Hajózni jó… S nem csak azért, mert ugye már a régi rómaiak is megmondták… Mármint hogy hajózni kell, élni nem feltétlenül: „Navigare necesse est, vivere non est necesse!” Hajózni jó – lenne. A Dunán is, keresztben. Nem csak turista módra bámészkodva, hosszában. Mi nem vagyunk Velence, hogy csak és kizárólag hajózni lehessen, szóval kelljen, de ostoba az a város, amelyik nem él egy ilyen lehetőséggel. Itt hömpölyög rajtunk keresztül Európa második legnagyobb, 2850 km hosszú vízi útja, s kettészeli Budapestünket, aztán volt, nincs rövid úton átkelés. Pedig a főváros 23 kerületéből 11 érdekelt is lehetne igazán benne, hisz’ partjait mossa a Duna. Szegedét a szőke Tisza, Győrét meg a Rába–Rábca–Mosoni-Duna–Marcal…
Botka László, Szeged polgármestere imádja a Tiszát – s szerinte a folyónak és környezetének is van szerepe abban, hogy az elmúlt években a város idegenforgalma megkétszereződött, s az évi 300 ezer turista a látogatottság tekintetében a nyolcadik helyet biztosítja számukra az országban. Mert a vízről is jó megtekinteni Szegedet… Úgy látja, hogy sürgető már egy nemzetközi egyezmény a Tiszáról, hogy végre nemzetközi vízi úttá nyilvánítsák a fejlesztések érdekében. Van a városnak koncepciója arra, hogy a Tisza „Szeged főutcája” legyen, s a ’80-as években leépült tradicionális tiszai hajózást fel kell virágoztatni, hogy ne csak akkor használják ki a hajókat, amikor – mondjuk – a halászléfőző-versenyre akarnak átkelni, vagy szeptember első hétvégére tervezett nemzetközi halfesztiválra, netán előtte a SZIN, a Szegedi Ifjúsági Napok egy-egy szigetrendezvényére. A projekt feleleveníteni kívánja azt, hogy legyenek napozásra, kikötésre alkalmas nagy közstégek, s a Parkfürdőbe is vízibusszal lehessen átkelni, mint régen, amikor a strandjegyben benne volt az átkelés ára is…
A városban és környékén reneszánszát éli már a víziturizmus, sokan kajakot-kenut használnak bicikli helyett is, s egyre több a magán motoros hajó. Vagy ezer hajó jár-kel errefelé, általában persze „kisgéphajók”, ahogy Dávid Imre alezredes, a város vízi rendészeti őrsének a parancsnoka mondja. Védtöltéstől védtöltésig ellenőrzik a folyót 108 kilométeren át, egészen a tiszaugi hídig. A kis és nagy hajókat, a halászokat, horgászokat – járműveiket –, az éppen edző sportolókat, s persze a fürdőzőket. Van kijelölt jet-ski pálya is – így már mindenki korrektül élhet a szenvedélyének… Tavaly 45 mentésük volt – idén már eddig öt… S hogy ne feledjem: augusztus 2-án az íjászokra is kell vigyázniuk, hogy az ősmagyar Ajtony és Csanád viadalát felidéző, a Tiszát(!) nyílvesszővel átlövő versenynél ne történjék baleset. A vízen a közlekedési szabály, hogy a nagyobb kategóriájú hajó kerüli meg a kisebbet, a kisebb a csónakot és a csónak az úszót. Még akkor is, ha tilosban teszi azt…
Hagyó Miklós, Budapest városüzemeltetéséért felelős főpolgármester-helyettese a VH-nak elmondta: a gépjárműszám ugrásszerű növekedése s az utak, illetve az alattuk futó közművek elhasznált állapotából adódó gondok miatt jellemzővé váltak az állandó torlódások, forgalmi dugók. Ugyanakkor a Duna, a természetes útvonal tömegközlekedési szempontból eddig valóban jobbára kihasználatlan volt – mindmáig a hajózásnak inkább idegenforgalmi jelentősége volt. A dunai közösségi közlekedés hozzájárulhatna a túlzsúfolt fővárosi utak tehermentesítéséhez. A BKV Hajózási Szolgáltató Kft.-je jelenleg is üzemeltet átkelőhajókat, s ezek tavaly minden eddiginél sikeresebb évet zártak: ötvenezer utas vette igénybe a Boráros tér és Római-fürdő közt közlekedő menetrendszerű járatokat, amelyeken kerékpárt is lehetett szállítani. 128 nap, 50 000 utas, 15360 km megtett út az idei mérleg, ami abszolút rekordnak számít. A szezont is meg kellene hosszabbítani! A hajózás, mint közlekedési forma, az agglomerációból naponta bejárók számára is vonzóbb lehetőséget jelenthet, mint bármi más. A hídpótló átkelő járatok is javíthatnák a közlekedés színvonalát, az autózáshoz képest jóval kevésbé terhelve a környezetet. A fejlesztések különösen a Duna-partnak azokon a részein látszanak célszerűnek, ahol sok lakás vagy iroda épül, és ahonnan több ezer ember indul vagy érkezik meg reggelente. Egy a bökkenő egyelőre: a kikötőkhöz való lejutás, illetve az onnan történő feljutás jelenleg nehézkes, mert rakparti utakon kell átkelni, így elvész az az idő, amit a vízen nyerni lehet. Ezen kell változtatni a jövőben: amúgy ajánlatot kértünk három tervező cégtől is a Duna fővárosi szakasza kedvezőbb kihasználhatóságának vizsgálatára.
Tóth József, a XIII. kerület polgármestere, országgyűlési képviselő a VH-nak elmondta, Angyalföld kerületi közlekedési tervében és a hosszú távú integrált városfejlesztési stratégiában egyaránt benne vagyon: az átkelő kishajózást is, de a hosszanti gyorshajózást is fejleszteni kell, ezzel egyet értenek a környékbeliek is. Ezt első kézből tudja, hiszen a kerület tagja a Duna-menti Települések Szervezetének. A bibi csak az, hogy ezt a környezetbarát és kellemes közlekedést finanszírozni kell. Márpedig ma egy magáncég csinálja ezt, a BKV-ből „kiszervezve” a hajóztatást. Így a legnagyobb kérdés a „ki csinálja meg”, a „ki finanszírozza”? A II. kerület igencsak érintett a vízi közlekedés fejlesztésében, hiszen a Margit híd hamarosan le lesz zárva felújítás miatt. Igaz, villamos jár majd rajta. Balaton Balázs, Láng Zsolt polgármester munkatársa amondó: készen állnak és támogatnak minden vízi közlekedési kezdeményezést, akár közösen lobbiznának is más kerületekkel, de P+R parkolók is kellenének a kikötők közelében. Pedig milyen jó lenne egy Bem tér–Jászai Mari téri kis vízibusz!
Kiricsi Karola, a BKV szóvivője lapunknak elmondta, a fővárosi közlekedési cégnek 9 kishajóból áll mindöszsze a hajóparkja – ez is alvállalkozásba kiadva 1991 óta –, közülük négy jár menetrendszerűen fel-le-keresztbe a Dunán. A behajózott távolság is nőtt: Már Pünkösdfürdőig járnak a Boráros tértől, a jegy ára 900 forint, nyugdíjasnak, gyereknek a fele. Ami azt illeti, ez nem éppen „utasbarát” ár – a Jászai Mari térről a Margitszigetre az átkelés viszont csak 250 – ez kevesebb, mint egy BKV jegyé –, illetve 150 forint; de lehet a Petőfi tér–Batthyány tér között is hajón átkelni. Az északi összekötő vasúti híd felújítása idején – már egy hónap óta – az aquincumi Hableány megálló és az újpesti Meder utcai megálló közt is ingázik vízibusz. Ezeken kerékpárt is lehet szállítani – akárcsak a fogaskerekűn vagy a HÉV-en.
Arra azonban, hogy a közösségi közlekedés szerves része legyen, s – mondjuk – bérlettel vagy sima BKV-jeggyel lehessen „vízen járni” újra, mint egykor, amikor a „Hapci típusú” kishajóból még sokkal több volt, valószínűleg még egy darabig várni kell. Az ezer sebből vérző BKV feltehetőleg nem hajóba fog mostanság beruházni. Hiába „navigare necesse est”.
A Lágymányosi-öbölben tegnaptól tart az 57 futamos II. Budapesti Sárkányhajó Fesztivál – a negyven nevezett csapat egyikében evez Martin Doktor, a többszörös világ- és olimpia bajnok cseh kajak-kenus is. Itt, a fejlődő Kopaszi-gát és a Háros-sziget környékén talán lesz majd keresni-
valója a hajózásnak is, akárcsak fent, Angyalföldön, ahol az ingatlanfejlesztők kis- és nagyhajós reklámélet-
képekkel, mint elérhető céllal, lehetőséggel hirdetnek. S hogy a magyar ember számára mennyire fontos a víz, arra álljon itt még egy példa: a váci Görög templom kiállítóhelyen tegnaptól látható a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága és a váci Tragor Ignác Múzeum kiállítása, a „Duna – Az ember és a folyó” címmel, október 26-ig.Gündisch Mónika
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!