A szociáldemokrata elveken működő kormányzás – miközben mindent elkövet
a fejlődés érdekében – nem feledkezhet meg azokról, akik szegénységben
élnek. Ám a szegénység nem azonos a jövedelmi szegénységgel, mert a
fejlődés az értékes élet feltételeit megteremtő lehetőségek és
képességek kiteljesedése.

Ezért helytálló azon szociológusok álláspontja, akik nem csak a gazdasági szűkösséggel, a létfenntartási javak folyamatos nélkülözésével, hanem a politikai, társadalmi kirekesztettséggel, a társadalmi integrálódás lehetőségének hiányával is azonosítják a szegénységet.
Egyértelmű, hogy a gazdasági szűkösség és a társadalmi kirekesztettség között szoros kapcsolat van. Minél fejlettebb egy ország, annál inkább helytálló ez a megállapítás.
Talán egyszer hazánkban is felmérik, hogy az önkormányzatokban és egyéb képviseletekben megválasztottak vagyoni helyzete között milyen összefüggés van.
A szociáldemokrata politikát folytató államnak nemcsak a szegények hatékony segítésében, hanem a szegénység körének, mértékének felszámolásában is munkálkodni kell. Ezért mindenki számára biztosítani kell a hatékony oktatást és képzést, fel kell számolni a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt, a hátrányos családi hátteret, és lehetővé kell tenni a foglalkoztatottság növelését.
A szegények anyagi támogatását úgy kell megvalósítani, hogy az ne eredményezze az állami segélyektől, támogatásoktól függő társadalmi csoportok kialakulását. Ezért a segélyezés mellett ki kell dolgozni olyan anyagi érdekeltségi rendszert, amely folyamatos munkavégzésre ösztönöz. Sajnos a jelenleg a segélyben részesülő munkajövedelemhez jut, és annak mértéke miatt csökkenhet a korábbi állami támogatások, segélyek összege. Ez egyértelműen megszünteti a munkában való érdekeltséget. A segélyekhez, támogatásokhoz sok negatív jelenség kapcsolódik. Más államokban is – így például az Egyesült Államokban – számtalanszor előfordul, hogy az állami támogatás biztosítása érdekében felbomlanak a családok; az apa elhagyja gyermekeit csak azért, hogy azok több segélyben részesüljenek. Ez jelenleg hazánkban is egyre jobban elterjed.
A segélyezés során gondot okozhat az is, hogy a támogatott háztartások a pénzügyi forrásokat nem arra fordítják, amire az állam átutalja. A kormány ezért azt tervezi, hogy a rászorulóknak szociális számlára kerüljön a családi pótlék egy része, amit csak meghatározott célokra, például iskoláztatásra, lakhatásra lehet felhasználni.
Figyelemreméltó az az eljárás, amit az Egyesült Államokban az 1960-as években vezettek be az élelmiszerbélyeg-program keretében. Ennek alapján, a kevés jövedelemmel rendelkező háztartásoknak olyan bélyegeket adnak, amelyekkel igen alacsony áron vásárolhatnak élelmiszert. Ekkor azonban biztosítani kell azt is, hogy a bélyegekért csak alapvető élelmiszerekhez lehessen
jutni. Az élelmiszer bélyeg kapcsán figyelemreméltó Dr. Udovecz Gábornak, az Ag-rárgazdasági Kutatóintézet főigazgatójának javaslata, amely szerint az élelmiszerek áfa- kulcsának csökkentése helyett a kevés jövedelemmel rendelkezők számára élelmiszer-
bélyeget, jegyet kell biztosítani, ami lehetővé teszi számukra, hogy az alapvető élelmiszereket kedvező áron tudják beszerezni.
Hazánkban – különösen a jelenben – az illetékes tálca hatékonyan munkálkodik azért, hogy a szegényeket eredményesen segítse. Az állami erőfeszítések csak akkor járnak eredménnyel, ha az elesettek motivációi felerősödnek sorsuk jobbra fordulása érdekében.
Dr. Takács Imre, Hajdúszoboszló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!