Meryl Streep korunk egyik legtehetségesebb és legelismertebb színésznője. Második filmje volt a Szarvasvadász Robert De Niro oldalán, melyért Oscarra jelölték. A rá következő évben megkapta a díjat és az Arany Glóbuszt is a Kramer kontra Kramer női főszerepéért. Játszott Woody Allen Manhatten című vígjátékában, Jeremy Irons oldalán az Arany Glóbusszal jutalmazott A francia hadnagy szeretője című romantikus drámában, majd egy évre rá újra átvehette a díjat a Sophie választása címszerepéért.

 A filmtörténelem egyik legszebb szerelmespárját alakította Robert Redforddal a Távol Afrikában című filmben, majd Clint Eastwooddal A szív hídjaiban. A legrangosabb szakmai elismerésekre jelölték Az órák, az Adaptáció, az Életem értelme, A szív dallamai, az Angyalok Amerikában és Az örödög Pradát visel című filmekért. Nem csak a munkában sikeres, de magánélete is kiegyensúlyozott. Férjével, Don Gummer szobrásszal négy gyermekük született, egy fiú és három lány. Mamie lánya színésznő, a Koltai Lajos rendezte Este című filmben már szerepeltek is együtt. Meryl Streep nem csak kiváló drámai és vígjátékszínésznő, de 59 évesen elvállalt egy musical-főszerepet is. A Mamma Mia! Donnája egy aprócska szálloda tulajdonosa egy idilli görög szigeten. Egyedül nevelte fel lányát, a tűzről pattant Sophie-t (Amanda Seyfried), aki épp most készül férjhez menni, de nincs, aki az oltárhoz kísérje őt. Ezért meghívja édesanyja három egykori szerelmét (Pierce Brosnan, Colin Firth és Stellan Skarsgard), jókora (romantikus) bonyodalmat okozva. A filmet fantasztikus táncjelenetek és az ABBA felejthetetlen zenéje teszi a nyár egyik legnagyobb mozisikerévé. Meryl Streep az IndieLondon filmes portálnak elárulta, melyik volt a legnehezebb dal, és hogy lehet nem táncos színészekkel táncos filmet forgatni.

l Ha jól tudom, miután látta a Mamma Mia! musicalt a Broadwayn, levélben gratulált a szereplőgárdának. Így akarta a stáb tudtára adni, hogy ha a musicalből esetleg egyszer film készülne, szívesen részt venne benne?
– [nevet] Igen, láttam a musicalt, és tényleg gratuláltam nekik levélben, úgy hét éve. New Yorkban néztem meg a darabot, amikor elvittem a tíz- éves lányomat és a barátnőit, születésnapi meglepetésként. Nem sokkal 2001. szeptember 11-e után láttuk, és akkoriban mindenki rettentően maga alatt volt. Épp azon gondolkoztam, mi a csudát fogok csinálni a gyerekkel? Majd láttam egy hirdetést a The New York Timesban: „Új angol musical – könnyed kikapcsolódás”. Nosza hát, gyerünk! Elvittem a gyerekeket, és végigtáncoltuk a darabot a nézőtéren, aztán hazafelé az utcán is. Megvettünk a musicalből készült CD-t, és még évekig ezt hallgattuk és énekeltük. Ezért gratuláltam nekik így: „Thank you for the music – köszönjük a zenét és azt a boldogságot, amire oly égető szükségünk volt akkoriban.”
l Mennyire volt nehéz egy dalt a kaliforniai Pinewoodban elkezdeni, és Görögországban befejezni?
– Szerintem legalább hetvenezerszer elénekeltem ezeket a dalokat. Kezdtem a szobámban, ahova azért zárkóztam, mert a családom csak ott engedett énekelni. Aztán következett Pinewood és a stúdió. Akkoriban a Holland Parkban laktunk. Szegény szomszédok… De sosem untam meg a dalokat. Mikor még tánciskolába jártam, mindig ABBA-számokkal kezdtük az órát, mert ezek a dalok olyanok, hogy egyszerűen nem tudsz ellenállni nekik, azonnal táncra perdülsz, ha meghallod. Úgy érzem, ezért nem volt nehéz újra és újra felvenni ezeket a dalokat, bárhol, bármikor, Pinewoodtól Görögországig. Az igazat megvallva, azért Görögország egy kicsit romantikusabb volt [nevet].
l Mennyi beleszólása volt Bennynek és Bjornnak – az ABBA alapító tagjainak, egyben a musical producereinek – abba, hogy miként adják elő a számokat?
– Mikor a dalokat vettük fel, végig velünk voltak. Először próbafelvételt készítettünk, aztán felvettük azt, amit a mikroportok rögzítettek a forgatás alatt. Nagyvonalúak voltak a dalok előadását illetően, egy kikötésük volt csupán, hogy precízek legyünk a szöveggel és a ritmussal. Nem akartam nekik csalódást okozni, és nem akartam csalódást okozni annak a majdnem ötszáz táncosnőnek sem, akikkel a diszkójelenetben együtt szerepeltünk. Mivel az együttesnek annyi szép dala van, és mindegyiket öröm énekelni, így egyáltalán nem volt nehéz dolgom.
l Ez a darab fizikálisan is rendkívül igénybe vette a szereplőket. Mindent saját maga csinált a filmben? Táncot és éneklést együtt?
– A legnehezebb szám a Voulez- Vous volt. Annyira nehéz volt megtanulni a tánclépéseket, hogy három hétig gyakoroltuk őket, mielőtt nekiálltunk a forgatásnak. Ez a jelenet volt a legnagyobb mumus egy nem táncos színész számára. És a legtöbb színész ebben a filmben nem táncos... Azt hiszem, egy kocka sem készült a lábunkról abban a jelenetben. Hihetetlenül pörgős dal, és legalább százötven ember vett részt a jelenet forgatásában. Ez az egyetlen alkalom, amikor együtt van színen az összes szereplő, és minden londoni táncos, aki él és mozog. Ijesztő és egyben felemelő volt. Diszkó- fényben éltünk, napi nyolc órán át. Egyszerűen alig vártuk, hogy másnap legyen, és kezdhessük elölről.
l Mennyire sikerült a forgatáson baráti kapcsolatokat kialakítani a többi szereplővel?
– Akik színpadon játszanak, sokszor igen mély barátságokat kötnek, de sajnos a legtöbb moziszínész között nem alakulhat ki ez a fajta kapcsolat, hiszen az ember odamegy, felveszi a jeleneteit, aztán már tovább is áll. De ennél a filmnél más volt, hiszen össze voltunk zárva egy terembe, és tanultuk a Voulez-Vous koreográfiáját három héten át a forgatás előtt. Minden gondolatunk ekörül a dal körül forgott, semmi másra nem gondoltunk. Colin Firth nagyon félt a jelenettől, Stellan Skarsgard magán kívül volt az idegességtől, Pierce Brosnan pedig minden nap csurom izzadság volt a próbák után. Ez kötött össze minket. Olyanok voltunk, mint egy színtársulat, és emellett még együtt is éltünk. És persze aztán az egész csapat elutazott Görögországba, és a legcsodásabb tájakra jutottunk el együtt.
l A családja hét évvel ezelőtt már látta a musicalt. Izgult, hogy mit fognak szólni a filmhez?
– Kicsit ideges voltam miatta, de már nem vagyok. Mutattam nekik képeket a forgatásról, szóval látták a kínos részeket is. Már túl vannak a sokkon. Így most alig várom, hogy láthassák a filmet. Ezt a filmet a lányainknak készítettük. Lehet, hogy a fiam tiltakozik majd ez ellen, de azért bízom benne, hogy tetszeni fog neki is, hiszen ő zenész és értékeli a jó zenét. Ez a zene sokkal precízebb, mint amire gondoltam, mikor annak idején a rádióban szólt, és énekeltem. Akkor azt hittem, ismerem a szöveget, hogy az összes szót értem, és kívülről tudom. De nem így volt, és nehéz munka volt megtanulni. Ez segített abban, hogy még inkább értékeljem a dalokat, és megértsem, mennyire sokatmondók.
l Ön inkább drámai szerepeiről ismert. Mégis, miért vállalta el ezt a szerepet?
– Mert felkértek rá! [nevet] Egyébként elég sok musicalben szerepeltem már életemben. Az első Broadway-darabom a Happy End volt, Bertold Brecht darabja, Kurt Weill zenéjével. És persze még sok-sok musicalben szerepeltem a gimnáziumban, hiszen nálunk nagy hagyománya van az iskolai színdaraboknak. Így ismét egy zenés darabban játszani olyan érzés volt, mintha visszatértem volna oda, ahol mindig is nagyon jól éreztem magam. Igazán nagyszabású musicalekben mégsem játszottam soha, mert nem sok színpadi szerepem volt, bár ez őszintén hiányzott az életemből. Nemigen volt korábban lehetőségem ilyen szerepre, mivel már hosszú ideje csak filmezem, a filmesek pedig manapság ódzkodnak a musicalektől.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!