a helyi referendum megerősíti, akkor az ügy a parlament elé kerül. Megfelelő indok esetén az hagyhatja csak jóvá, vagy kellő indokoltság hiányban az utasíthatja el a javaslatot. Ám, hogy ez egész láncolattá alakuljon, az felettéb valószínűtlen – vélte –, hiszen több korábbi hasonló kezdeményezés sem kapott érvényes támogatást a helyi népszavazáson. A megyerendszer egészén, mint az „országszint” alatti első szinten változtatni – tehát az ország egész igazgatási szerkezetét átalakítani, megyéket megszüntetni, feldarabolni, összevonni – egyedi helyi kezdeményezésekkel nem lehet. Erről csakis az Országgyűlés hozhat döntést, tudtommal kétharmadosat. Persze elvileg az sem lehetetlen – de csak egy átfogó igazgatási reform keretében. Olyan reformról van szó, amely a teljes területi igazgatási rendszert megváltoztatja. Például úgy, ahogy a reformerek szorgalmazzák a 35 éve tartó polémiában, hogy a 19 megye helyett 7 közigazgatási régiót alakítsanak ki. Egy ilyen tervet, ha eléggé kidolgozott és megalapozott, akkor is csak a parlamenti képviselők többségének egyetértésével lehetne végrehajtani.
– Valóban nem sok az esélye, hogy nagy válási hullám induljon el, hisz’ például a baranyai Dunafalva is kétszer futott neki a népszavazásnak, mire elég voks jött össze, hogy Bács-Kiskunhoz csatlakozzon – mondja Pálné Kovács Ilona közigazgatási jogász, a Pécsi Tudományegyetem tanára. – Azt gondolom, az emberek többsége nem látja át, hogy mik az indokai és a következményei az ilyen területszervezési döntésnek. Emiatt eléggé sajátos módon vissza lehet élni a tájékozatlanságukkal. Nyilván ezért is ragaszkodik a törvényhozó feltételként ahhoz, hogy minden esetben ki kell kérni a lakosság véleményét a döntés előtt. S hogy ki kezdeményezheti egy megye „felosztását”? Meglepő, de ezt nem szabályozza az alkotmány, sőt tudomásom szerint még az alacsonyabb szintű jogszabály, a területszervezésről szóló 1997-es törvény sem. Vélhetően e szabályozatlanság oka, hogy a törvényhozók fejében meg sem fordult: esetleg az egész országra kiterjedő területi reformot kezdeményezhetnek – alulról. Ilyesmi egyébként talán még soha nem is fordult elő a világon; egy-egy térség autonómiá-ját kezdeményezték már így – mint a baszkok, a katalánok, a bretonok – de az átfogó területi reformokat mindig a központi kormányzatok indították. A területszervezésünk meglehetősen „lazán” megfogalmazott; a megyék határait, számát sem rögzíti az alaptörvény, csak annyi áll az alkotmányban, hogy az ország megyékre, fővárosra, városokra, és községekre tagolódik – és így ezeket nem is védheti meg. Ám magam is bizonytalan vagyok ez ügyben, ugyanis így valószínűleg még kétharmados parlamenti döntés sem kell egy átfogó területi reformhoz, például a régiós területi felosztás bevezetéséhez. Az államigazgatás tekintetében a regionalizálást jórészt már be is vezethették egyszerű parlamenti többséggel, alkotmánymódosítás nélkül.
S mit szólnának a települések vezetői, ha más megyéhez akarnák csatolni a városukat?
T. Mészáros András (Fidesz-KDNP), Érd megyei jogú város első embere: – Fel vagyok háborodva! Micsoda ötlet feldarabolni az ország egyik legnagyobb múlttal és hatalmas kulturális lehetőséggel rendelkező megyéjét?! Talán csak a kormánypártoknak jutna eszükbe, hogy egy hagyományosan vezérmegyeként elfogadott közigazgatási egységet, ahol Kölcsey, Széchenyi és Kossuth is a megyei közgyűlés tagja volt, felszeleteljék és a részeit más megyékhez csatolják, vagy Budapesttel közös konglomerátumba rakják. Az egész megyerendszer felszámolását, a régiók bevezetését is abszurdnak és felháborítónak tartom; nincs se területpolitikai, se geopolitikai háttere, s választáspolitikai okok sem állnak mögötte. Ez az egész téma csak egy gumicsont, amelyen rágódhatnak az emberek, akik egyébként a gazdasági nehézségeken háborognának, s amelyen a jegyzőknek, a közigazgatási szakembereknek és az önkormányzati képviselőknek is rágódniuk kell, pedig volna ezer más dolguk. Ha alulról indulna népszavazási kezdeményezési hullám? Népszavazásra gondoltam én is 2002-ben a Pest Megyei Közgyűlés elnökeként. Akkor azt javasoltuk, referendummal döntsük el, melyik régióhoz tartozzon a megye. Önálló régiót szerettünk volna, hogy ne a közép-magyarországiban kapjunk a fejlett Budapest mellett mellékszerepet, ami – mint ma már látszik –, elfedi Pest megye relatív fejletlenségét, s emiatt a megye lakói, vállalkozói évi 100-120 milliárd forinttól esnek el. Szóval jó lenne, ha nem bolygatnák tovább a megyéket…
Molnár Lajos (MSZP-támogatású), Vác alpolgármestere: – Én bizony ámulnék egy ilyen törekvésen, mert inkább a fordítottja lehet igaz! Amikor bő egy évtizede még képviselőként arról szavaztam, hogy Pest megye legyen-e önálló egység vagy inkább a központi régió része, akkor az utóbbira voksoltam. Ám tény, hogy Vác mellett – a városhatártól öt kilométerre – van Nógrád megye határa, s voltak olyan törekvések, hogy a közeli nógrádi települések – Katalinpuszta, Szendehely, Ősagárd – csatlakozni akartak hozzánk, a gazdagabb, dinamikusabban fejlődő, a szolgáltatásokat magas szinten nyújtó Váchoz, és ezzel Pest megyéhez is. Szóval inkább Nógrádot fenyegeti, hogy falvakat veszít. Most is tudok olyan országgyűlési képviselői előterjesztésről, amely szorgalmazza: a közeli nógrádi községek betegei ne az 50 kilométerre lévő salgótarjáni, hanem a váci kórház ellátási körzetébe tartozzanak, mert az autóval 5-6 perc alatt elérhető. Lényegesen új viszonyok aligha fognak kialakulni; aki keres, persze találhat szempontokat ahhoz, hogy ne ide, hanem oda tartozzék, ám ezek jó része erőszakolt lenne. Úgy vélem, az a logikus, hogy a történelmileg és gazdaságilag is összekapcsolódott területek intézményesen és jogszerűen is összetartozzanak.
Czira Szabolcs (Fidesz-Fidelitas-KDNP-NKPE), Nagykőrös polgármestere így kezdi: – Már többször is fölmerült, hogy esetleg Bács-Kiskunhoz tartozzon a városunk, hiszen Pest megyében eléggé rossz helyen vagyunk, a peremén. A központi régióból kevés jut ide fejlesztésre, és a kondíciók is rosszak; a régióban a GDP 75 százalék feletti, Nagykőrösön és vidékén pedig csak 40 százalék a GDP aránya az EU átlagához képest. Mi sokkal jobban járnánk, ha Bácshoz tartoznánk, mert a pályázati lehetőségek úgy nagyobbak. A megyét több darabra szedni, ez nekem új, de nem eretnek gondolat, hiszen valamikor Pest–Pilis–Solt vármegye volt a miénk és a városunk szervesen kapcsolódik Bácshoz. Ám most még nem lenne indokolt a népszavazás. Megvárjuk, hogy a pályázati pénzekből mennyit sikerül elnyernünk, azután majd meglátjuk. Mivel „átigazolni” amúgy is csak 2010-ben, a választások évében lehetne, azt hiszem, ez a téma majd 2009-ben kerülhet terítékre – ha szükségünk lesz rá…

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!