Ashton Kutcher mindig is jobban kedvelte a felnőttek társaságát

Biokémiát tanult, de ott hagyta az egyetemet egy csábító modellszerződésért – hamarosan egy Calvin Klein alsóneműreklámban bűvölte el nők millióit. Szerepelt nagy sikerű vígjátékokban (Hé haver, hol a kocsim?, Szakítópróba, A csajom apja ideges) és akciófilmekben is (Pillangó-hatás, Hullámtörők). A Míg a jackpot el nem választ című vígjátékban Cameron Diazzal egy görbe éjszaka után házaspárként ébrednek Las Vegasban. De nem ez az egyetlen meglepetés: megnyerték a főnyereményt, és a válásnál bizony osztozkodni kell… Kölcsönös ármánykodás veszi kezdetét, aminek csak egyvalami vethet véget: hát persze, hogy a szerelem. Ashton Kutcher az IndieLondon brit filmes portálnak mesélt legújabb filmjéről és a harmincadik születésnapjáról, amely azért is örökre emlékezetes marad, mert a bulit követően a vendégeket be kellett oltani Hepatitis-A ellen, miután az egyik felszolgálóról kiderült, hogy fertőző májgyulladása volt.

l Akárcsak a Szakítópróba című vígjátékban, ismét egy léha újdonsült férjet alakít a Míg a jackpot el nem választ című filmben, miközben a való életben boldog házas ember. Mi fogta meg a szerepben?
– Végig kell nézni a filmet, ahhoz, hogy teljesen megértsük. Amikor megkaptam a forgatókönyvet, még úgy éreztem, hogy most nem szeretnék vígjátékot forgatni. Aztán nekikezdtem a történetnek, és az első harminc-negyven oldal olvasása közben szinte folyamatosan röhögtem. Ha ilyesmi történik, el kell gondolkodni azon, hogy itt talán mégiscsak működik valami.
l Ismerte már Cameron Diazt korábbról is? Gondolt arra, hogy egyszer majd együtt fognak dolgozni?
– Igen, ismertem, de az istennek sem akart velem egy filmben szerepelni… [nevet] Persze azt sem tudom, hogy valaha fog-e még ezek után. A viccet félretéve, valójában nem ismertem. Egyszer láttam őt valamelyik díjkiosztón a kulisszák mögött, úgy hét éve. Rögtön azt gondoltam róla, hogy „azta, nem csak dögös, de állati jópofa is!” A Keresd a nőt! bemutatója után volt, és tényleg arra gondoltam, hogy ez a nő nem csak jól néz ki, de humora is van. Szóval, pillanatok alatt levett a lábamról, annyira, hogy szerintem egy értelmes szót nem tudtam kinyögni, amikor beszéltem vele. Azt hiszem, néhány értelmetlen szó hagyhatta el csak a számat, majd gyorsan leléptem. Tehát, nem ismertem őt korábban, és nem gondoltam, hogy valaha is csinálunk valamit közösen.
l Mi volt a legjobb abban, hogy együtt dolgozhattak?
– Mikor Cameron közelében vagy biztos, hogy ő a legboldogabb ember melletted, függetlenül attól, hogy hányan vannak még a szobában. Mindegy, hogy hol vagyunk, mit csinálunk épp, biztos, hogy ő a legvidámabb. Annyira félig telinek látja azt a bizonyos poharat, hogy gyakorlatilag ki is csordul belőle a víz, mert szerinte teljesen tele van. Egyszerűen már azzal megszépíti az életedet, hogy melletted van. Ő egy ilyen különleges személyiség.
l Az előbb azt mondta, nem akart vígjátékot forgatni. Még mindig így látja a dolgokat, és inkább komolyabb filmekben szeretne részt venni a jövőben?
– Akkoriban egyszerűen nem voltam vígjátéki hangulatban. Tudja, az emberben néha megvan az a rengeteg energia, ami ahhoz kell, hogy vicces legyen. Nekem legalábbis sok energiámba kerül, hogy humoros legyek. Úgy érzem, kétszer olyan nehéz dolgom van, amikor vígjátékot forgatok. Így akkoriban nem voltam benne biztos, hogy készen állok-e már egy újabb vígjátékra. De ez után a film után egész máshogy látom a dolgokat, mert egyszerűen jól éreztem magam a forgatás alatt. Minden egyes nap, mikor dolgozni mentem, csodásan éreztem magam. Áldás volt a munka.
l Úgy tűnik, a filmbeli fiatalok fordítva jutnak el a boldogsághoz. Először összeházasodnak, aztán elválnak, majd egymásba szeretnek. Tényleg működhet egy kapcsolat így?
– Hát, ha a válási statisztikákat nézzük, úgy tűnik, hogy amit általában teszünk, az nem működik. Miért ne próbálhatnánk meg akkor egy kicsit másként? Azt hiszem, a kapcsolatok rákfenéje az, hogy a legtöbb kamasz fiúnak az a szent cél lebeg a szeme előtt, hogy felnőve minél előbb szexuális kapcsolatot létesítsenek valakivel. „Egyszer majd én is lefekszem valakivel, és ettől leszek igazi férfi, az lesz majd az igazi élet!” – gondolják. A nőknek a legfontosabb célja a házasság, hogy találjanak maguknak egy rendes férfit. Valahogy úgy tűnik, senkinek sem célja a házasság megtartása, amiért persze tenni is kellene valamit. A film igazság szerint a házasságról szól, mégpedig arról, hogy nem minden szépséges és rózsaszínű.
l Ön is olyan jól ért a barkácsoláshoz, mint a filmbeli karaktere?
– Apám ács volt, a mostohaapám is az. Tizenkét évesen kezdem el dolgozni velük az építkezéseken. Mostohaapámmal közösen egy házat is felépítettünk. Az édesapámmal pedig van egy vállalkozásunk, ahol átépítünk házakat, tehát igazán jól bánok a kalapáccsal. Mielőtt elkezdtük volna forgatni a filmet, elmentem New Yorkba egy asztaloscsapathoz, és pár napig együtt dolgoztam velük. Beépített szekrényeket készítettünk és raktunk össze. Így pár napig Brooklynban dolgoztam, kijártunk a megrendelőkhöz és összeraktuk nekik a szekrényeket. Mivel a filmbeli karakterem is ezzel foglalkozik, és jómagam még sosem szereltem össze ilyesmit, elmentem, és megtanultam.
l Milyen érzés volt betölteni a harmincat? Mérföldkő, vagy csak egy szám a sok közül?
– Most már igazán felnőttnek érzem magam! [mosolyog] A szám maga egyébként nem jelent semmit. Sok olyan negyvenévest ismerek, akik egy tízéves szintjén vannak, és ismerek jó néhány tízévest, akik negyvenévesként viselkednek. Azt hiszem, nem aszerint kellene az emberek korát megállapítani, hogy mióta élnek, hanem az alapján, hogy mennyire felelősségteljesen viselkednek, vagy mennyi felelősséget vállaltak az életükben. Ez lehetne az életkor-barométerünk. Lenne egy űrlap, amit ki kell tölteni, elküldeni, majd miután valahol kiértékelték, az ember kézhez kapja az eredményt, hogy mondjuk „ön jelenleg ötvennégy éves”. Számomra a felelősség vállalása a legfontosabb. Hogy most épp harminc lettem, nem jelent többet annál, mint hogy rendeztem egy jó nagy bulit, és örülök, hogy nem kaptam el a fertőző májgyulladást.
l Érettebbé teszi, hogy idősebb a partnere?
– Nem tudom, igazán nem. Eddig csak egyszer nősültem. Furcsa ez, épp a minap beszélgettem valakivel, hogy mikor tizenhárom lettem, elváltak a szüleim és édesapám elköltözött. Aztán tizennégy éves voltam, amikor anyukám ismét férjhez ment, és elköltözünk egy másik városba. Tehát azt mondhatom, egész életemben folyamatosan ingáztam a szüleim között. Talán emiatt is, a barátaim mindig kicsit idősebbek voltak. A legjobb barátom hat évvel idősebb nálam. Aztán anyukámmal és a barátaival is sok időt töltöttem, mikor kicsi voltam. Mindig sokkal jobban izgatott az, amiről a felnőttek beszélgetnek. Azt hiszem, mindig is jobban kedveltem a felnőttek társaságát.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!