Parádriposzt és huszárvágás

Minden választópolgár által hozzáférhető és elsajátítható etikai és jogi alapismeretek híján, az „utca embere” hamar bedől a melldöngető magyarkodásnak, a hibát és sorsának rosszabbra fordulását a mindig másban láttató politikai vigéceknek, könnyen válik a populizmus  áldozatává. Most írta meg a sajtó azt, amit a közélet iránt érdeklődő állampolgárok régóta tudnak – legalábbis sejtenek –, hogy tudniillik a népszavazáshoz és a népi kezdeményezéshez való jog mind gyakoribb, rendeltetésellenes gyakorlása alkalmas arra, hogy komolytalanná tegye magát a népszavazás alkotmányos intézményét. Emellett a kezdeményezések számának (amelyek az idén már 300 feletti darabszámnál tartanak) további emelkedése az Országos Választási Bizottság munkájának ellehetetlenülését okozhatják. Ugyanakkor veszélyeztetik a jogorvoslati fórum szerepét betöltő Alkotmánybíróság feladat- és hatáskörébe tartozó egyéb ügyek ellátását, aláássák az Alkotmánybíróság tekintélyét.
A népszavazási törvény remélt revíziója és az alkotmánymódosítást igénylő új, vagy a jelenlegit módosító törvény belátható időn belüli megalkotásának valószínűsége miatti korai örömömnek és elégedettségemnek szinte azonnal véget vetett a világgá kürtölt hír: a Fidesz újabb nyolc népszavazásra „szánt” pontjával „rálicitált” a kormányfő – a jelenlegi törvény szerint aláírásgyűjtés nélkül benyújtható – hétpontos köztisztasági népszavazást kezdeményező bejelentésére. E hír óhatatlanul felveti a kérdést: ha először Kálmán László nyelvész, majd a kormányfő nem vág vissza Orbán és fidesznyik alattvalói által „kormánybuktatónak” hírelt népszavazási kérdéseire, akkor vajon észrevették volna az „illetékesek” a jelenlegi „gumiszabályokat” és kétértelműségeket? Vajon napirendre kerül-ne-e a törvény korszerűsítése és pontosítása?    
A népszavazás jogintézményének inflálódása és devalvációja legfőként  a Fidesz „jogölő” magatartásából, a képviseleti demokráciában rendkívüli jogintézményként szabályozott népszavazás silány párt- és vezérérdekek szolgálatába állításából „táplálkozik”. Miattuk sokasodott el, s burjánzik tovább azért, mert Orbán képtelen elviselni a vereséget csakúgy,  mint azt, hogy nem az ő „csűr-csavarói” a legokosabb  fiúk, hogy nem övé az utolsó szó. Ez a legújabb  nyolcpontos „rálicitálása” és a tavaly óta szóban forgó kérdései közül „meghagyott” három kérdése most sem más, mint „agyizzadmányból” kotyvasztott ürügy a kormányfő és a reformok „fáradhatatlan” támadása látszatának önérdekű fenntartására. A Fidesz – azaz Orbán – által hazug szakszerűtlenséggel „kormánybuktatónak” hirdetett népszavazási kezdeményezésével és kérdéseivel a miniszterelnök által szembeállított hétpontos köztisztasági csomag, illetve – ha másként nem  lehet belőlük törvény – abból öt pont ügydöntő népszavazásra bocsátási szándékának nyilvános bejelentése szerintem olyan államférfiúi parádriposzt, és azt nyomban követő huszárvágás az ellenfélen, amilyet eleddig sohasem láthattunk-hallhattunk. A kormánytól, illetve a koalíciós pártoktól (pedig sokszor volt, s van rá igény).

Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!