Holnapra a Kőér utcába invitálja a honi média nyilvános edzésre fogékony képviselőit Kovács Ágnes, az utóbbi esztendők legnagyobb magyar női úszóklasszisa. No nem a bő két évtizeden át számára megszokott hajnali időpontra, hanem a jóval „emberibb” reggeli 8 órára, amikor is versenykarrierje bölcsőjében, a Kőér utcai uszodában tart nyilvános tréninget.
világ- és Európa-bajnok mellúszó klasszis a Komiban búcsúzik sikersportágától.
Az MTI-jelentés szerint a Kőbánya SC kiválósága az ob zárónapján, 12-én, szombat 11 óra körül áll elő „szólista” produkciójával. Amint azt elmondta, 50 méteres mellúszásban indul, ezúttal egyedül, már ellenfelek nélkül teszi meg az egy hosszt, s célba érése után, ünnepélyes keretek között köszönti őt a szövetség. A búcsúztatóval, amely nyilvános és ingyen látogatható eseménye a Komjádinak, 25 éves pályafutását zárja le Kovács Ágnes, aki olimpiai
aranya mellé két világ- és hét Európa-bajnoki címet is szerzett, s 53-szor nyert magyar bajnokságot. És aki nem győzte hangoztatni a VH-nak, hogy mindenkit szeretettel vár, sőt elvár az ünnepségre. Nem kétséges, akik látták őt és szorítottak érte például a 2006-os, budapesti Európa-bajnokságon, akik végigtombolták a Margitszigeten mindhárom mellúszó számban bemutatott fantasztikus hajráját, a bravúrosan megszerzett, s teljes mértékben megérdemelt három bronzérmet, azok alighanem ott lesznek szombaton is. Az utolsó úszásnál.
Hosszú esztendőkön keresztül ő volt a magyar úszósport maga, de feltétlenül az „esernyőhordozója”, aki életben tartotta a sportágat nemzetközi szinten, amennyiben egyedül volt képes szállítani a nagy eredményeket, ernyőt emelve az egyébként akkortájt jobbára sikertelenségben „fürdő” sportág fölé. S amikor már mindent megnyert, amit meglehet és érdemes megnyerni, amikor akár abba is hagyhatta volna, inkább a folytatás mellett döntött. Mert szeretett és szeret úszni, túl a zeniten is, a már apróbb sikereknek, a szolidabb eredményeknek is örülve. Tudván nekik örülni. Mint a már említett margitszigeti harmadik helyeknek. A méltó búcsút Pekingre tervezte, úgy gondolta-akarta, hogy negyedik olimpiájával tesz pontot egy okkal nagyszerűnek mondott pályafutás végére. Aztán közbeszólt a kisbetűs élet, a kisstílűség, méltatlan lezárásra késztetve, sőt kényszerítve Kovács Ágit, nem éppen „mintaadóan” szorítva rá a karrier befejezésére. Nem adatott meg neki a minden szempontból tisztes búcsú lehetősége, a nemzetközi elköszönést megakadályozta a rideg rendtartás, az empátiát, az emberséget eljárásidegennek ítélő ellenőri szigor. Maradt a versenypálya kényszeres lerövidítése, a július 12-i dátum, amellyel egy nagy formátumú sportember tesz pontot egy kivételes úszókarrier végére.
A szombati ünnepség előtt – amely afféle különleges születésnapi ajándék is, hiszen vasárnap lesz 27 esztendős a klasszis – holnap, hétfőn úszókarrierje bölcsőjében, a Kőér utcai uszodában tart egy utolsó, nyilvános edzést reggel 8 órától. Kovács Ágnes a magyar bajnokságon indítja útjára az általa alapított vándordíjat, amiről a hétfői edzést követően árul el részleteket. Annyit sejteni lehet, hogy a honi női mellúszás leendő legjobbjának, ha úgy tetszik utódjának szánja a serleget, egyszersmind magasra emelve a mércét az őt követni akarók számára. Kovács Ágnes 13 éven át volt magyar válogatott, 13-szor hangzott fel a Himnusz – egy-egy nagy győzelme tiszteletére, s ha már szerencseszám, akkor biggyesszük ide: egy hét múlva, az ob zárásának másnapján, vagyis 13-án ünnepli születésnapját, igaz, nem a tizenharmadikat. Amúgy 13 éves korában éppenséggel el akarták tanácsolni a versenyzéstől. Meglehet, ez adta a lökést, a kellő pluszt neki, hogy még erősebben eddzen, és innentől jöttek is az eredmények. Például mindjárt egy harmadik helyezés az országos bajnokságon, persze 13 esztendős korában.
Ám de most ugorjunk vissza a jelenbe, s idézzünk tőle, a tavalyi kálváriáját követően született gondolataiból: „Összeszorított foggal próbáltam kizárni a külvilágot és csak az edzésekre koncentrálni, persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez sikerült. Nehéz volt azzal a tudattal tovább élni, hogy a sokévi tisztességes munka után az én nevem mellett már mindig ott lesz a dopping szó, és nem csak itthon, az egész világban. Elszomorító… Továbbra is szeretem annyira az úszást, hogy nem tudok minden szálat elvágni, de annyi erőt már nem érzek magamban, hogy a pekingi olimpián részt vegyek. Egy olimpiai felkészülés százszázalékos mentális frissességet kíván, ami bennem már nincs meg és ez sajnos köszönhető a novemberi eseményeknek is. Így viszont már nem szeretnék részt venni életem negyedik olimpiáján, hogy nincs bennem az a tűz és az a plusz, amit egy olimpiai felkészülés megkíván. Ne érezze senki azt, hogy én most bárki elől elmenekülök, egyszerűen csak kimerültem, elfáradtam. A doppingellenes harcot én is maximálisan támogatom, és nagyon is szükségünk van az ellenőrzésekre nekünk, tiszta sportolók érdekében. Tőlem eddig vagy 100-szor vettek mintát, és az eredmény mindig negatív volt. Az olimpiáról lemondtam, az úszásról még nem, az ellenőröknek ez után is nyitva áll az ajtóm, hogy együtt tudjunk harcolni a sport tisztaságáért. Igenis van tiszta sport és ezen ejtett csorbát sajnos ez az ügy. Remélem, az esetből mindenki tanul, hogy ez többet soha senkivel ne forduljon elő, mert a doppingellenes harc nem erről kell, hogy szóljon” – írta a visszavonulásról szóló döntését indokoló levelében Kovács Ágnes. Hozzátennünk nem illik, de nem is szükséges, hiszen önmagáért beszél. Kiegészíteni azért van mivel: boldog születésnapot, tartalmas búcsúünnepséget, tapsviharos búcsúúszást, és minden jót, a medencén kívül is, Ági! (Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!