Mindent és mindenkit a maga helyén

Ez jobbára nem is az. Egy megemlékezés szerintem tiszteletteljes, kegyeletteljes, méltóságteljes, csöndes. De ott, a pesti temetőkertben gyűlöletteljes, szégyenteljes volt. Egyrészt azért, mert nem arról szólt amiről, akiről kellett volna. Másrészt, mert még a kicsiny gyermeket is arra tanítják, hogy a temető a csend helye; kivált nem a programoké, az uszításoké, a napi gondoké.
Kádár János és más történeti figura nyugvóhelye is tiszteletet követelne. (Antallnál is van évente főhajtás, ott nincs ilyenfajta hőbörgés...) T. Gy. úrnak minden esztendőben sikerül megsérteni a temetői csendet. Nem, nem arról van szó, hogy azon tisztes, őszes halántékú, egyszerű honfitársaim ellen szóljak, akik szívből mennek oda, és szeretetük, becsülésük virágait helyezik – poraiban is meggyalázott – nemzeti nagyságuk emlékhelyéhez. Ővelük nincs semmi gond. Sőt! De az már túlzás – s nem azért, mert szoci szimpatizáns vagyok –, hogy valaki, pláne egy felelős, magát magyar politikusnak tartott, színrelépése óta a Duna-parti palotán kívül eső embertársunk csúnya kifejezésekkel telitűzdelten harsogjon egy kegyhelyen, egy nemzeti kegyhelyen, szidva, átkozva a miniszterelnököt, uszítson.
Jó, jó, persze demokrácia és jogállam van (papíron) – de ez akkor sem való egy temetőbe! Legyen Kádár-megemlékezés, de normális, tiszteletteljes, kultúra-teljes... A szapulásnak, a politikai uszításnak a pártházak falai között a helye. Normális országot kedves T. Gy.! De tényleg normálisat. Mindent és mindenkit a maga helyén, a maga idejében...
Rózsa Johanna, Veszprémvarsány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!