Legyek nagyon rossz jós, ám a dolgok mai állása rákényszerít az
alábbiakra. Előbb annak a közismert gondolatnak a felidézésére, hogy a
szabadság – ha rosszul élnek vele – szabadosságba csaphat át.

Átcsapott. A tudatos szervezkedés a műveletlen „alattvalókkal” karöltve visszaélt a demokrácia adta lehetőségekkel, és fel-, majd elszabadította az emberben meglévő ördögöt. Egyértelműen ki kell mondani: amióta a Fidesz elvesztette első kormányzó hatalmát – s élére állt a mindenáron való visszaszerzésnek – elszabadult a pokol.
A tények közismertek. Az első rendzavarásoktól kezdve, a tévé ostromán, az ünnepségek módszeres megzavarásán, atrocitásain,
a Kossuth téri balhékon át a legutóbbi meleg- felvonuláson történtekig, a „helyzet fokozódik”. A gyűlölettel átitatott közélet (és magánélet!) most már naponta produkálja a politikai fertőzés súlyos sebeit. Az utca nem biztonságos többé. Beindult az erőszakkeltés második fokozata. A hangos szidalmazások és tojásdobálás mellé jött a kordonbontással példát adó önkényeskedés, s már jöttek a Molotov-koktélt dobálók, a savas leöntések és immár a verések is. Jöttek a gárdák masírozásai, a goj motorosok félelemkeltő száguldozásai. Parádézik a tömény nacionalizmus, sovinizmus, irredentizmus, antiszemitizmus és a fundamentalizmusra való törekvés. A szélsőjobb a szélsőballal törvényszerűen összefogott. A történelem ismétlésének közeli szemtanúi lehetünk. A magyar polgár azt látja, hogy nincs fék, nincs kellő erő és intézkedés, az állam nem teljesíti jól egyik alapvető funkcióját, a belső rend védelmét. (A „rendészetet” átengedik pl. a gárdáknak, bíróságon, falusi utcákon stb.)
A demokrácia tehát első nagy próbatételéhez érkezett: vagy határozottan megállítja ezt az őrületet, vagy átadja hatalmát annak, aki olyannyira óhajtja. Reszket érte, és minden demokratikus szabályt hajlandó sutba dobni, csakhogy uralkodhasson. 
Ezen a ponton mondom vészjóslatomat: egy legközelebbi összecsapásban – bárhol, bármikor, bármilyen összejövetelen – valaki meghal. Valakit megölnek. Ő lesz a demokrácia első védtelen halottja. Aki a féktelen gyűlölet vétlen áldozata lesz. A módszeres szóbeli és írásbeli (sajtók) „elméleti” gyűlölködés nyomán fizikaivá alakul az elegy s tragédia következik.
NEM KELLENE MEGVÁRNI AZ ELSŐ HALOTTUNKAT!
Hiányos – jogilag is ellentmondásos – demokratikus berendezkedésünk legnagyobb szégyenére, nem kellene megvárni, amíg a lejtős úton a szakadék széléhez érkezünk. A jóindulatú kormányzás egy idő múltán kevés. Az állam KÖTELES – időben – megvédeni állampolgárait a felforgatástól. Határozottan, és minden eszközzel! Az ellenfelek ellenségként kezelnek bennünket. Nos, ha ez így van, akkor a válasz sem lehet más, csak amit a Biblia ír: „Kutyaharapást szőrivel!”
Mire várunk?  Ja, és a kutya. Kedves jó kormányunk! Az ellenfél már harap!
Hajdú Árpád, Debrecen

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!