Ismét nagy ívű elképzeléseket, merész álmokat szövögethet az egyetemes labdarúgás patinás itáliai klubja, az AC Milan. A legutóbbi bajnoki záráskor csupán ötödik, ennél fogva a Bajnokok Ligájáról is lecsúszott sztáralakulatnak az új idényben persze nem csupán a képzeletre kell bíznia magát,  a vágyak mellett,  sőt azok helyett a nagyon is komoly szakmai célok határozzák meg a 2008/09-es szezont – egyenes következményeként annak, hogy az FC Barcelonánál kegyvesztetté vált brazil csillag, Ronaldinho náluk folytathatja pályafutását.

„Dinho”, aki a héten hozta tető alá szerződését a milánóiakkal, tegnap nem először, de ugyanolyan boldogan mondta, hogy végre – a brazil válogatott után – az olasz klubcsapatban is együtt focizhat honfitársával, Kakával, aki – tesszük mi hozzá: – hasonlóképpen kiérdemelte már az Aranylabdát, ennél fogva nem nagyon kell magyarázni-méltatni érdemeit, képességeit,
bizonyított tudását. Persze hogy a március óta a Barcában „játéksztrájkot” folytató – hivatalosan rendszerint sérült, emiatt bő négy hónapja szó szerint labdába se rúgó – Ronaldinho nem felejtett el focizni, sem a futballszeretet nem veszett ki belőle, már Milánóba érkezésekor egyértelműsítette. Eleve a katalán elitgárdánál az utóbbi időkben őt jellemző sótlanság, mosolytalanság, nehezen értelmezhető futballundor után végre megint „füligvigyorral” láthatták őt hívei, és hogy népszerűsége arrafelé mit sem vesztett erejéből, éppenséggel a San Siro Stadionban szembesülhetett megérkezésekor: hivatalos bemutatásánál ugyanis, remélt leendő sikerei színhelyén félháznyi tömeg, több mint negyvenezer ember ünnepelte-köszöntötte a 28 éves légióst.
A korábbi sikeredző, majd a kispadon a szerényebb eredmények nyomán is maradni tudó mester, Carlo Ancelotti nem rejtette véka alá, hogy tervei szerint együtt foglalkoztatja majd a Ronaldinho-Kaká „tengelyt”, s a két játékmester feladata lesz majd az egyszemélyes csatársor, vagyis az előretolt ékként szerepeltetni kívánt harmadik brazil, az ifjú, alig 18 éves Alexandre Pato kiszolgálása. Mondhatni, a jelen brazil válogatottjának egy igen jeles triója lesz majd látható a „rossonerók”, a vörös-feketék együttesében, amely a hazai ászokkal kiegészülve ismét meghatározó csapatává emelkedhet nem csupán az olasz, hanem az egész európai labdarúgásnak. Persze ezért is szerződtették Ronaldinhót, aki ráadásul nem a zsebére hallgatott, azaz elsősorban nem az anyagiak miatt választotta a Milant, hanem a komolyabb futballtávlatokra, a kiváló szakmai közegre, benne a nagyszerű honfitársakra való tekintettel. Tudniillik a végtelenségig kitartó, ám most hoppon maradt angliai kérője, a Manchester City jóval többet, másfélszer annyit ajánlott érte, mint a taljánok, akik végül mintegy 21 millió euróért – plusz egy majdani BL-rajttal járó 4 milliós „felpénzért” – jutottak hozzá a zsenihez.
Aki a köszöntési ceremónián így fogalmazott: „Szívdobogtató lesz együtt focizni Kakával, a világ egyik legjobbjával. Ráadásul a barátom, akivel együtt játszunk a nemzeti válogatottban is.”  Kérdés azonban, hogy tényleg  létrejön-e  a Ronaldinho–Kaká „álompár”,  amit a Milan-szurkolók olyanynyira vártak. Lapzártánkkor  tudniillik váratlan  fejleményről számolt be a CNN hírtelevízió,  amely Kaká távozásának  lehetőségét kürtölte világgá. A jelentés szerint, amely Kakához közeli egyént – egy személyi asszisztenst  – jelölt meg  forrásként, a brazil játékmester a londoni Chelsea-hez távozik – méghozzá rekordösz-
szegért. Ha igaz, az orosz milliárdos klubtulajdonos Roman Abramovics kész akár 160 millió amerikai dollárnak – forintban cirka 23 milliárdnak… –  megfelelő summát is adni Kaká Angliába szerződéséért.  Ennyit pedig eddig még senkiért sem fizettek a futballpiacon. Átigazolását állítólag melegen pártolja – ha ugyan nem ő maga az értelmi szerző – a Chelsea új vezetőedzője, a szintén brazil Luiz Felipe Scolari, aki Kaká korábbi mestere volt a válogatottnál.  Vagyis tökéletesen tisztában van a klasszis értékeivel. 
Kaká véleményét még nem ismerjük az ügyben,  viszont  a „milanizálódó” Ronaldinhóét annál inkább. A játékosnak máris volt új klubja irányítóihoz, a szurkolói szívekhez szóló üzenete is: „Minden labdarúgó álma, hogy a Milanban játsszon. Ez különleges érzés, amit most nekem is megadatik átélnem, és remélem, boldogságot hozok összes drukkerünknek.”
Akiket aligha érdekel a Ronaldinho viselt dolgairól így utólag alighanem célzottan érkező barcelonai „vádirat”, amely szerint a brazil a katalán fővárosban legutóbbi szezonjában futball helyett csak dorbézolt, éjszakai életet élt, partiról partira járt, nem edzett, egyre inkább formán kívül került, fizikai állapota is leromlott, haszontalan tagjává lett a Barcának…
Ahogyan maga a labdarúgó is csak a szépre emlékezett milánói bemutatkozó sajtótájékoztatóján: „Gyönyörű időszakot töltöttem el Barcelonában, jelentős trófeákat nyertünk, de a sikerekben szegényebb idények után úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk tovább…” Majd a kritikákra is reflektálva, röviden ennyit mondott: „Mindig normális életet éltem, itt is azt fogok. Jó erőben vagyok.”
Meglehet aztán, mindegy, mit mond, a játékát imádók, az érte lelkesedők aligha foglalkoznak múltjával, esetleges kilengéseivel. Erre bizonyíték: szerződtetése hírére tömegesen kezdtek el fogyni az új olasz bajnoki idényre érvényes belépők. Csak szerdán, érkezése napján példának okáért pár óra alatt több mint 5 ezer, péntekig pedig vagy 18 ezer bérlet talált gazdára. Már vitték volna tömegestül milánói futballmezét is, csakhogy erről egyelőre le kellett tenniük a rajongóknak, mert az még nem világos, hányas számú mezben futballozik új csapatában. Levetetik-e például a Ronaldinho védjegyének számító 10-es mezt eddigi milánói viselőjéről, a holland klasszis Clarence Seedorfról?...
A brazil világsztár 3 évre írt alá a tévékamerák kereszttüzében, arról azonban csak félhivatalos információk láttak napvilágot, hogy mennyit is ér a kézjegye. Ha igaz, idényenként mintegy 20 millió euró üti a markát. Most már csak meg kell szolgálnia az árát. Hogy meg fogja, ahhoz elegendő „kapaszkodó” az AC Milan elnöki tisztéről kormányfővé választását követően formálisan lemondó, de befolyását természetesen megőrző Silvio Berlusconi, aki egyik fő támogatója volt a brazil odahozatalának. Még megszerzése előtt hangzott el a kijelentés, amelyet a klub háza táján alapvetésként kezelnek: „Ronaldinho minden pénzt megér…”
A következő évek bizonyíthatják – avagy balszerencsés esetben cáfolhatják – az új keletű Berlusconi-tételt.

(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!