Egzotikus tájakon: Aruba (4. rész)

Mesés üzletek, hibátlan kaszinó, és egy romantikus csatorna, amely a szálloda épületének közepéig húzódik. Ez az arubai Rennaissance Hotel, melynek vendégei motorcsónakkal száguldhatnak a szálloda saját szigetére. A hotel főépülete ugyanis az arubai parlament szomszédságában található, közvetlen tengerpartja nincs. Cserébe a vendégeket ingyenes vízitaxi szállítja egy csodás magánatollra. A Reneszánsz-szigeten szelíd flamingók élnek, szívesen meg is simogattam volna a rózsaszínű madarakat, de aztán ránéztem a csőrükre, és ezt a programot kihagytam. Tenyeremből etettem viszont egy iguanát, mert az ősgyíkok is barátságosak, együtt napoznak a vendégekkel.
Már azt hittem, a fehér homokú sziget mindkét strandja maga a paradicsom, és mámoros hangulatban forgattam a szokásos filmemet, amikor egyszer csak kis híján kiesett a kezemből a kamera. Legalább hat helyen a testemen szúnyogcsípést éreztem, ráadásul allergiás vagyok rá. Berohantam a vízbe, de a nagy szúnyograj még az orromat is csípte. Alámerültem, de megvártak. Végül kiszaladtam a partra, és tetőtől talpig bekentem magam valami izgi krémmel, hogy csillapodjon a fájdalmam. Hiába, semmi sem tökéletes.
A Rennaissance Hotel lakosztályai a főépülettől távolabb találhatóak. Itt már közel a tenger, szép a kilátás, de a folyosók légkondiját az amerikai turisták igényeihez szabták. A harminckét fokból a tizenhatba ér a vendég. Nem csoda, hogy a hálószobák bizony dohosak.
Aruba másik híres szállodája a Riu. Itt minden hófehér és arany színben tündököl, tiszta, ragyogó. A vendégek közül csak az idősebbeket láttam napozni, mintha lelassult volna az élet. A recepción nem lehet szobát foglalni, csak egy amerikai telefonvonalon keresztül Tán nem bíznak a helyiekben? Pedig az épület csodás.
A Divi Phoenix Hotel barátságos, kedves, csak sajna látszik mindenen, hogy múlik az idő. Nem ártana egy alapos felújítás.
Az Occidental Grand szálloda Aruba legszebb tengerpartján található. Elképesztően fehér a homok, a naplemente pedig annyira romantikus, hogy nem is értem, miért nem érik egymást a festők székei a homokban. A hotel medencéje remekül tervezett, alkalmas vízi röplabdára éppúgy, mint könnyed lubickolásra. A vízből is megrendelhetjük a koktélt, a kiszolgálás gyors, az italokat nem vizezik. Az U alakú épület egyik szárnyában a felső három emeleten alakították ki a lakosztályokat, ezek szerintem a legjobbak a szigeten – az összes komoly hotelt végigjártam, bátran állíthatom. A Main suit minden ablaka az óceánra néz, az egyik erkélyen jacuzziban nyújtózkodhat a vendég, miközben a naplementét figyeli. Ehhez persze pezsgő dukál, és csokis eper – ezt kínálják a látogatóknak. A másik jacuzzi a fürdőhelyiség bal oldalán van, ha valaki ide akar elbújni kedvesével, azt is megteheti. A tágas nappaliban plazmatévé, a hálóban hatalmas ágy várja a vendégeket. Mivel az amerikai turisták igényeit követik, így mindenütt kényelmes a fekhely. Az éttermek közül a mexikóiban még azt is észrevette a vezető, hogy nem kaptam evőeszközt. Odaküldte a pincért elnézést kérni. Profi. A hotel kínai éttermében viszont kiadós letolást kaptam, mert késtem húsz percet. Lemaradtam a levesről, úristen. Megsértődtem és eljöttem. Végül is könyvet írni, filmet forgatni jöttem, nem az Air Force kiképzőtáborába. De istenem, csak aggódott szegény kínai hölgy. Megszokta, hogy az igazi turisták percre pontosak.
Az előkelő vendégek külön recepción csekkolhatnak be a kilencedik emeleten. Az itt dolgozók és a lenti portások a legrátermettebbek. Tényleg elintézik még a legfurcsább kéréseket is.  
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!