Szégyen és rettegés

A legfrissebb öngólt egy bírósági döntés lőtt „jogállamunk” szívébe, leszögezve, hogy embertársainkat tojással megdobálni tolerálható kifejezése nemtetszésünknek! Történt mindez annak rég ismert tudatában, hogy tojásba, „tojásnak látszó tárgyba” könnyedén helyezhető maró folyadék, robbanó töltet, tehát alkalmas arra, hogy félelmet keltsen, akár pánikot váltson ki azok közt, akik békés felvonulásokon szeretnének valamit ünnepelni.
Igazi jogállamokban börtönbüntetés vár arra, aki akár csak kezet emel egy rendőrre, a „hatósági közegre”. Szégyen és gyalázat, hogy hazánkban közülük egyetlen személy sincs rács mögött, pedig akár halált is okozható kőzáport zúdítottak a rendőrökre, a „meleg- felvonulás” résztvevőire és a békés lakosságra a hétvégi események során!
Horn Gábor beszámolt az őt ért támadásról, s úgy vélte, az egy szál motoros rendőrnek talán nem volt esélye a támadók túlereje miatt. Ezzel nem szabad egyetérteni. Jogállamokban a legtermészetesebb dolog, hogy a rendőr kötelességét teljesítve, szinte automatikusan fellép a segítségét kérő személy védelmében, s ha kell, fegyverhasználattal is megvédi a támadóktól. Az USA-ban börtönbüntetés jár annak, aki az elnököt nyilvános helyen életveszélyesen megfenyegeti. Megdöbbentő és szégyenletes, hogy nálunk egy rockzenekar nyilvános hangversenyen uszíthatja a közönséget – és a média jóvoltából az egész országot –, hogy akassza fel, irtsa ki a kormányfőt és sok más közéleti személyiséget! Számos demokráciában súlyos következményei lennének az ilyesminek, nem is beszélve a Kínában, Észak-Koreában alkalmazott megoldásokról. A játék pisztolyos tanár a legtöbb országban már nem élne, de ha mégis, börtönbe zárnák, mert bármilyen fegyvert fogni egy miniszterelnökre súlyos bűncselekmény. Amíg mi tehetetlenkedünk, a demokratikus Angliában nem haboztak már évekkel ezelőtt sem, hogy az ismert huligánokat meggátolják szabad mozgásukban, nem engedve, hogy más országokba utazva „produkálják magukat”, mondjuk a focikupadöntőkön.
Felháborító, hogy a romboló, rendőrautókat felgyújtó és felismerhető figurák helyett velünk fizettetik meg az okozott károkat, pedig nyilvánvaló: azok megtérítésének törvényi kényszere nagymértékben csökkenthetné még a sokszor jómódúnak tűnő huligánok pusztító hajlandóságát is.
Országunk szégyene, hogy – az EU-ban szinte nálunk egyedül – immár nem létezik olyan utcai ünneplés, amire kockázat nélkül elmehetnénk családunkkal, gyermekeinkkel.
Schedel Andor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!