A pekingi olimpiára készülő sportolók közül akad néhány olyan versenyző, aki már aranyéremmel a birtokában utazik a kínai fővárosba. Ezek közé tartozik Szécsi Zoltán, a magyar vízilabda-válogatott kapusa, aki tagja volt a Sydneyben és Athénban is győztes nemzeti csapatnak.

 Ebben a sportágban akad több olyan ember, aki magyar színekben háromszor is az olimpiai dobogó tetejére állhatott. Igaz, ennek néhány évtizede már. Most ismét adott a lehetőség arra, hogy pólósaink közül néhányan elérjék ezt a csúcsot. Szécsi nemcsak olimpián, hanem világbajnokságon is vitézkedett, hiszen a vébéaranyérem is megtalálható a vitrinjében. Egyetlenegy olyan érem hiányzik csak a birtokából, amelyet ez idáig nem sikerült begyűjtenie, az pedig az Európa-bajnoki aranyérem. Másfajta Eb-medálokból már akad jó néhány a tarsolyában. Sajnos a múlt héten véget ért kontinensviadalon sem sikerült az aranyérem megszerzése, így továbbra is foghíjas  marad Szécsi éremgyűjteménye!

Miként került vízbe?
– Szüleim már elég korán levittek az uszodába, úszással kezdtem, amelyet pár év után abbahagytam, és szárazföldi sportokkal, kosárlabdával és kézilabdával kezdtem foglalkozni, de orvosi tanácsra gerincproblémáim miatt visszaparancsoltak a vízbe. Az úszás nem igazán izgatott már, ezért aztán jelentkeztem tízévesen a BVSC-ben pólózni.
Azokat, akik labdás sportágakat űznek, az vonzza, hogy gólokat érjenek el. Nem pedig az, hogy védjék a lövéseket. Miért lett kapus?
– Ha hiszi, ha nem, nem tudok erre választ adni. Első edzőm azt mondta, fiam, ússzál be a kapuba. Így kezdődött.
Hamar kitűnt, hogy jó szeme volt az edzőjének?
– Azt hiszem igen, mert sikerült a gyerekcsapatokban gyökeret vernem, és hamarosan minden olyan együttesben, amely bajnokságban vett részt, az első számú kapus lettem.
Hány éves volt, amikor első OB I-es meccsén szerepelt?
– Elég hamar lehetőséget kaptam rá, 17 évesen, 1994-ben védtem először a BVSC első együttesében.
Innen egyenes útja volt a válogatotthoz?
– Arra négy évet kellett várnom, 1998-ban a kazahok ellen állított be először Kemény Dénes, az utolsó pillanatokban, még labdához sem tudtam érni, máris véget ért a találkozó.
Ezzel szemben az igazi mélyvíz az a 2000-es sydneyi olimpián következett.
– Valóban, az volt az igazi mélyvíz, az elődöntőben a szerbek ellen küldött a medencébe a kapitány, és hála istennek nem vallottam szégyent. (Csak a szerénység mondatta ezt Szécsivel, mert aki emlékszik arra a találkozóra, az ő bravúros védéseinek volt köszönhető, hogy csapatunk akkor továbblépett – a szerk.)
A sydneyi olimpiát követően biztos helye lett a csapatban. Hányszor képviselte hazánkat a különböző találkozókon?
– Hivatalos statisztikát nem vezetek, ha jól tudom, akkor több mint 150-szeres válogatott vagyok.
Családos ember. Miként tudja összeegyeztetni az élsportot az otthoni feladatokkal?
– Legfontosabb a harmónia, két csodálatos gyermekem van, egy kisfiam és egy kislányom, ha szabadidőm van, velük töltöm. Igaz, a nagy világversenyek idején csak levelező hallgatója vagyok a családomnak.
Az élsport és a családi feladatok mellett egyetemi diplomát is szerzett. Ennek hogy tudott eleget tenni?
– Aki azt mondja, hogy az élsport mellett az ember nem tud egyetemre vagy főiskolára járni, az nem mond igazat. Ha jól osztja be az idejét, akkor a tanulásra is tud időt fordítani. Én például műszaki és gazdaságtudományi egyetemen végeztem.
Korábban már említette, hogy ha szabadideje van, azt a családjával tölti. Ezen felül akad-e olyan hobbija, amelynek szívesen hódol?
– Imádom a vízi sportokat, vízi-síelni, szörfözni, és ha teljes kikapcsolódásra van szükségem, akkor szívesen pecázom.
2000-ben sikerült egy aranyhalat kifognia. Mint a mesében az aranyhaltól három dolgot lehet kívánni. Sydney megvolt, Athén megvolt. Visszadobta már az aranyhalat?
– Pekingben szeretném szabadon engedni.
Korábban a világversenyek előtt mindig azt mondták, hogy a magyar, az orosz, a jugoszláv, a spanyol meg az olasz válogatott az, amely esélyes a bajnoki címre. Most hogy látja?
– Ugyanezt sorolhatnám fel, azzal a differenciával, hogy mióta a jugoszláv államok megsokszorozódtak, ezekhez jönnek a horvátok, a montenegróiak és a szerbek. Velük mindig késhegyre menő csatákat vívunk, és az az érzésem, hogy most is így lesz, tehát a szerbek, a horvátok és mi fogunk csatázni az aranyéremért.
Minden sportágban, ahol gólra megy a játék, vannak büntetők. A fáma úgy tartja, hogy a fociban a 11-est nem lehet védeni, csak roszszul rúgni. Vízilabdában az 5 méterest lehet védeni?
– Sokakkal szemben nekem az a véleményem, igen, lehet hárítani. Hála istennek pályafutásom során jó néhányszor ezt már sikerült bebizonyítanom.
A póló nem a kisasszonyok sportja, habár a nők is űzik. A kapus is benne van az adok-kapokban?
– Jó néhányszor én is kaptam egy-két nagy pofont, és nem szégyellem bevallani, én is ütöttem már vissza. De általában mi kimaradunk a húsdarálóból.
Kézilabdában és fociban is előfordult már, hogy a kapus gólt lőtt. Ez sikerült már Szécsi Zoltánnak is?
– Hivatalosan még nem, egyszer egy Vasas elleni meccsen betaláltam messziről a kapuba, de a játékvezető nem adta meg.
Mivel lenne elégedett a pekingi játékokon?
– Három a magyar igazság.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!